Lao Sö
| Lao Sö () | |
 | |
| Lao Sö () | |
| Élete | |
| Született | 1899. február 3. Peking |
| Elhunyt | 1966. augusztus 24. (67 évesen) Peking |
| Sírhely | Papaosan Forradalmárok Temetője |
| Nemzetiség | kínai |
| Házastársa | Hu Xieqing |
| Gyermekei |
|
| Pályafutása | |
| Írói álneve | Lao Sö () |
| Jellemző műfaj(ok) | novella, regény, dráma |
| Fontosabb művei | Macskaváros krónikája A Tigriskisasszony meg a férje |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lao Sö () témájú médiaállományokat. | |
| Eredetileg Su Csing-csun ()nak hívták, felvett neve: Su Sö-jü (). | |
Lao Sö (egyszerűsített kínai: 老舍, pinjin: Lǎo Shě, Peking, 1899. február 3. – Peking, 1966. augusztus 24.) kínai sci-fi és drámaíró. Eredetileg Su Csing-csun ()nak hívták, felvett neve: Su Sö-jü ().
Élete[szerkesztés]
Pekingben született 1899-ben elszegényedett mandzsu család gyermekeként. Kétéves korában, 1901-ben a bokszerlázadás során elvesztette édesapját, akit japán katonák öltek meg. Édesanyja ezután egyedül nevelte, később tanítóképző főiskolát végzett szülővárosában, majd mint pedagógus kezdte a pályáját.
1924 és 1929 között a londoni egyetem keleti intézetének volt a lektora, az itt végzett munkája mellett írni kezdett. Hazatérve több egyetemen tanított. A japán–kínai háború idején az Összművészeti Dolgozók ellenállási Szövetségének tevékenységét irányította. Az 1930-as években szatirikus regényeivel szerzett magának hírnevet, később drámákat írt. A második világháború után az Amerikai Egyesült Államokba utazott, 1949-ben tért haza. Ekkoriban a kínai írószövetség alelnöke is volt. A kulturális forradalom kitörése után, 1966-ban öngyilkosságot követett el.
Munkássága[szerkesztés]
Pályája indulásakor az Angliában írt humoros, szórakoztató regényeivel vált ismertté. Ekkor a régi kínai széppróza szemléleti és technikai tradícióit követte. Meseszövésében az angol írók (Charles Dickens, Joseph Conrad) is hatottak rá. Hazatérése után, a harmincas években – amikor már főleg elbeszéléseket írt – a művészete elmélyült. Később a kínai valóság aktuális problémáival foglalkozott (Macskaváros krónikája). A pekingi népnyelv kitűnő ismerőjének bizonyult (A Tigrisasszony meg a férje). A negyvenes évektől kezdve jobbára színműveket írt, emléket állítva az ellenállási háború hőseinek. 1949 után aktuális témákkal foglalkozott. Színműveit és regényeit a stilisztikai és nyelvi erények mellett eredeti jellemábrázoló képesség jellemzik. A modern kínai széppróza kiváló képviselője volt.
Művei[szerkesztés]
- Mao-cseng csi () (1933)
- Li-hun (Válás) (1933)
- Lo-to Hsziang-ce () (1939)
- Sze-si tung-tang () (Négy generáció egy fedél alatt) (1946–1951)
Magyarul[szerkesztés]
- A tigriskisasszony meg a férje. Regény; ford. Miklós Pál; Európa, Bp., 1957
- Fekete Li és Fehér Li / A holdsarló. Elbeszélések; ford. Lomb Kató, utószó Miklós Pál; Európa, Bp., 1959
- Teaház. Színmű; ford., utószó Miklós Pál; Európa, Bp., 1960
- Macskaváros krónikája. Regény; ford., utószó Galla Endre; Európa, Bp., 1981 ISBN 9630723182
Irodalom[szerkesztés]
- Czibor János: A Tigrisasszony meg a férje (Nagyvilág,[1] 1957. 9. szám)
- Z. Skupski: The Evolution of a Modern Chinese Writer (1966)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- MetaGalaktika 10. (194. oldal)
- Világirodalmi lexikon 7. kötet, Akadémiai Kiadó, 1982 (19. oldal) ISBN 963 05 2677 8
- Moly: Szerzői adatlapja (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 13.)
További információk[szerkesztés]
- Életrajza (angolul)
