Lao Sö

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lao Sö
Laoshe.jpg
Lao Sö
Élete
Született 1899. február 3.
Peking
Elhunyt 1966. augusztus 24. (67 évesen)
Peking
Nemzetiség kínai
Pályafutása
Írói álneve Lao Sö
Jellemző műfaj(ok) novella, regény, dráma
Fontosabb művei Macskaváros krónikája
A Tigriskisasszony meg a férje
Eredetileg Su Csing-csunnak hívták, felvett neve: Su Sö-jü.

Lao Sö (egyszerűsített kínai: 老舍, pinjin: Lǎo Shě, Peking, 1899. február 3. – Peking, 1966. augusztus 24.) kínai sci-fi és drámaíró. Eredetileg Su Csing-csunnak hívták, felvett neve: Su Sö-jü.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pekingben született 1899-ben elszegényedett mandzsu család gyermekeként. Kétéves korában, 1901-ben a bokszerlázadás során elvesztette édesapját, akit japán katonák öltek meg. Édesanyja ezután egyedül nevelte, később tanítóképző főiskolát végzett szülővárosában, majd mint pedagógus kezdte a pályáját.

1924 és 1929 között a londoni egyetem keleti intézetének volt a lektora, az itt végzett munkája mellett írni kezdett. Hazatérve több egyetemen tanított. A japán–kínai háború idején az Összművészeti Dolgozók ellenállási Szövetségének tevékenységét irányította. Az 1930-as években szatirikus regényeivel szerzett magának hírnevet, később drámákat írt. A második világháború után az Amerikai Egyesült Államokba utazott, 1949-ben tért haza. Ekkoriban a kínai írószövetség alelnöke is volt. A kulturális forradalom kitörése után, 1966-ban öngyilkosságot követett el.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pályája indulásakor az Angliában írt humoros, szórakoztató regényeivel vált ismertté. Ekkor a régi kínai széppróza szemléleti és technikai tradícióit követte. Meseszövésében az angol írók (Charles Dickens, Joseph Conrad) is hatottak rá. Hazatérése után, a harmincas években - amikor már főleg elbeszéléseket írt -, a művészete elmélyült. Később a kínai valóság aktuális problémáival foglalkozott (Macskaváros krónikája). A pekingi népnyelv kitűnő ismerőjének bizonyult (A Tigrisasszony meg a férje). A negyvenes évektől kezdve jobbára színműveket írt, emléket állítva az ellenállási háború hőseinek. 1949 után aktuális témákkal foglalkozott. Színműveit és regényeit a stilisztikai és nyelvi erények mellett eredeti jellemábrázoló képesség jellemzik. A modern kínai széppróza kiváló képviselője volt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mao-cseng csi (1933)
  • Li-hun (Válás) (1933)
  • Lo-to Hsziang-ce (1939)
  • {{kínai|Si Shi Tong Tang|Sze-si tung-tang (Négy generáció egy fedél alatt) (1946-1951)

Magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fekete Li és fehér Li / A holdsarló (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1959)
  • Teaház (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1960)
  • A Tigriskisasszony meg a férje (Lo-to Hsziang-ce) (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1957)
  • Macskaváros krónikája[1] (Mao-cseng csi) (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1981) ISBN 9630723182

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Czibor János: A Tigrisasszony meg a férje (Nagyvilág[2], 1957. 9. szám)
  • Z. Skupski: The Evolution of a Modern Chinese Writer (1966)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]