Lantos Adolf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lantos Adolf
Született1875. február 15.
Petrilehota
Elhunyt1942. január 18. (66 évesen)
Budapest
FoglalkozásaKönyvkiadó, könyvkereskedő, antikvárius
Sablon • Wikidata • Segítség

Lantos Adolf, született Lőwy Adolf (Petrilehota, 1875. február 15.[1] – Budapest, 1942. január 18.) könyvkereskedő, könyvkiadó, antikvárius.

Életrajz[szerkesztés]

Lőwy Jakab és Kutschera Jozefina fia. Miután kitanulta a könyvkereskedői szakmát, társul belépett Dobrovszky Ágost pesti antikváriumába, melyből 1910 után vált ki, és 1913-ban nyitott önálló antikváriumot. Cégét fokról fokra fejlesztette tovább, melynek eredményeképpen a tízes évek végén a könyves szakma szinte valamennyi területére kiterjedt tevékenysége. Lantos megszerezte a Kunossy-féle grafikai intézetet, a debreceni Dávidházy-féle könyvkötészetet, végül a Genius könyvkiadó vállalatot, melyeket egyesítve létrehozta a Lantos Rt-t. A Lantos Rt. gondozásában három könyvészeti folyóirat jelent meg: a Bibliofil Szemle, a Literatura és a Lantos Magazin, továbbá rendszeresen közzétette legújabb antikvár listáját a Könyvtári Szemle rendes mellékletében, a Könyvgyűjtőben, illetve ő jelentette meg Móra Ferenc műveit is és még ezen kívül számos irodalomtudományi és szépirodalmi munkát. A Lantos Rt. tudományos antikváriuma a ritka és értékes művek egyik leggazdagabb fővárosi raktárkészlete fölött rendelkezett. Lantos pályája során több mint hetven antikvár katalógust adott ki, melyek anyaga javarészt muzeális és tudományos kiadványokból állt: ősnyomtatványokat, régi magyar könyveket, hungarikumokat, történeti, földrajzi és egyéb tudományos műveket ölelt fel. Lantos a szakmai egyesületi életnek is tevékeny résztvevője volt. A Lantos-cég tudományos antikváriumában 1923-ban rendezett először aukciót, amely az antikváriátus történetében azért is jelentős, mert a 20. században ez az első magyarországi könyvárverés. A hat napon át (1923. november 28. – december 4.) tartó versengésben 263 metszet, 301 könyv és 133 kézirat került kalapács alá. A húszas évek második felétől rendszeressé váltak a Lantos-aukciók, melyek során jelentős gyűjtők könyvtárai is árverezésre kerültek, többek között Polányi Dezső ügyvéd, országgyűlési képviselő és Braun Róbert, a Fővárosi Könyvtár egykori aligazgatójának könyvtára. Lantos a gyors, lendületes és nívós munka, valamint a szakmai és anyagi sikerek ellenére az 1930-as években a gazdasági válság következtében kénytelen volt vállalatát leépíteni, és visszatérni a régi anyagokkal folytatott eredeti hivatásához, az antikvár könyvkereskedéshez. A Lantos Rt. épületei, az antikvárium kivételével, a VIII. kerület, Stáhly utca 13. számú házban voltak.

Az üzlethez hozzátartozott egy elkülönített elegáns aukciós terem is, ahol számos bibliofil árverést rendeztek. A Lantos Rt. boltja Budapest egyik legforgalmasabb és legjobban felszerelt könyvkereskedése volt, amely rendszeresen tartott raktáron a magyar irodalmi műveken kívül francia, német, angol és olasz nyelvű könyveket, melyeket kívánságra, rövid határidővel külföldről is meghozattak.

Az Általános Magyar Könyvjegyzék címoldala

A könyvesbolt egyik legbecsesebb és legfontosabb segédeszköze az Rt. kiadásában, illetve Pikler Blanka és Braun Róbert szerkesztésében, az először 1925-ben megjelent Általános Magyar Könyvjegyzék volt, a magyar irodalom valóságos leltára. Mintegy 20000 címet közölt, szakrendi elosztásban. A katalógust részletes név- és tárgymutató egészítette ki. Az 1927-ben kiadott második, bővített jegyzék a 49. oldaltól a 255-ig foglalja össze a szépirodalmi és az ifjúsági irodalmi műveket, míg a Tudományos irodalom kategória egészen a 655. oldalig tart.

Az antikvárium háromféle – betűrendes, tárgyi, földrajzi – katalógussal rendelkezett, amelyek könnyen visszakereshetővé tették a készlet anyagát. A „Lantos-aukció” a főváros antikvár könyvkereskedelmének szerves részét és egyik fokmérőjét képezte, egyúttal a hazai kulturális s bibliofil-élet fontos és érdekes eseményévé is vált.

Kiadói tevékenysége[szerkesztés]

Lantos Adolf a Könyvtári Szemle című folyóirat első számát 1913. május 20-án jelentette meg. A folyóirat szerkesztésére először Szabó Ervint kérte fel, aki azonban nem vállalta és maga helyett Kőhalmi Bélát ajánlotta szerkesztőnek. Kétheti rendszerességgel követték egymást az egyes füzetek, 1913-ban még nagy formátumban. A következő évben változott mérete és periodicitása: havonta jelent meg kisebb alakban. Stílusa eleven, friss volt, cikkei általában rövidek, lényegre törőek. Lantos és a szerkesztőség a nagyobb terjedelmű írásokból könyvsorozatot is kiadott Könyvtári Füzetek címmel. Nagy jelentősége volt 1914-ben a Magyarország Bibliográfiája című melléklet megindításának, Steinhofer Károly és Pikler Blanka szerkesztésében. A jegyzék júliusig jelent meg. A Könyvtári Szemle a háború alatt – a többi szakfolyóirathoz hasonlóan – terjedelmét csökkenteni kényszerült. 1917-ben jelent meg utoljára, az 1918-as, VI. évfolyam helyett a Könyvgyűjtők évkönyve jelent meg 84 lapon, 1919 elején. 1919. május 1-jén új lapot vehettek kézbe a könyvtárosok: a Tanácsköztársaság Könyvtárügye című periodikumot. Ez a legrövidebb életű lapja a magyar könyvtári szaksajtónak. 2-3. összevont száma június 1-jén hagyta el a nyomdát, a 4. és utolsó – júliusban. Hivatalos közlöny volt, így elsősorban a különböző rendeleteket, utasításokat közölte, de néhány cikk is megjelent a lapban. A Lantos Rt. 1924-ben indított egy negyedévente megjelenő folyóiratot a Magyar Bibliofil Szemlét, amelynek első évfolyama a Kner nyomdában készült. Kner Imre véleménye szerint viszont ez a lap nem bibliofil (jóllehet a Magyar Bibliophil Társaság több tagja is publikált benne), hanem bibliográfiai volt. A lap a második évfolyamával meg is szűnt. Ez a folyóirat azért jött létre mert a 20-as évek elején Lantos Adolf aukciókat akart szervezni, és az engedély megadásának az volt a feltétele a kormány részéről, hogy megjelentet egy bibliofíliával, könyvművészettel foglalkozó folyóiratot.

Literatura

A Literatura terve 1925 őszén merült fel Supka Gézában, amikor Lantos Adolffal, „az egyik, akkor legnagyobb aktivitását élő könyvkiadóval” beszélgetett. A lap végül 1926-tól jelent meg. 1927-től, az időszaki lapengedély megszerzése után már havonta jelent meg. Egy szám ára 6000 korona, vagyis 48 pengőfillér volt. Maga a lap neve szándékosan a reformkorra utal, ezért is írták rövid u-val. Egy időben emiatt is támadták a lapot. Hegedűs Lóránt azt írta egy cikkében, elképzelhető-e, hogy „Kazinczy és Széchenyi korában egy szépirodalmi folyóirat idegen címet viseljen, mint Literatura, Kultúra, Magazin?” Supka többször leírta, hogy a Literatura nem kritikai lap. Mivel az egyik fő cél az olvasás megkedveltetése volt, ezért esztétikai szempontok alapján csak igen ritkán írtak rosszat egy-egy könyvről. Supka 1929 januárjában örömmel állapította meg, hogy a Literatura fennállásának három éve nyomot hagyott a magyar kultúrában, azonban Lantosék ekkor már egy új félhavi lap kiadását tervezték. A Lantos Magazin a Literatura testvérlapjává vált de nem érte meg a harmadik évfolyamát: 1929 decemberében Supka Géza bejelentette, hogy a Literatura beleolvad a Lantos Magazinba.

A Genius könyvkiadó megvásárolta Szabó Dezső összes műveinek kiadási jogát, amit később az író perrel támadott meg s visszakövetelte jogát a kiadáshoz, minden jogi alap nélkül. 1929-ben jelent meg József Attila: Nincsen apám sem anyám című verskötete 1000 számozott példányban, a szegedi Koroknay-nyomdánál. Mint a kötetből is kiderül, ehhez a Genius csak a nevét adta: bár számozva készült, nagyon rossz, fatartalmú papíron nyomták, de mint első kiadásnak, ma is nagy az értéke a gyűjtők körében.

Az Admonti-kódex egy lapja

Jóval később, Tormay Cécile egyik könyve jelent meg a Geniusnál, a Virágok városa - szirének hazája című itáliai útibeszámoló, 1935-ben, ritka érdekes kötésben, csinos formátumban, finom papíron. A Genius adta ki Móra Ferenc műveit is:1927-ben ünnepelték Móra Ferenc írói működésének negyedszázados jubileumát. Erre alkalmat szolgáltatott összegyűjtött művei hat kötetének megjelentetése, melyet a Lantos Rt. Móra Ferenc összes munkái címen adott ki. A harmincéves írói jubileum (1932) alkalmából a Genius Könyvkiadó megindította a Móra Ferenc munkái jubileumi díszkiadása című, egységes fekete kötésű sorozatot. Móra halála után, 1934. május elején került a könyvesboltokba, Móra Ferenc hátrahagyott művei díszkiadása sorozatcímmel. A Genius legtöbb kiadványa a Franklin, Globus, Hungária, Jókai, Korvin, Világosság és Weiss L. nyomdájában készült. Lantos Adolf tulajdonában volt az Admonti-kódex (egy 8 leveles, XII. század eleji hártyakézirat, amely Szent István törvényeinek legrégebbi fennmaradt kézirata), amelynek elkészítette hasonmás-kiadását. Az eredetit 1934-ben, Hóman Bálint miniszter hozzájárulásával 20 ezer pengőért vásárolta meg tőle az Országos Széchényi Könyvtár.

Kiadott sorozatok[szerkesztés]

1919-től jelentette meg a Kétnyelvű Klassikus Könyvtár című sorozatot amelynek, részlegesen rekonstruált címlistáját alább közöljük:

  • Oscar Wilde : A boldog herceg (1.)
  • Guy de Maupassant : Az ékszer (3.)
  • Boccaccio : Lizetta (4.)
    A Kétnyelvű Klasszikus Könyvtár című sorozat egyik darabja
  • Edgar Poe: A vörös halál arca (5.)
  • Balzac : A hóhér (10.)
  • Charles Baudler : Kis költemények prózában (14.)
  • Rudyard Kipling : A pillangó (15.)
  • Guy de Maupassant : Két barát (16.)
  • Maetrlinck Maurice : Egy kis kutya halála (18.)
  • Gabriele D’Annunzio : Cincinnato (20.)
  • Oscar Wilde : Az önző óriás (21.)
  • Mark Twain : Nyugtalan éj (23.)
  • Barry Pain : Az ablak (25.)
  • Farrére Claude : A temető-őr (28.)
  • Oscar Wilde : Az odaadó barát (31.)
  • Arnaldo Fraccaroli : Szeszélyes nyári délután (34.)
  • Hauff Wilmos : A gólyakalifa története (36.)
  • Anatole France : A kis ólomkatona (38.)
  • Guy de Maupassant: Vérbosszú (40.)
  • Guy de Maupassant : Párbaj (42.)
  • Mario Puccini : A szenesasszony (44.)
  • Anatole France : Marbod pokoljárása (46.)
  • Rolland Romain : Az égő csipkebokor (50.)
  • Silvio Pelicco : Zanze (54.)
  • Brentano Clemens : A három szem dió (56.)
  • Stendhal : Palliano hercegnő (57.)
  • Honoré de Balzac : A spanyol grand (59.)
  • Nathaniel Hawthorne : Dr. Heidegger kísérlete (60.)
  • Mérimée Prosper : A sánc bevétele (61.)
  • Washington Irwing : Don Juan (62.)
  • A nevető Olaszország (64.)
  • Daudet Alphonse : Három csöndes mise
  • Charles Dickens : A fekete fátyol
  • H.G. Wells : A vörös szoba
  • Gautier Théophile : A múmia lába

Egy másik sorozata az Ethika-könyvtár. Ennek néhány darabja:

  • Schmidt József : Az ó-ind epika (1.)
  • Benedek Marcell : A francia regény a XIX. Században (3.)
  • Földessy Gyula : Ady-tanulmányok (5.)
  • Czakó Ambró : A vallásfilozófia alapvonalai (6.)
  • Király György : A magyar ősköltészet (7.)
  • Szemere Samu : A jelenkori filozófia főbb irányai (9.)
  • Steiner Lajos : A Föld mágneses jelenségei

További művek[szerkesztés]

  • Asztalos Miklós: A magyar nemzet története ősidőktől napjainkig
  • Asztalos Miklós: A nemzetiségek története Magyarországon : Betelepülésüktől máig
  • Braun Róbert: Magyarország vidékeinek , vármegyéinek, várának és városainak történeti, földrajzi leírása és képei
  • Ralph Waldo Emerson: Művészet = Art
  • Gárdonyi Albert : Magyarországi könyvnyomdászat és könyvkereskedelem a 18. században
  • E.T.A. Hoffmann : Gluck lovag : Ritter Cluck
  • Könyvtári füzetek: Kacziáy Géza: A magyar mémoire-irodalom 1848-tól 1914-ig
  • Természet és társadalom: Immanuel Kant : Az örök béke
  • Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója
  • Kőhalmi Béla: Könyvek könyve: 87 magyar író, tudós, művész, közéleti ember és kiadó vallomása kedves olvasmányairól
  • Lengyel Menyhért: Lengyel Menyhért szinművei
    Egy a Lantos Rt. által kiadott Móra mű
  • Linder Béla: Kell-e katona? A militarizmus csődje: tanulmány a leszerelésről
  • Guy de Maupassant: Első hó
  • Móra művek
  • Pethő Sándor: Szekfü Gyula történetírása
  • Erich Friedrich Podach : A társadalmi fejlődés iránya: a kommunizmus gyakorlati kivitelének kérdése
  • Rainer Maria Rilke: Miképen érte a szerelem és a halál Rilke Kristóf kornétást
  • Oscar Wilde : The Happy Prince and Other Tales
  • Könyvtári Szemle : Könyvtárak, olvasók és könyvgyűjtők félhavi értesítője Kőhalmi Béla szerkesztésében
  • A Literatura almanachja
  • Literatura : Beszámoló a szellemi életről
  • A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára nemzeti kincseinek hasonmásai: Szent István törvényeinek 12. századi kézirata: az Admonti kódex – hasonmás kiadás

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lantos_Adolf&oldid=23665266”