Lakhelyelhagyási tilalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lakóhelyelhagyási tilalom (vagy lakhelyelhagyási tilalom) egy kényszerintézkedés, amelynek lényege: a terhelt mozgási szabadságát és a lakóhely szabad megválasztásának jogát korlátozza. A lakóhelyelhagyási tilalom hatálya alatt álló a meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét, illetőleg a lakóhelyét nem változtathatja meg. A tilalom elrendeléséről a bíróság határoz. A bíróság a határozatában előírhatja, hogy a terhelt meghatározott időközönként jelentkezzen a rendőrségen és a lakóhelyelhagyási tilalom célját biztosító egyéb korlátozásokat is előírhat. Akkor rendelhető el, ha a bűncselekmény jellegére, a terhelt személyi és családi körülményeire – különösen az egészségi állapotára, idős életkorára – vagy az eljárás során tanúsított magatartására tekintettel az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok így is elérhetők.

Nem azonos a házi őrizettel.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]