Laing’s Nek-i csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laing’s Nek-i csata
Thompson laingsnek.jpg
A rohamozó angol csapatok a búr állásokkal szemben.
Dátum 1881. január 28.
Helyszín Laing’s Nek
Eredmény Búr győzelem
Harcoló felek
Egyesült Királyság Egyesült Királyság Flag of Transvaal.svg Transvaal Köztársaság
Parancsnokok
Egyesült Királyság
George Pomeroy Colley
Flag of Transvaal.svg
Piet Joubert
Haderő
1200 fő kb. 3000 milicista
Veszteségek
198 fő, melyből
Elesett:
84
Sebesült:
113
Fogságba esett:
2
41 fő, melyből
Elesett:
14
Sebesült:
27

A Laing’s Nek-i csata az első búr háború egyik fontos összecsapása volt. Az ütközet 1881. január 28-án Natal északi csúcsának és Transvaal Köztársaság határának közelében zajlott. A csatát a hazájukat védelmező búrok nyerték, ezzel megfordították a háború menetét és biztosították a későbbi győzelmüket.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brit főbiztos Délkelet-Afrikában, Sir George Pomeroy Colley vezérőrnagy volt, aki minél előbb győzni akart a búrok ellenében. Sietségében nem várta meg a további brit erősítést, mivel úgy vélte, hogy a búrokat egy gyors rohammal meglepheti és ezért támadást indított. A fenyegető búr csapatösszevonások és csapatmozgások alapján látta indokoltnak ezt a gyors cselekvést.

A hadseregek állapota[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Királyság csapatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brit gyalogság piros zakót és kék nadrágot viselt. A legfontosabb gyalogsági fegyver a Martini-Henry egylövetű puska volt. Ezt a puskát egy hosszú bajonettel szerelték fel. A királyi tüzérség, díszes kék egyenruhát viselt. Az 1200 fős angol sereg parancsnoka George Pomeroy Colley vezérőrnagy volt. A hadseregét elsősorban közelharcra készítette fel, mert tudta hogy a búrok nagy távolságra lövő fegyvereik és vadászpuskáik miatt így sebezhetőek.

A búrok csapatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 3000 fős búr hadsereg gerincét a polgári milícia alkotta, ezért nem volt egyenruha mindenki abban harcolt amiben tudott. Fő fegyverük a nagy lőtávolságú vadászpuska volt. A búr hadseregből hiányzott a tüzérség, míg az angolok több ágyúval rendelkeztek. A búrok hadereje két részből lövészekből és pónilovasokból állt. Seregüket Piet Joubert búr tábornok vezette.

A csata menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Colley erejét Newcastle Natal közelében összpontosította és ultimátumot küldött a búroknak, amelyben azonnali megadásra szólított fel őket. A búrok elutasították azt és Colley ekkor megindította csapatait.

Colley tüzérsége január 28.-a reggelén tűz alá vette a búr állásokat. Rövid idővel később az 58. brit lovasezred lovasrohammal támadást indított, mely csak nehézkesen jutott el a búrok állásaihoz. A roham itt elakadt, mert a búrok távolabb álló lövészei olyan hatékonyan lőtték a lovasságot, hogy azok ez miatt nagy veszteségeket szenvedtek és visszavonulásra kényszerültek.

A csatát végül a búr lövészek hatékonysága fordította a búrok javára. Az angol parancsnok az őket ért veszteségek hatására elrendelte a visszavonulást. Ez már nem mentette meg azt a közel száz brit katonát akik az ütközet során estek el.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • búr Búrportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap