Lady Chatterley szeretője (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lady Chatterley szeretője
(Lady Chatterley's Lover)
Rendező Just Jaeckin
Producer Yoram Globus
Menahem Golan
André Djaoui
Christopher Pearce
Forgatókönyvíró Marc Behm
Just Jaeckin
Christopher Wicking
Főszerepben Sylvia Kristel
Nicholas Clay
Shane Briant
Zene Richard Harvey
Stanley Myers
Operatőr Robert Fraisse
Vágó Eunice Mountjoy
Jelmeztervező Shirley Russell
Gyártás
Gyártó Cine Artist Film GmbH
Cine-Source
London-Cannon Films
Producteurs Associés
Nyelv angol
Időtartam 104 perc
Forgalmazás
Forgalmazó magyar MOKÉP (mozi)
magyar VICO (VHS)
Bemutató francia 1981. június 29.
magyar 1984. december 27.
Korhatár magyar 18 év (mozi)
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Lady Chatterley szeretője 1981-ben készült színes, angol–francia–nyugatnémet erotikus film. Eredeti címe: Lady Chatterley’s Lover / L'Amant de lady Chatterley / Lady Chatterley’s Liebhaber. Just Jaeckin alkotása D. H. Lawrence híres-hírhedt regényének második filmváltozata. A rendező a női főszerepet felfedezettjére, a holland Sylvia Kristelre bízta. Noha a kritikák nem voltak túl kedvezőek, a film mégis jelentős közönségsikert aratott. A produkció az 1980-as évek egyik legsikeresebb filmgyártó cége, a Cannon támogatásával készült.

A cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lady Chatterley és Sir Clifford (Sylvia Kristel és Shane Briant)

Az ifjú Chatterley-házaspár életébe döntő változást hoz az első világháború. Sir Clifford, a férj nyomorékon tér vissza a harcmezőkről. Fiatal és gyönyörű felesége, Constance odaadóan ápolja őt, és kész tudomásul venni, hogy hitvese sérülése miatt le kell mondania a testi örömökről. Csendben, eseménytelenül és unalmasan telnek a napok. Sir Clifford mind gyakoribb rosszullétei miatt azonban muszáj orvost hívni. Doktor helyett Mrs. Bolton, az ápolónő érkezik, aki a házigazda invitálására egy ideig ott marad a kastélyban. Lady Chatterley-nek hirtelen sok lesz a szabad ideje, hiszen a férje körüli teendőket Mrs. Bolton immár elvégzi. Constance férje kérésére elmegy a vadőr, Oliver Mellors házához, hogy a fácánok felől érdeklődjön. Véletlenül pont akkor ér a kunyhóhoz, amikor a délceg vadőr éppen meztelenül mosakszik az udvaron. A látvány felkorbácsolja az asszony visszafojtott vágyait, de eleinte meg sem fordul a fejében a hűtlenség gondolata. Férje azonban arra biztatja, hogy Constance ne fojtsa el a testi vágyait, hanem tartson szeretőt. Az asszony meglepődéssel fogadja az ötletet. Férjének fogalma sincs arról, hogy ifjú neje egyre rokonszenvesebbnek találja a kezdetben még oly faragatlan vadőrt. A társadalmi korlátokat viszont nem olyan könnyű ledönteni, és amikor Sir Clifford a feleségének szeretőt ajánlott, legkevésbé sem a rangon aluli Mellorsra gondolt…

Irodalmi háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lady Chatterley a szeretőjével (Sylvia Kristel és Nicholas Clay)

David Herbert Lawrence (18851930) mintegy kilenc változatban írta meg a később Lady Chatterley szeretője címmel klasszikussá vált regényét. Ebből kettő nyomtatásban is megjelent Az első Lady Chatterley, illetve John Thomas és Lady Jane címmel. Amikor az írónál tuberkulózist diagnosztizáltak, Lawrence visszatért választott hazájába, Olaszországba. A korábbi változatok felhasználásával írta meg a Lady Chatterley szeretőjét, ám a műnek először a Tenderness (Gyengédség) címet adta. A könyv első kiadása 1928-ban jelent meg Angliában, és pornográfia vádjával azonnal elkobozták. 1960-ban a Penguin Books újra megjelentette a teljes szöveget. A kiadót pornográfia terjesztésével fogták perbe. Az eljárás során olyan hírességek léptek a tanúk padjára, mint E. M. Forster író, Helen Gardner kritikus és akadémikus, Richard Hoggart akadémikus, Raymond Williams író, kritikus és akadémikus és Norman St. John-Stevas politikus. A bíróság végül 1960. november 2-án felmentő ítéletet hozott, és a Lady Chatterley szeretője immár teljes szöveggel, legálisan megjelenhetett. Magyarországon először 1933-ban adták ki a regényt, erősen rövidített változatban. 50 év múlva jelent meg nálunk először a csonkítatlan szöveg.

Egyéb filmváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sir Clifford és Miss Bolton (Shane Briant és Ann Mitchell)

Lawrence hírhedt regényét 1955-ben filmesítették meg először Franciaországban. Marc Allégret rendező a női főszerepet Danielle Darrieux-re bízta. E változat magyar vonatkozású érdekessége, hogy zeneszerzője Kozma József (Joseph Kosma), díszlettervezője pedig Trauner Sándor (Alexandre Trauner) volt. 1993-ban Ken Russell, a brit filmművészet fenegyereke négyrészes tévéfilmet forgatott a regényből Lady Chatterley címmel. A főszerepeket Joely Richardson és Sean Bean játszották. A sorozatot számos országban – hazánkban is – két részben mutatták be, Japánban és az Egyesült Államokban viszont – mintegy felére rövidítve az anyagot – a mozik is műsorra tűzték. Russell valóságos Lawrence-specialistának számít a filmvilágban, hiszen az író két híres művéből is nagyra értékelt filmváltozatokat forgatott: Szerelmes asszonyok (1969), Szivárvány (1989). 2006-ban Pascale Ferran angol–francia–belga koprodukcióban újabb, több mint két és félórás filmváltozatot készített a Lady Chatterley szeretőjéből. (A tévéváltozat 220 perces!) A Lady Chatterley-t 2007-ben 9 kategóriában jelölték César-díjra, és ebből 5 kategóriában (legjobb film, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb operatőr, legjobb jelmez, legjobb színésznő) győzedelmeskedett is. Ezzel Ferran alkotása Lawrence regényének szakmailag legelismertebb filmadaptációja lett.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A filmet a festői szépségű hertfordshire-i Wrotham Parkban forgatták, akárcsak az 1993-as verziót.
  • A Lady Chatterley szeretőjét 1984. december 27-én mutatták be Magyarországon. Ez volt az első erotikus film, amely széles körű moziforgalmazásba került az országban.

Magyar kritikai visszhang[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Lawrence regénye ugyanis ürügy és menlevél csupán egy újabb Emmanuelle-film előállítására; ugyanaz a gusztusos pasztelles-tompa fotográfia, mint az első közös filmben, ugyanazok a menetrendszerűen ismétlődő ágy- (illetve gyep-, fatörzs-, padló- stb.) jelenetek ezúttal is, s végül ugyanaz az alkotói-nézői érdekessége is mindennek: a szerelmi aktusban mozgó női és férfitest mérsékelten vágykeltő, viszont irizálóan »szép«, bőr-texturális esztétikai élménye. Ami ehhez a történet szintjén hozzáadódik Lawrence regényéből, az nem több sekélyes banálhistóriánál…”
Takács Ferenc kritikája (Filmvilág, 1985. január, 53. o.)

Főszereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gondterhelt szerelmesek (Sylvia Kristel és Nicholas Clay)
  • Sylvia Kristel (Lady Constance Chatterley)
  • Nicholas Clay (Oliver Mellors)
  • Shane Briant (Sir Clifford Chatterley)
  • Ann Mitchell (Ivy Bolton)
  • Elizabeth Spriggs (Lady Eva)
  • Peter Bennett (Field, az inas)
  • Pascale Rivault (Hilda)
  • Anthony Head (Anton)
  • Frank Moorey (a pap)
  • Bessie Love (Flora)
  • John Tynan (Roberts)
  • Michael Huston (a szolga)
  • Fran Hunter (cselédlány)
  • Ryan Michael (gigolo)
  • Mark Colleano (gigolo)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]