La rondine

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A La rondine (A fecske) Puccini egyik háromfelvonásos operája. A darab eredetileg a bécsi Karltheater operettműhelyének megrendelésére, operettnek készült. Puccini, busás honorárium fejében is csak azzal a feltétellel fogott hozzá a komponáláshoz, hogy Olaszországban soha nem fogják bemutatni a művet.

Szöveg és zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti partitúra valami egyveleg volt a Bohéméletből és a bécsi operett ismert fordulóiból; egy adag Kaméliás hölgy-gyel megfűszerezve. A helyszín Párizs, a hangulat pedig bécsi volt. Mikor Puccini kézhez kapta a szöveget, a postafordulóval vissza is küldte. A bécsiek azonban nem hagyták annyiban a dolgot, Milánóba utaztak, ahol szerződési jogaikra hivatkozva heves vitákat folytattak Puccinivel. Végül Puccini beleegyezett, hogy befejezi a darabot, azzal a feltétellel, hogy a szövegkönyvet, jól bevált librettistája Adami fogja írni.

Adami nem kis munka árán átdolgozta az operettet, könnyű lírai operává, megtartva annak eredeti semmitmondó témáját és szentimentális, felületes hangulatát. Puccininak azonban továbbra sem tetszett a szöveg, ezért nehezen haladt a komponálással. A háború előhaladtával azonban Puccini nemkívánatos személy lett Bécsben, a Sonzogno cég azonban megvette a bécsi szerződést, így miután Puccini végre 1916 nyarán befejezte a komponálást, elkezdődhetett a felkészülés a bemutatásra.

A Fecskét végül semleges helyen, Monte-Carlóban mutatták be 1917. március 27-én. Ez volt az egyetlen olyan bemutató, amelyen Puccini személyesen nem vett részt.

Zeneileg végül a mű nem lett operett, de opera sem, hanem valami a kettő között.

Szerepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy 1917-es plakát másolata
Szerep hangtípus Ősbemutató előadói, 1917. március 27.
(Karmester: Gino Marinuzzi)
Magda de Civry szoprán Gilda dalla Rizza
Lisette, szolgálólány szoprán Ines Maria Ferraris
Ruggero Lastouc tenor Tito Schipa
Prunier, költő tenor Francesco Dominici
Rambaldo Fernandez, Magda pártfogója bariton Gustave Huberdeau
Périchaud bariton / basszus
Gobin tenor
Crébillon basszus/bariton
Rabonnier bariton
Yvette szoprán
Bianca szoprán
Suzy mezzo-szoprán
komornyik basszus
A hang szoprán
polgárok, diákok, festők, elegáns hölgyek és urak, munkásnők, virágárus és táncos lányok, felszolgálók.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Párizs
Idő: Valamikor a 19. században

Egy elkényeztetett demimonde szalonjába egy naiv vidéki fiú téved be. A fiatalok egymásba szeretnek és megszöknek a gazdag házból. Romantikus idilli jelenet következik a Bulier mulatóban sok valcerrel. A lány úgy érzi megtalálta az igazi szerelmét és szabadnak érzi magát mint egy fecske. A fiatal pár a világ elől egy kis házikóba bújik. Nemsokára a fiú anyja levelet ír nekik és abban a hitben, hogy a fia egy szűzies, tiszta lánnyal készül házasságra áldását adja rájuk és születendő gyermekeire. Ekkor a lány ráeszmél, hogy ő nem méltó a fiúhoz és visszatér a bűnös életbe. A fiú miután megtudja, hogy elhagyták lelkileg összetörik.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angela Gheorghiu (Magda), Roberto Alagna (Ruggero), William Matteuzzi (Prunier), Inva Mula (Lisette) stb.; London Voices, Londoni Szimfonikus Zenekar, vez.: Sir Antonio Pappano (1996) EMI 6 40748 2

Forrás és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ashbrook, Willam: Puccini operái. Budapest, 1974. Zeneműkiadó. pp. 182–202 és 288–291 ISBN 9633300266
  • Fajth Tibor: Puccini. Bibliotheca, 1958
  • Fajth Tibor–Nádor Tamás: Puccini. Budapest, 1977. Gondolat Kiadó. pp. 226–229. ISBN 9632804848
  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]