LGV Sud-Est

LGV Sud-Est vasútvonal

TGV Duplex a vonalon

Vonal:

LGV Sud-Est

Hossz:

409 km

Nyomtávolság:

1435 mm

Feszültség:

2 * 25 kV 50 Hz ~

Maximális sebesség:

300 km/h

Jelmagyarázat

	0,0	Paris Gare de Lyon
		Csatlakozás LGV Interconnexion Est
		Grande Ceinture (Nagy körgyűrű)
		Grande Ceinture csatlakozás
		Csatlakozás a juvisy-i vonalhoz
		Csatlakozás a dijoni vonalhoz
	25,87	Combs-la-Ville
	29,43	LGV kezdete
		Csatlakozás LGV Interconnexion Est
	42,74	Viaduc de la Seine (134 m) (Szajna-viadukt)
		Szajna-híd
		Viaduc sur l'Armançon (160 m)
		Armançon-híd
	117,24	Párizs–Dijon vonal
	117,96	Párizs−Dijon vonalelágazás
	161,75	Dijoni csatlakozás
		Montbard−Dijon nagysebességű szakasz
	191,96	Viaduc du Serein (200 m) (Serein-viadukt)
	209,17	Viaduc du Saulieu (200 m) (Saulieu-viadukt)
	239,21	Viaduc de l'Arroux (127 m) (Arroux-viadukt)
	253,48	Viaduc de la Digoine (420 m)
		(Digoine-viadukt)
	273,82	Le Creusot állomás
		Montchanin−Chagny vonal
	321,19	Viaduc de la Roche (386 m) (Roche-viadukt)
	334,02	Mâcon-Loché állomás
		Csatlakozás a Dijon−Lyon vonalhoz
		Dijon−Lyon vonal
	337.52	Viaduc de la Saône (340 m) (Saône-viadukt)
		Saône-híd
	337,89	Csatlakozás a Mâcon–Bourg-en-Bresse vonalhoz
	380,54	Csatlakozás az LGV Rhône-Alpes vonalhoz
		LGV vége
	389,31	Sathonay-Rilieux állomás
		Bourg-en-Bresse–Lyon csatlakozása
		Dijon–Lyon vonal csatlakozása
		Lyon Part-Dieu állomás

Az LGV Sud-Est egy kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított, nagysebességű franciaországi vasútvonal Párizs és Lyon között. Az első szakaszát Saint-Florentin és Sathonay között 1981. szeptember 22-én adták át a forgalomnak, ez jelentette a franciaországi vasúti személyszállítás fellendülésének első lépését.

A vonal déli irányban az LGV Rhône-Alpes és az LGV Méditerranée nagysebességű vonalakhoz csatlakozik északon pedig az LGV Interconnexion Est vonalhoz. A LGV Sud-Est megépítésével jelentősen lecsökkentek az utazási idők Párizs és Franciaország délkeleti részei között, valamint Olaszország és Svájc felé. Ugyanakkor kapcsolatai révén jelentősen lecsökkent az utazási idő Franciaország délkeleti részei és az északi régiók, illetve az Egyesült Királyság és Belgium között.

Vonal [szerkesztés]

A vonal hat déparment-en halad át (északról dél fele):

Mivel A TGV hálózat kompatibilis a szokványos vasúti hálózattal Párizs és Lyon sűrűn lakott elővárosi területein nem volt szükség nagyszabású infrastrukturális beruházásokra a vonal megépítése során.

A Párizs (Gare de Lyon) és Lyon (Gare de Lyon-Part-Dieu) közötti távolság 425 km, ebből a tulajdonképpeni újépítésű nagysebességű vasúti pálya hossza 409 km. Mivel elkerüli Párizs, Dijon és Lyon sűrűn lakott központi területeit a vonal 87 km-rel rövidebb, mint a hagyományos vasúti pálya (512 km). A vonal mentén nincsenek alagutak.

A vonal több ponton is csatlakozik a hagyományos francia vasúthálózathoz:

[[[Pasilly-Aisy]]-nál Dijon, Lausanne, Neuchâtel és Zürich felé
[[[Mâcon-Pont-de-Veyle]]-nél Bourg-en-Bresse és Savoya felé.
[[[Saint-Florentin]]-nél
[[[Le Creusot]]-nál
[[[Mâcon-Loché]]-nál

Az utóbbi három csatlakozást elsősorban akkor használják, amikor a TGV szerelvényeket pályahibák miatt a hagyományos hálózatra terelik át.

A vonal egy rövid távolságon az A5-ös autópályával párhuzamosan halad, majd az N79-es főúttal. Teljese hosszában a pályát magába foglaló 5 km széles területsávot kommunikációs főútvonalként használják.

Műszaki adatok [szerkesztés]

A pálya szélessége átlagosan 13 m. A párhuzamosan futó sínpárok közepe átlagosan 4,2 m távol van egymástól. A vasútvonalat 300 km/h sebességre tervezték; az ívek minimális sugara 4000 m, noha hét ív sugara rövidebb, de nem kisebb 3200 méternél.

Összesen 847 km hosszúságú sínpárt fektettek le 288 m hosszú UIC 60-as (60,3 kg/m) acél síndarabokból, melyeket elsősorban hegesztéssel illesztettek össze. A sínszálakat beton keresztaljakra fogatták. Átlagosan 1660 keresztalj van egy kilométernyi pályán.

A villamos áramot (25 kV AC, 50 Hz) az EDF, franciaországi energiaipari vállalat szolgáltataja.

A pálya mentén nincsenek jelzőberendezések. A vonatvezető fülkéje a pályán át közvetített magas frekvenciájú jelek segítségével áll kapcsolatban az állomásokkal és a pályafelügyelettel.

Állomások [szerkesztés]

Az LGV Sud-Est-nek a következő településeken van állomása:

[[[Párizs]] (Gare de Lyon)
[[[Le-Creusot]]
[[[Mâcon-Loché]]
[[[Lyon]] (Gare de Lyon-Part-Dieu)

A Le-Creusot és Mâcon-Loché állomások lakott területektől távol épültek fel és elsősorban a csatlakozások biztosításában van szerepük.

Rövid története [szerkesztés]

1971. március 26: jóváhagyták a vonal megépítését
1976. december 7: elkezdődött a vonal építése Écuisses mellett
1979. június 14: az első sínek lefektetése Montchanin mellett
1980. november 20: befejeződött a sínek fektetése
1981. február 26: a 16. számú TGV Sud-Est szerelvény rekordsebességet állított fel (380 km/h) a Courcelles-Frémois és Dyé közötti pályaszakaszon
1981. szeptember 22: az első szakasz (Saint-Florentin - Sathonay) megnyitása
1983. szeptember 25: megnyitották a Combs-la-Ville - Saint-Florentin pályaszakaszt
1987. szeptember 27: megindult a forgalom a vonalon
1991. december 13: megnyitották az LGV Rhône-Alpes északi szakaszát Montanay és Saint-Quentin-Fallavier között
1992. augusztus 31: egy 270 km/h sebességgel haladó TGV szerelvény kisiklott Macon-Loché állomáson; többen megsérültek
1996. március: megkezdött a pálya felújítását

Forrás [szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a LGV Sud-Est című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.