Lőj a zongoristára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lőj a zongoristára!
(Tirez sur le pianiste)
Rendező François Truffaut
Producer Serge Komor
Forgatókönyvíró Marcel Moussy (David Goodis regényéből)
Főszerepben Charles Aznavour
Marie Dubois
Nicole Berger
Michèle Mercier
Zene Georges Delerue
Operatőr Raoul Coutard
Vágó Claudine Bouché
Cécile Decugis
Gyártás
Gyártó Les Films de la Pléiade
Ország  Franciaország
Nyelv francia
Időtartam 85 perc
Forgalmazás
Forgalmazó francia Cocinor
Bemutató

Egyesült Királyság 1960. október 21.

francia 1960. november 25.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A Lőj a zongoristára! (Tirez sur le pianiste!) fekete-fehér francia film, François Truffaut filmrendező második nagyjátékfilmje.

Ismertetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film főhőse Charlie (Charles Aznavour), egy kopottas bár félénk zongoristája, aki szerelmes a pincérnőbe, Lenába (Marie Dubois). Egy este beállít hozzá egyik bátyja, akit üldöznek, így belekeveredik egy bohózatba illő gengsztertörténetbe. Charlie – eredeti nevén Edouard Saroyan – korábban sikeres zongoraművész volt, de pályája kettétört. Felesége egy alkalommal megvallotta, hogy viszonya volt az impresszárióval, és hogy férje a karrierjét neki köszönheti. A vallomás után az asszony kiugrott az ablakon. Miközben Charlie ezt elmeséli Lenának, a visszaemlékezés képei megelevenednek. A nő biztatja, hogy legyen bátor, kezdje újra, mert mindig van remény. A bár féltékeny tulajdonosa azonban beleköt Charlie-ba, aki egy groteszk kergetőzés végén önvédelemből leszúrja, majd Lenával elmenekül. Fivéreivel együtt egy erdei házban rejtőznek, amikor a két üldöző bandita odaérkezik, és a kialakuló csetepatéban véletlenül Lenát találják el. Charlie már csak a holttest fölé hajolhat. Azután újra a bár zongorája mellett látjuk, ugyanúgy, ugyanolyan mozdulatlan arccal játssza ugyanazt a dallamot.

Charlie érzékeny, gátlásos ember, aki tudja magáról és beletörődött, hogy nem győzelmekre termett, hogy az élet bármikor átgázolhat rajta. Az egész történet ezt példázza, a nézőnek pedig azt sugallja, hogy a kisember nem tud kilépni saját sorsából. „Most oda kellene mennem hozzá” – gondolja és halljuk is belső monológjában, felesége vallomása után; csak néhány másodpercig tétovázik, de ez elég is a tragédiához (öngyilkosság). Lena és a bártulajdonos vitájában végre megpróbál cselekedni: közbelép – és éppen ez lesz a veszte (gyilkossá válik). Ezt a végzetszerűséget játsszák-kopogják a közeliben, sokáig mutatott zongorabillentyűk is. Különösen izgalmas, hogy ezt a melodramatikus történetet Truffaut milyen szabadon, mennyire kötöttségektől mentesen adja elő. A drámai hatású jeleneteket lépten-nyomon vígjátéki, sőt bohózati elemek szakítják meg. Charlie a nyakát szorongató bártulajdonost egy irreálisan hosszú konyhakéssel szúrja le. Az egyik gengszter anyja életére esküszik, hogy igazat mond – és egy stilizált képen már látjuk is, amint a néni szívéhez kapva elterül. Egy gengszter lövés előtt háromszor megpördíti a levegőben pisztolyát, akár egy vadnyugati mesterlövész, így találja el véletlenül Lenát. A filmen végigvonuló apró, játékos ötletek olyan alaphangulatot adnak, amelyben minden lehetséges, amelyben semmit nem szabad teljesen komolyan venni – miközben mindaz, amit látunk, halálosan komoly.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charles Aznavour (Charlie Kohler/Edouard Saroyan)
  • Marie Dubois (Lena)
  • Nicole Berger (Theresa)
  • Michèle Mercier (Clarisse)
  • Jean-Jacques Aslanian (Richard Saroyan)
  • Daniel Boulanger (Ernest)
  • Serge Davri (Plyne)
  • Claude Heymann (Lars Schmeel)
  • Alex Joffé (Passerby)
  • Richard Kanayan (Fido Saroyan)
  • Catherine Lutz (Mammy)
  • Claude Mansard (Momo)
  • Albert Rémy (Chico Saroyan)

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bikácsy Gergely Bolond Pierrot moziba megy (Héttorony Könyvkiadó, Budapest, 1992) ISBN 963-7855-39-4
  • Francois Truffaut: Önvallomások a filmről (Osiris Könyvtár - Film; Budapest, 1996, Osiris)