Lőj a zongoristára
| Lőj a zongoristára! (Tirez sur le pianiste) |
|
| Rendező | François Truffaut |
| Producer | Serge Komor |
| Forgatókönyvíró | Marcel Moussy (David Goodis regényéből) |
| Főszerepben | Charles Aznavour Marie Dubois Nicole Berger Michèle Mercier |
| Zene | Georges Delerue |
| Operatőr | Raoul Coutard |
| Vágó | Claudine Bouché Cécile Decugis |
| Gyártás | |
| Gyártó | Les Films de la Pléiade |
| Ország |  Franciaország |
| Nyelv | francia |
| Időtartam | 85 perc |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  Cocinor |
| Bemutató |
1960. november 25. |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap |
|
A Lőj a zongoristára! (Tirez sur le pianiste!) fekete-fehér francia film, François Truffaut filmrendező második nagyjátékfilmje.
Tartalomjegyzék |
Ismertetése [szerkesztés]
A film főhőse Charlie (Charles Aznavour), egy kopottas bár félénk zongoristája, aki szerelmes a pincérnőbe, Lenába (Marie Dubois). Egy este beállít hozzá egyik bátyja, akit üldöznek, így belekeveredik egy bohózatba illő gengsztertörténetbe. Charlie – eredeti nevén Edouard Saroyan – korábban sikeres zongoraművész volt, de pályája kettétört. Felesége egy alkalommal megvallotta, hogy viszonya volt az impresszárióval, és hogy férje a karrierjét neki köszönheti. A vallomás után az asszony kiugrott az ablakon. Miközben Charlie ezt elmeséli Lenának, a visszaemlékezés képei megelevenednek. A nő biztatja, hogy legyen bátor, kezdje újra, mert mindig van remény. A bár féltékeny tulajdonosa azonban beleköt Charlie-ba, aki egy groteszk kergetőzés végén önvédelemből leszúrja, majd Lenával elmenekül. Fivéreivel együtt egy erdei házban rejtőznek, amikor a két üldöző bandita odaérkezik, és a kialakuló csetepatéban véletlenül Lenát találják el. Charlie már csak a holttest fölé hajolhat. Azután újra a bár zongorája mellett látjuk, ugyanúgy, ugyanolyan mozdulatlan arccal játssza ugyanazt a dallamot.
Charlie érzékeny, gátlásos ember, aki tudja magáról és beletörődött, hogy nem győzelmekre termett, hogy az élet bármikor átgázolhat rajta. Az egész történet ezt példázza, a nézőnek pedig azt sugallja, hogy a kisember nem tud kilépni saját sorsából. „Most oda kellene mennem hozzá” – gondolja és halljuk is belső monológjában, felesége vallomása után; csak néhány másodpercig tétovázik, de ez elég is a tragédiához (öngyilkosság). Lena és a bártulajdonos vitájában végre megpróbál cselekedni: közbelép – és éppen ez lesz a veszte (gyilkossá válik). Ezt a végzetszerűséget játsszák-kopogják a közeliben, sokáig mutatott zongorabillentyűk is. Különösen izgalmas, hogy ezt a melodramatikus történetet Truffaut milyen szabadon, mennyire kötöttségektől mentesen adja elő. A drámai hatású jeleneteket lépten-nyomon vígjátéki, sőt bohózati elemek szakítják meg. Charlie a nyakát szorongató bártulajdonost egy irreálisan hosszú konyhakéssel szúrja le. Az egyik gengszter anyja életére esküszik, hogy igazat mond – és egy stilizált képen már látjuk is, amint a néni szívéhez kapva elterül. Egy gengszter lövés előtt háromszor megpördíti a levegőben pisztolyát, akár egy vadnyugati mesterlövész, így találja el véletlenül Lenát. A filmen végigvonuló apró, játékos ötletek olyan alaphangulatot adnak, amelyben minden lehetséges, amelyben semmit nem szabad teljesen komolyan venni – miközben mindaz, amit látunk, halálosan komoly.
Szereplők [szerkesztés]
- Charles Aznavour (Charlie Kohler/Edouard Saroyan)
- Marie Dubois (Lena)
- Nicole Berger (Theresa)
- Michèle Mercier (Clarisse)
- Jean-Jacques Aslanian (Richard Saroyan)
- Daniel Boulanger (Ernest)
- Serge Davri (Plyne)
- Claude Heymann (Lars Schmeel)
- Alex Joffé (Passerby)
- Richard Kanayan (Fido Saroyan)
- Catherine Lutz (Mammy)
- Claude Mansard (Momo)
- Albert Rémy (Chico Saroyan)
Külső hivatkozás [szerkesztés]
- Lőj a zongoristára a PORT.hu-n
- Lőj a zongoristára! az Internet Movie Database-ben (angolul)
Irodalom [szerkesztés]
- Bikácsy Gergely Bolond Pierrot moziba megy (Héttorony Könyvkiadó, Budapest, 1992) ISBN 963-7855-39-4
