Lócsér

Lócsér
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Lilealakúak (Charadriiformes) Család: Csérfélék (Sternidae) Nem: Hydroprogne Kaup, 1829 Faj: H. caspia
Tudományos név
Hydroprogne caspia (Pallas, 1770)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Lócsér témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Lócsér témájú médiaállományokat.

A lócsér (Hydroprogne caspia vagy Sterna caspia) a madarak osztályának a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a csérfélék (Sternidae) családjába tartozó Hydroprogne nem egyetlen faja.

Egyes rendszerezések a Sterna nemhez sorolják, Sterna caspia néven.

Elterjedése

Mind az öt kontinensen honos, elsősorban a partvidékeken.

Megjelenése

Testhossza 47-54 centiméter, szárnyfesztávolsága 130-145 centiméter és testtömege 500-750 gramm. Feje és tarkója fekete, tollazata kékesszürke és fehér.

Életmódja

6-8 méteres magasból figyeli vizet és onnan csap le a halakból álló táplálékára, de megeszi a rovarokat, valamint a gerincteleneket is.

Szaporodása

Fészkét kisebb-nagyobb telepekben, nyílt, köves, homokos, esetleg kevés alacsony növényzettel benőtt területekre építi. A fészakalja 2-3 tojásból áll, melyen mindkét szülő, felváltva 20-22 napig kotlik. A fiókák 30-35 nap után válnak önállóvá, de még a vonulási területen is etetik öket.

Kárpát-medencei előfordulása

Vonulása idején fordul elő Magyarországon, rendszeres vendég, a legtöbb megfigyelés a Duna-Tisza közén, illetve halastavaknál fordult elő.

Forrás

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 24.)
• ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. április 24.)
• Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2010. április 24.)

• Burnie, David & Wilson, Don E. (editors) (2001): [Caspian Tern]. In: Smithsonian Institution Animal: The Definitive Visual Guide to the World's Wildlife: 307. Washington DC & New York, Smithsonian Institution & Dorling Kindersley Publishing. ISBN 0-7894-7764-5
• Collinson, M. (2006). Splitting headaches? Recent taxonomic changes affecting the British and Western Palaearctic lists. British Birds 99(6): 306-323.
• Falla RA, Sibson RB & Turbot EG (1966) A Field guide to the birds of New Zealand. Collins, London (ISBN 0-00-212022-4)

Külső hivatkozás

• Ritka madarak hazai előfordulásai
• Képek az interneten a fajról
• Internet Bird Collection - videók a fajról.