Lóaktínia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Lóaktínia
Actinia equina (Boulogne-sur-Mer).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Csalánozók (Cnidaria)
Osztály: Virágállatok (Anthozoa)
Alosztály: Hatosztatú virágállatok (Hexacorallia)
Rend: Tengerirózsák (Actiniaria)
Alrend: Nyantheae
Alrendág: Thenaria
Család: Aktiniák (Actiniidae)
Nem: Actinia
Faj: A. equina
Tudományos név
Actinia equina
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Lóaktínia témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lóaktínia témájú kategóriát.

A lóaktínia (Actinia equina) a virágállatok (Anthozoa) osztályának a tengerirózsák (Actiniaria) rendjébe, ezen belül az aktiniák (Actiniidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lóaktínia az Északi-tenger partján, az Atlanti-óceán európai, észak- és északnyugat-afrikai partjai mentén, valamint a Földközi-tenger partvonalán lelhető fel. Bár a lóaktíniát hátrányosan érinti a tenger szennyeződése és a partokon folyó építkezés, az ember nem veszélyezteti közvetlenül, így továbbra is nagy számban megtalálható a tengerekben.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lóaktínia magassága 5 centiméter is lehet. Kinyújtott tapogatókarokkal 7 centimétert érhet el az átmérője. A szájkorongot körülbelül 200 mozgékony, hat sorba rendezett tapogatókarból áll, melyek a táplálék megragadását szolgálják. A korong szegélyét övező 24 „peremzacskó”, azaz csalánüteg tartalmazza azt a mérget, amellyel a lóaktínia megbénítja az áldozatait. A szájnyílás a szájkorong közepén helyezkedik el; a garat varsaszerűen befelé tágul. A garaton és a szájnyíláson keresztül távoznak az anyagcseretermékek is. A testfalat alkotó két sejtréteget (melyek közül a külsőt ektodermának, a belsőt endodermának nevezzük) kocsonyás réteg (mesogloea) választja el egymástól. A lóaktínia törzsének közepén elhelyezkedő üreg, az űrbél. Az emésztőnedvek bontják le az ide továbbított táplálékot. Amikor dagály után visszavonul a tenger, a lóaktínia olyan lesz, mint egy színes, kocsonyás zacskó. Amint az ár újra elönti, kibomlik az élénk színű csalánozó tapogatók koszorúja. A lóaktínia faj egyedei lehetnek vörösek, sárgák, barnák és zöldek is.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lóaktínia az árapály-övezetben a sziklákra tapadva él, de 20 méter mélyben is megtalálható. Tápláléka kistestű tengeri állatok. Az állat 3 évig él, de fogságban ennél többet is élhet.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lóaktínia kölcsönös megtermékenyítés révén szaporodik. A megtermékenyített peték a testen belül kelnek ki, majd a lárvák szétszóródnak a tengervízben.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6