Lítium-oxid
| Lítium-oxid | |
|---|---|
 |
|
| IUPAC név | lítium-oxid |
| Más nevek | lítium-monoxid |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [12057-24-8] |
| PubChem | 166630 |
| RTECS szám | OJ6360000 |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Li2O |
| Moláris tömeg | 29,88 g/mol |
| Megjelenés | fehér, szilárd anyag |
| Sűrűség | 2,013 g/cm3 |
| Olvadáspont |
1570 °C, 1843 K, 2858 °F |
| Oldhatóság (vízben) | bomlik 6,67 g/100 ml (0 °C) 10,02 g/100 ml (100 °C) |
| Megoszlási hányados | 9,23 |
| Törésmutató (nD) | 1,644 [1] |
| Szerkezet | |
| Kristályszerkezet | Antifluorit (köbös), cF12 |
| Tércsoport | Fm3m, No. 225 |
| Koordinációs geometria |
tetraéderes (Li+); köbös (O2−) |
| Termokémia | |
| Std. képződési entalpia ΔfH |
-20,01 kJ/g |
| Hőkapacitás, C | 18,105 J/g K |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Maró (C)[2] |
| EU Index | Nincs listázva |
| Főbb veszélyek | Korrozív, vízzel hevesen reagál |
| R mondatok | R34[2] |
| S mondatok | S26, S36/37/39, S45[2] |
| Lobbanáspont | Nem gyúlékony |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | Lítium-szulfid |
| Azonos anion | Nátrium-oxid Kálium-oxid Rubídium-oxid Cézium-oxid |
| Rokon lithium oxides | Lítium-peroxid Lítium-szuperoxid |
| Rokon vegyületek | Lítium-hidroxid |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A lítium-oxid (Li2O) szervetlen vegyület, a lítium oxidja. A fémlítium levegőn történő égetése során keletkezik – mellette kis mennyiségű lítium-peroxid is képződik –, amikor is a lítium oxigénnel egyesül:[3]:
- 4Li+O2 → 2Li2O.
Tiszta Li2O a lítium-peroxid (Li2O2) 450°C-on végzett hőbontásával állítható elő:[3]
- 2Li2O2 → 2Li2O + O2
Tartalomjegyzék |
Szerkezete [szerkesztés]
Szilárd állapotban antifluorit szerkezetű, mely a CaF2) fluorit rácsához hasonlít, csak benne a fluorid anionokat Li kation, míg a kalcium kationokat oxid anion helyettesíti.[4]
Gázfázisban az alapállapotú Li2O molekula lineáris, a kötéshossz összhangban van az erős ionos kötéstől várt értékkel.[5][6] A vegyértékelektron-taszítási elmélet a H2O-hoz hasonló V-alakot jósolna.
Felhasználása [szerkesztés]
A lítium-oxidot zománcalapként használják kerámiamázaknál, rézzel kék, kobalttal rózsaszín színeket ad. Vízzel és gőzzel lítium-hidroxid keletkezése közben reagál, ezért ezektől védve tárolandó.
Vizsgálják a hőálló bevonatok roncsolásmentes emissziós spektroszkópiai elemzésére és kopásfigyelésére történő felhasználását is. Cirkónia kerámia fedőbevonatokhoz adagolható ittrium-oxid mellé anélkül, hogy a bevonat várható élettartamát jelentősen csökkentené. Nagy hőmérsékleten a lítium-oxid jól detektálható sugárzást bocsát ki, melynek intenzitása a bevonat kopásával növekszik. Ennek felhasználásával az ilyen rendszerek a helyszínen folyamatosan ellenőrizhetőek lennének, ami lehetővé tenni a meghibásodásig hátralevő időtartam vagy a karbantartás szükségességének pontos előrejelzését.
Egyik lehetséges új felhasználása a mobiltelefonoktól a laptopokon át az elektromos autókban használt lítiumion-akkumulátor katódanyagaként történő alkalmazása, ezzel a jelenleg használt lítium-kobalt-oxidot helyettesítenék.[7]
Lásd még [szerkesztés]
Fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lithium oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0070494398
- ^ a b c Biztonsági adatlap (Alfa-Aesar)
- ^ a b Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 115. o (1999). ISBN 963-18-9144-5
- ↑ Zintl, E.; Harder, A.; Dauth B. (1934.). „Gitterstruktur der oxyde, sulfide, selenide und telluride des lithiums, natriums und kaliums”. [[Zeitschrift für Elektrochemie und Angewandte Physikalische Chemie |Z. Elektrochem. Angew. Phys. Chem.]] 40, 588–93. o.
- ↑ Wells A.F. (1984) Structural Inorganic Chemistry 5th edition Oxford Science Publications ISBN 0-19-855370-6
- ↑ A spectroscopic determination of the bond length of the LiOLi molecule: Strong ionic bonding, D. Bellert, W. H. Breckenridge, J. Chem. Phys. 114, 2871 (2001); DOI:10.1063/1.1349424
- ↑ (2009. szeptember 3.) „Air power”. The Economist, Technology Quarterly. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 9.
