Lézerradar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
LIDAR-technológiát alkalmazó robot, ami a környezetében lévő tárgyak feltérképezésére alkalmas, és ki tudja kerülni az akadályokat
A kibocsátott és a visszaérkező impulzusok, ha a tárgy mozgásban van

A lézerradar (vagy LIDAR – az angol light fény és radar szavak összevonása; közkeletű tévedés, hogy a szintén angol Light Detection And Ranging kifejezésből alkotott mozaikszó lenne) optikai távérzékelő technológia, amivel elsődlegesen a céltárgy távolságát lehet meghatározni, jellemzően lézerfény-impulzusok kibocsátásával.

Alkalmazási területe igen szerteágazó: térképészet, régészet, földrajztudomány, geológia, geomorfológia, földrengéstudomány, erdőgazdálkodás, meteorológia, rendőrségi sebességmérés és légkörfizika.

Működése[szerkesztés]

Lézeres adóból és optikai érzékelőből áll (amihez elektronikus jelfeldolgozó egység kapcsolódik). A lézer és az érzékelő pontosan azonos irányba néz.

A lézerradar ultraibolya, látható vagy közeli infravörös fényt alkalmaz, hogy megvilágítsa a céltárgyat. Az alkalmazott fény hullámhossza a céltárgytól függően 10 mikrométertől 250 nanométerig terjed. Egyébiránt működése megegyezik a radar elvével: az impulzusok a Doppler-effektusnak megfelelően késve érkeznek vissza a távolodó tárgyról, de mivel az itt használt hullámhossz kisebb, ezért a berendezés is kisebb méretű.

A légkör csillapító hatása miatt korlátozott a hatótávolsága, jóval kisebb, mint a radaré (max. néhányszor 10 km-re tehető).

Mozgó tárgy sebességének meghatározása:

v = a céltárgy sebessége, (m/s)
T = periódusidő, (s)
c = fénysebesség vákuumban (299 792 485 m/s)
n = fénytörési index

Használata[szerkesztés]

Az eljárás nem-fémes tárgyak, kémiai összetevők, aeroszol, felhők alakja, mozgása, sőt egyetlen molekula vizsgálatára is alkalmas.

A lidar technológiát a NASA kulcsfontosságúnak tartja az automata és emberes leszálláshoz más égitesteken.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Amzajerdian, Farzin; Pierrottet, Diego F.; Petway, Larry B.; Hines, Glenn D.; Roback, Vincent E.: Lidar Systems for Precision Navigation and Safe Landing on Planetary Bodies. Langel Research Center. NASA. (Hozzáférés: 2011. május 24.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Glenn D. Considine (főszerk.): Van Nostrand's Scientific Encyclopedia, 2008, John Wiley & Sons, Inc., ISBN 978-0-471-74338-5, p. 3022