Lépcsős függvények

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Lépcsős függvényeknek hívjuk az olyan valós-valós függvényeket, amelyek felírhatóak intervallumok indikátorfüggvényének (karakterisztikus függvény) lineáris kombinációjaként.

Más szóval: a lépcsős függvények szakaszosan konstans függvények, melyek csak végesen sok részből állnak.

Példa a lépcsőfüggvényre (vörös vonal), itt a lépcsőfüggvény jobbra folytonos

Tartalomjegyzék

Definíciók, következtetések [szerkesztés]

f: \mathbb{R} \rightarrow \mathbb{R} függvényt lépcsős függvénynek hívják, ha felírható, mint:

f(x) = \sum\limits_{i=0}^n \alpha_i \chi_{A_i}(x)\, az összes x valós számra


ahol n\ge 0, \alpha_i valós számok, A_i intervallumok, és \chi_A\, az A indikátor függvénye:

\chi_A(x) =
\begin{cases}
1 & \mbox{ha } x \in A, \\
0 & \mbox{ha } x \notin A. \\
\end{cases}

Ebben a definícióban a A_i intervallumoknak a következő két tulajdonsága van:

  1. i, j intervallumoknak nincs közös részük A_i\cap A_j=\emptyset for i\ne j
  2. Az intervallumok uniója a valós számok halmaza, \cup_{i=0}^n A_i=\mathbb R.

Példák [szerkesztés]

Egységugrás-függvény
  • A konstans függvény egy triviális példája a lépcsőfüggvénynek. Itt csak egy intervallum van:

A_0=\mathbb R.

  • Az egységugrás (Heaviside-függvény) H(x),egy fontos lépcsős függvény .
  • A négyszög-függvény a következő egyszerű lépcsőfüggvény. A négyszög függvény egy normalizált „boxcar” függvény, mely a teljes valós számtartományban zérussal egyenlő, kivéve egy intervallumot, ahol konstans értéke van. Az elektronikában használják egység impulzusként.
Négyszögfüggvény

Nem-példák [szerkesztés]

Az egészrész függvény nem lépcsős függvény, mivel végtelen sok intervallummal rendelkezik. Egyes szerzők ezt is lépcsőfüggvénynek hívják, azzal a megjegyzéssel, hogy végtelen sok intervallummal rendelkezik.[1]

Tulajdonságok [szerkesztés]

  • Két lépcsős függvény összege és szorzata is lépcsőfüggvény. Egy lépcsős függvény szorzata egy számmal lépcsős függvény.
  • A lépcsős függvények értékei csak véges számok. Ha A_i, i=0, 1, \dots, n, intervallumoknak a fent definiált lépcsős függvényben nincsenek közös részeik, és valós számok, akkor f(x)=\alpha_i\, minden x\in A_i. -re igaz.

ahol \ell(A) az A intervallum hossza, és feltételezzük, hogy A_i véges hosszúságú. Valójában ez az egyenlőség lehet az első lépés egy Lebesgue-integrál létrehozására. [2]

Irodalom [szerkesztés]

  • Reiman István: Matematika. Typotex. 2011. ISBN 9632793009
  • F. C. KINGMAN, S. J. TAYLOR: Introduction to Measure and Probability. Cambridge. 1966.
  • S. LANG: Real and Functional Analysis. Springer-Verlag. 1993.
  • W. RUDIN: Real and Complex Analysis. Collier Macmillan. 1968.

Források [szerkesztés]

  1. Példa: Bachman, Narici, Beckenstein. Example 7.2.2, Fourier and Wavelet Analysis. Springer, New York, 2000. ISBN 0-387-98899-8 
  2. Weir, Alan J. 3, Lebesgue integration and measure. Cambridge University Press, 1973. ISBN 0-521-09751-7