Lénárd Sándor

Lénárd Sándor (Budapest, 1910. március 9. – Dona Emma, Brazília, 1972. április 13.) (Lénard Sándor, Alexander Lenard), német, latin, magyar, olasz és angol nyelven publikáló magyar orvos, költő, író.

Apja Lénard Jenő (1878–1924), anyja Hoffmann Ilona (1888–1938) volt. Károly nevű öccse 1944-ben fehér karszalagos munkaszolgálatosként halt meg.

Élete

1920-ban szüleivel Ausztriába költöztek, orvosi diplomáját a Bécsi Egyetemen szerezte. Az Anschluss után, 1938-ban Olaszországba menekült, a háború alatt kapcsolatban állt az ellenállással, Rómában érte meg a háború végét. 1951-ben vándorolt ki Brazíliába. 1956-ban a São Paulo-i Televízió Bach-versenyén nyert összegből vett egy a csöppnyi gazdaságot a Donna Emma völgyében, ahol később felépítette a fák lombjai közé rejtett „láthatatlan házat”, és az őslakos indiánokat gyógyította.

Lénárd ahhoz a szakbarbárosult korunkban már-már kihaló állatfajtához tartozott, melyet polihisztornak, egyetemes tudásúnak neveztek… Én köznapibban csak úgy mondanám: humanista. Mégpedig e meghatározás kettős vonatkozásában, tehát a klasszikus kultúra, hagyományok őrzője, a humaniórák, azaz a nyelvek, filozófia, történelem és hasonló diszciplínák kedvelője, ápolója, művészetek gyakorlója, s annyiban is, hogy felvilágosult, emberbarát, türelmes, figyelmes, megértő, mások gondjait átérző, segítőkész, nyitott és befogadó. Ennek megfelelően bámulatosan sokoldalú, orvosi hivatása, praxisa mellett kitűnően zongorázott, még orgonázni is eljárt a szomszédos templomokba, profi szinten otthonos a zeneelméletben, azonkívül tíz-tizenkét nyelven beszélt, olvasott, írt és fordított oda-vissza, könyveit saját tusrajzaival illusztrálta… Eszményképe, gyanítom, Albert Schweitzer lehetett, az orvoslástól az orgonálásig. (Karinthy Ferenc)

Írt verseket, tanulmányokat, regényeket, szakácskönyvet. Lefordította latinra a Max és Móricot, Sagan Jó reggelt, búbánat! című regényét, valamint a Micimackót.

Levelezett a világ különböző részein élő, hozzá hasonló új-humanistákkal.

Csodálatra méltóan haszontalan dolgokra vállalkoztak ezek a különc lelkek, akik a vágyaikban élő humanista világ apró kellékeibe kapaszkodva próbálták szilárdan tartani magukat rezervátumaikban. (Kardos G. György)

Hétfőn, mikor a hőség rekkenő, eszembe ötlik egy bökkenő: hogy kicsoda a micsoda, s hogy mikor és hova az akkor és oda.	Dies ille, dies Lunae Semper venit opportune Rogo vos et quaero id Quid est quod et quod est quid?
Karinthy Frigyes	Lénárd Sándor

Művei

• Völgy a világ végén (Magvető Kiadó,1967.) Alexander Lenard
• Egy nap a láthatatlan házban, (Magvető Kiadó, 1969.), Lénard A. Sándor, saját illusztrációival
• Római történetek (Magvető Kiadó, 1969.), Lénard A. Sándor, visszaemlékezések
• Völgy a világ végén s más történetek (Magvető Kiadó,1973.), Lénard Sándor, prózai írások,
• A római konyha (Magvető Kiadó, 1986.), Lénard Sándor, németből fordította Tandori Dezső
• Magyarország kívülről, avagy A túlélés művészete (1990.)
• Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában (Typotex, Budapest, 2003.)
• Családtörténeteim. Levelek fiaimhoz, (Typotex, Budapest, 2010.) ISBN 978-963-279-102-9

Művei németül

• Ex Ponto (Róma, 1947) versek
• Orgelbüchlein (Róma, 1949) versek, Amerigo Tot 10 linómetszetével
• Andrietta (Róma, 1949) versek
• Asche (Róma, 1949) versek
• Die Leute sagen (Róma, 1950) versek
• Zwischen den Geistern und den Utopien (Róma, 1951.)
• Die Römische Küche (Stuttgart, 1963), szakácskönyv, (magyarul: A római konyha (1986))
• Die Kuh auf dem Bast (Stuttgart, 1963.), jegyzetek, a szerző tusrajzaival,(magyarul: Völgy a világ végén (1967))
• Sieben Tage Babylonisch (Stuttgart, 1964.), nyelvészeti tanulmányok
• Gedichte und Übersetzungen (Blumenau 1970.)

Művei latinul

• De officio medici. Contributo alla storia dell'etica medica (Róma, 1947)

Műfordításai

Latin fordításai

• Vinnie Ille Pu (New York, 1958-1960) (A. A. Milne elbeszélései latinul, ford.: Alexander Lenard)
• Tristitia Salve ( Párizs, 1963) (F. Sagan regénye latinul)
• Maxus atque Mauritius (Buscg: Max und Moritz meséje latinul, ford.: Alexandro Lenardo)

Külső hivatkozások

• Lénard Sándor
• Winnie ille Pu
• Magyar életrajzi lexikon
• Lénárd Sándor: Völgy a világ végén (MEK)
• Lénárd Sándor: A római konyha (MEK)
• Apám (cc1972)
• Lénárd, Sándor (2010. március 19.). „Néhány szó a latin Micimackóról”. Élet és irodalom LIV (11). ISSN 0424-8848. Index: 25-44. Hozzáférés ideje: 2010. március 24.