Lármás bozótjáró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Lármás bozótjáró
Atrichorne.bruyant.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Bozótjárófélék (Atrichornithidae)
Nem: Atrichornis
Faj: A. clamosus
Tudományos név
Atrichornis clamosus
(Gould, 1844)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Lármás bozótjáró témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lármás bozótjáró témájú kategóriát.

A lármás bozótjáró (Atrichornis clamosus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a bozótjárófélék (Atrichornithidae) családja.

A Sibley-Ahlquist féle madárrendszertan a lantfarkúmadár-félék (Menuridae) családjába sorolja. A bozótjáró madarak kisebb, rigószerű megjelenésük ellenére a lantfarkú madarak legközelebbi rokonai.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália délkeleti részén, egy nagyon kis területen honos. Eukaliptuszbozótok, mocsárrétek és a gyors folyású patakok mentén található dús bozótosok óvatos lakója.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 20 centiméter. Gyenge, rövid szárnyai szinte alkalmatlanok a repülésre. Barna tollazata jó rejtőszínt jelent a növényzet között. Álla és testének alsó része fehér. Jellemző bélyege a torkán látható csík. Magyar és tudományos nevét is rendkívül hangos hangjának köszönheti.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A talajon, az aljnövényzetben kutat főleg gerinctelenekből álló tápláléka után, de megfogja a gyíkokat és békákat is.

Szaporodáas[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A talaj fölött a növényzet közé építi gömb alakú fészkét.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lármás bozótjárót 1844-ben írták le hivatalosan a waroonai Drake's Brookban (Nyugat-Ausztrália állam fővárosától Perth-től délre) és később több helyen is felbukkant a délnyugati part mentén. A lármás bozótjáró sohasem volt gyakori faj, mivel a tény, hogy a mocsarakat és a gyors sodrású patakok környékét kedveli, meghatározza a populáció nagyságát. Az 1880-as évekre rendkívül ritkává vált, és miután A.J. Campbell 1889-ben Torbay közelében begyűjtött egyetlen példányt, úgy gondolták róla, hogy kihalt. Legközelebb 1961-ben halottak róla, amikor néhány turista hallotta a madár jellegzetes énekét és később láttak is néhány egyedet. Mégis úgy tűnt, hogy a faj épphogy csak visszatért a kihalás küszöbéről, máris újra komoly fenyegetés éri, mivel épp egy kisebb várost akartak építeni egyetlen ismert előfordulási helyének a szélén. Szerencsére a tervet elejtették – ebben nem kis szerepet játszott a királyi közbeavatkozás, ugyanis az egyesült királyságbéli Fülöp herceg (II. Erzsébet brit királynő férje), személyesen járt közbe, hogy a területet ne bolygassák fel. Ezáltal a lármás bozótjáró lett az egyetlen ismert madárfaj, amelynek kedvéért felhagytak egy város építésével (illetve felépítették később csak más helyütt). 1967-re egy 25km²-nyi területet, a bozótjáró egyetlen ismert előfordulási helyét rezervátummá nyilvánították, s ezzel tovább növelték a faj hosszabb távú túlélésének reményét. Az intenzív természetvédelmi beavatkozásoknak köszönhetően jelentősen megnőtt a fészkelőpárok száma (50-ről közel 600-ra), így a fajt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján „lefokozták” a „veszélyeztetett” kategóriából a „sérülékeny”-be.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]