Bíbor kasvirág
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Echinacea purpurea (L.), Moench |
||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
A lángvörös kasvirág (Echinacea purpurea) a őszirózsaformák (Asteroideae) kasvirág nemzetségébe tartozó kilenc faj egyike. Ismert még mint bíbor kasvirág, piros kasvirág vagy bíbor kúpvirág. Észak-Amerikában őshonos, ott az egyik legnépszerűbb gyógynövény, kiváltképp a Nagy síkság indiánjai használták; a hódítók tőlük vették át. A száraz erdőket, füves pusztákat kedveli. A közép-nyugati prérin, például Texasban máig vadon nő. Európában a mérsékelt égöv alatt a 18. század óta termesztik dísz- és gyógynövényként.
Tartalomjegyzék |
Jellemzői [szerkesztés]
.jpg)
Gyöktörzses, lágy szárú, évelő növény. A kifejlett példány 1,2 m magasra, 0,5 méter szélesre is megnő. Szára hosszú, elágazó. Az ovális-lándzsás levelek az alapnál lekerekítettek, érdesek, szélük ép, ritkásan fogazott. Éghajlattól függően, késő május-kora július közt kezd virágozni. Virágai kétivarúak, méhek és lepkék porozzák őket. A 2–4 cm hosszú, széles, kezdetben felálló, később lecsüngő, pirosas-rózsaszínű nyelves virágok, és a bíborszínű csöves virágok alkotják a fészekvirágzatot. A fészekpikkely hajlékony csúcsú, virágpora sárga színű. Termése kaszattermés.
A jó vízháztartású talajokat kedveli, a talaj pH-jára viszont kevéssé érzékeny. Ha meggyökerezett, jól tűri a szárazságot. A csigák fogyasztják.
Dísznövényként termesztett változatai [szerkesztés]
- Echinacea purpurea 'Alba'
- Echinacea purpurea 'Vintage Wine'
Hatóanyagai [szerkesztés]
Poliszacharidokat (arabinogalaktánok), kávésavszármazékokat (cikóriasav), alkamidokat, flavonoidokat, illoóolajokat, poliineket tartalmaz. Gyógyászati célokra a növény föld fölötti részét is gyűjtik, de a legtöbb hatóanyagot a gyökérgumó tartalmazza.
- cikóriasav-tartalma 0,3–0,4%;
- alkilamidok;
- poliszacharidok (herba):
- arabinogalaktán-tartalmának tulajdonítják az immunrendszert stabilizáló hatását;
- illóolajok:
- humulén,
- kariofillén,
- kariofillén-epoxid,
- radix – 0,2%, a virágzó hajtásban 0,1–0,6%.
Felhasználása [szerkesztés]
Az indiánok fertőző betegségek gyógyítására használták.
Kivonatát belsőleg főleg az immunműködés javítására használják. A nyelven bizsergő érzést okozhat, de ez nem veszélyes. Fokozza a szervezet ellenálló képességét a vírusfertőzések és a gyulladások ellen. A friss növényből nyert présnedvet (gyenge hőkezelés után) felső légúti megbetegedések megelőzésére adják. A nehezen gyógyuló sebek, fekélye, valamint a nyálkahártya gyulladásának kezelésére összeállított kenőcsök egyik összetevője. Külsőleg alkalmazva gyulladásgátló.
Sugárkezeléssel párhuzamosan általában nem ajánlott, csak ha az orvos is hozzájárul.
A homeopátiában lázzal járó fertőző betegségeket gyógyítanak vele.
Mellékhatásai [szerkesztés]
Hosszas használata alacsony vérnyomást, lázat, hányingert, hányást, nehéz légzést, ritkán gyomor- és bélbántalmakat, májgyulladást és bőrelváltozásokat okozhat. Anafilaxiás reakció is előfordulhat. Kölcsönhatásra léphet a májra káros gyógyszerekkel, egyes rákellenes gyógyszerekkel, szintetikus hormonokkal.
Források [szerkesztés]
- Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó, 2001 (ISBN 963 684 124 1)
