Lámfalussy-eljárás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Lámfalussy-eljárás az uniós döntéshozatal reformja, amely a pénzügyi piacok területén egyszerűbbé és hatékonyabbá teszi az Európai Unión belüli komplex és hosszadalmas döntéshozatalt és a szabályozási struktúrát.

Négy szintű szabályozási struktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a jogalkotási módszert a Bölcsek Tanácsa dolgozta ki 2001-ben. Nevét a bizottság elnökéről, a híres magyar származású mai közgazdászról, Lámfalussy Sándorról kapta (Alexandre Lamfalussy, külföldi kiejtéssel: "Lámfálusszi"). Az eredeti cél az értékpapírpiac uniós szabályozásának reformja volt, de az Európai Unió Tanácsa 2002 decemberében az egész európai pénzügyi szektorra kiterjesztette a Lámfalussy-eljárást. Az eljárás lényege, hogy négy szintre tagolja az európai szabályozást és egyértelműen meghatározza az egyes uniós intézmények és nemzeti szervek közötti feladat- és kompetenciamegosztást.

Első szint: Keretjogszabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első szinten az Európai Bizottság koordinálásával irányelvek kerülnek kidolgozásra, melyről a végleges határozatot az együttdöntési eljárás értelmében az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament közösen hozzák meg.

Második szint: Részletes végrehajtási rendelkezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második szinten az Európai Bizottság, valamint európai szakmai szabályozási bizottságok részletes végrehajtási rendelkezéseket dolgoznak ki. A Bizottság a szabályozási tervezeteket készít, melyeket a szakmai szabályozási bizottságok vitatnak meg, egészítenek ki és öntik közösen végleges formába:

Harmadik szint: Technikai jellegű szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harmadik szinten iránymutatások, ajánlások, felügyeleti rendelkezések kerülnek kidolgozásra a tagállamok felügyeleti szerveiből álló, szintén szektorális alapon kialakított bizottságok által. Ezek a szakértői bizottságok szakmai támogatást nyújtanak az Európai Bizottságnak a végrehajtási rendelkezések kidolgozása során, valamint az európai szabályozás konzisztens nemzeti kivitelezésén és az európai pénzügyi piaci minél egységesebb napi felügyeletén munkálkodnak:

Negyedik szint: A végrehajtás ellenőrzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A negyedik szinten uniószerte lehetőleg minél egységesebben alkalmazzák a kidolgozott szabályokat. A Bizottság és a tagállamok, valamint a harmadik szinten lévő felügyeleti szervek együtt ellenőrzik a végrehajtást.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]