Kóti Árpád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kóti Árpád
Életrajzi adatok
Született1934. november 15.[3]
Bucsa
Elhunyt2015. április 26.[1] (80 évesen)
Debrecen[2]
SírhelyDebreceni köztemető
HázastársaKóti Ildikó
Gyermekeiifj. Kóti Árpád (1966)
Kóti László (1969)
Pályafutása
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola
Aktív évek1958–2015
Díjai
Kossuth-díj2014
Jászai Mari-díj1978
Kiváló művész2001
Érdemes művész1985
További díjakA Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1995)

IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Kóti Árpád témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kóti Árpád (Bucsa, 1934. november 15.Debrecen, 2015. április 26.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a debreceni Csokonai Színház örökös tagja, Debrecen díszpolgára.

Életút[szerkesztés]

1954-ben Kiskunfélegyházán, a Tanítóképző Testnevelési Szaktanítói tagozatán (Testnevelési Gimnázium), testnevelési-szaktanítói oklevelet szerzett.[Mj. 1]

Magyartanára, Illéssy István inspirációjára kezdett el versmondással foglalkozni. A megyei szavalóverseny megnyerése után Illéssy egyértelművé tette számára, hogy neki színésznek kell lennie. Ennek ellenére a színművészeti mellett a Testnevelési Főiskolára és a soproni erdőmérnöki karra is jelentkezett. Mindhárom helyre felvették. A színművészetit választotta, mivel azt gondolta, ott kell a legkevesebbet tanulni. Úgy lett a főiskola hallgatója, hogy előtte egyetlen színházi előadást sem látott.

A főiskolán 1958-ban végzett, de diplomáját nem vehette át.

Első szerződése szűkebb pátriája – Békés megye – alig egy éve alakult színházához kötötte. Két évadot töltött Békéscsabán, az Optimista tragédia konzul szerepében mutatkozott be a Jókai Színház közönségének. A premier időpontja: 1958. november 6..

1960-ban néhány társával együtt Egerbe szerződött. Itt az Úri muri Bolha Pista szerepében debütált.

Egy szezon után Veszprémbe költözött, a Petőfi Színházban, a Fogadósné című Goldoni-darabban ismerhette meg a közönség.

Egy évvel később már a szolnoki teátrum, a Szigligeti Színház tagja. A Tisza parti városban A tizenegyedik parancsolat című Mesterházi Lajos-drámában mutatkozott be.

Öt szezon alatt négy színházban játszott. A nagyobb feladatok reményében, 1963-tól már Debrecen a játszóhelye. 1963. szeptember 23-án láthatta először a cívis város közönsége. A Debreceni Csokonai Színházban, Lengyel György rendezte Shaw-darabot, a Szent Johannát. A címszereplő Tóth Judit, valamint a vidéki színjátszás nagyjai mellett, később országos hírnevet szerző fiatalok partnere lehetett, egy újabb epizódszerepben, La Hire kapitányt alakította.

Nyelvünk romlandósága idején Kóti Árpád Khrüszosztomosz, az aranyszájú, a tisztaszavú színész. Nem feltornásznia kell a hatás eléréséhez hanganyagát, hanem kemény kézzel tartani az égre rúgtatni kívánó szavakat, hogy a köznapi hordozással érvényesítse az ünnep áhítatát.
Molnár Gál Péter: Károli Gáspár (Aranyszájú Kóti)[4]

A cívis városban – az előző évek tapasztalatai ellenére – váratlanul lehorgonyzott. Csak néhány kivétel erősítette a szabályt. Egy félszezonban Kaposváron, vendégként négyszer Egerben[Mj. 2] és néhány nyári szabadtéri (Gyula, Zsámbék, Szentendre) szerep megformálójaként találkozhattunk nevével más társulat, alkalmi formáció színlapján.

Debrecenben is elsősorban drámai karakterszerepek alakítója. Hat év után osztották rá az első főszerepet.[5] Hasonló elosztásban kapott további címszerepeket (Ványa bácsi,[Mj. 3] Lear király,,[Mj. 4] Márton partjelző fázik, Dundo Moraje, Károli Gáspár).

Munkásságát több szakmai kitüntetéssel ismerték el. Általános vélemény: Kóti Árpád a legszebben, legtermészetesebben beszélő magyar színészek egyike. Mindezek ellenére – a vidéki művészpályát választók közül is – méltatlanul ritka alkalommal állhatott kamera elé. Néhány színházi felvétel mellett nem találkozhatunk nevével a Magyar Rádió, illetve a Magyar Televízió archívumában.

2011. május 2-án a Budapesten, a Thália Színházban vendégszerepelt a Csokonai Színház társulata. A Rivalda Fesztivál keretében, a 2011-es POSZT-ra is beválogatott Revizor volt műsoron. A közönséget és a kritikát is megosztó előadásban, Kóti Árpád a szolga szerepében brillírozott. Koltai Tamás így írt az alakításról:[6]

2014. december 1-jén a nemzet színészévé választották Gera Zoltán helyére.[7]

2015. április 11-én a Debrecen díszpolgárává választották.[8]

2015. április 26-án Debrecenben 81. évében elhunyt.[9]

2015. május 8-án kísérték utolsó útjára családja, barátai, művésztársai a debreceni Nagyerdei köztemetőben.[10]

Kóti Árpád sírja a Debreceni Köztemetőben.

2019 novemberében, emlékére emléktáblát avattak egykori debreceni lakóhelyén.[11]

Szerepeiből[szerkesztés]

Színház[szerkesztés]

Békéscsaba
Eger
Veszprém
Szolnok
Debrecen

Film[szerkesztés]

Televízió[szerkesztés]

Kitüntetései, díjai[szerkesztés]

Egyedül Kóti Árpád, ez a mélyből és zsigerből valódi színész képes ellenállni, és papírlenyomatok helyett háromdimenziós karaktert teremteni.
– Koltai Tamás: Élet és Irodalom (2011. 05.)

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A felvételire – késve – egy atlétatrikóban és egy klottnadrágban, futva érkezett. A teljes útra nem tudott jegyet váltani, így az utolsó harminchét kilométert gyalog, illetve futva tette meg. Az elkéső fiút Tulit Péter testnevelő tanár megsajnálta, felvételi nélkül felvette, és a visszaút költségeit is vállalta.
  2. Egykori igazgatója, Gali László hívószavára 26 év után tért vissza ismét Egerbe.
  3. Debreceni évei alatt három Ványa bácsi előadás szereplője volt.
  4. A címszerepet Edmund, majd Gloster megformálása előzte meg.
  5. 1996-ban már játszotta a szolga szerepét. A rendező Parászka Miklós volt.
  6. A Gézagyerek című darabban nyújtott alakításért, Miske Lászlóval megosztva.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. A Csokonai Nemzeti Színház gyászjelentés4. [2016. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 26.)
  2. Archivált másolat. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 17.)
  3. Árpád Kóti, 363740
  4. Molnár Gál Péter: Aranyszájú Kóti. Népszabadság Online. [2009. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. Lúdas Matyi: 1969. szeptember 13.
  6. Koltai, Tamás (2011. 05). „Kreáció”. Élet és Irodalom 54. (Hozzáférés: 2014. november 12.)  
  7. HVG tudósítása (2014. dec. 1.)
  8. http://www.dehir.hu/debrecen/imre-laszlo-es-koti-arpad-lett-debrecen-ket-uj-diszpolgara-videoval/2015/04/11/
  9. http://www.vagy.hu/tartalom/cikk/9388_elhunyt_koti_arpad_a_nemzet_szinesze
  10. Archivált másolat. [2015. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 8.)
  11. Emléktáblát kapott Kóti Árpád, a nemzet színésze Debrecenben (magyar nyelven). kultúra.hu, 2019. november 18. (Hozzáférés: 2019. november 19.)
  12. Utolsó bemutatója: 2013- december 13. Kettőzött szerep, Wagner Lajossal
  13. Ünnepi közgyűlésen adták át október 18-án Debrecenben a sport, a kultúra, a tudomány és a pedagógia területen elért kimagasló munkáért a Hajós Alfréd, a Csokonai és a Hatvani-díjakat., 2006. október. [2016. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 30.))

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]