Kégl-kastély
| Kégl-kastély | |
parkja_(13234._sz%C3%A1m%C3%BA_m%C5%B1eml%C3%A9k)_2.jpg) | |
| A kastély északkeleti homlokzata | |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Székesfehérvár-Csala |
| Épült | 1876–1878 |
| Építész | Hauszmann Alajos |
| Stílus | neoreneszánsz |
| Család | Kégl család |
| Védettség | műemléki védelem |
| Jelenlegi funkció | üresen áll |
| Tulajdoni helyzet | magántulajdon |
| Elhelyezkedése | |
 Kégl-kastély
Pozíció a Velencei-tó térképén
| |
 é. sz. 47° 13′ 54″, k. h. 18° 29′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 54″, k. h. 18° 29′ 41″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kégl-kastély témájú médiaállományokat. | |
A Kégl-kastélyt Kégl György földbirtokos, országgyűlési képviselő 1878-ban Csalapusztán építtette fel. Hauszmann Alajos tervei alapján neoreneszánsz stílusban.
A kastély története[szerkesztés]
A Kégl-család első ismert őse Kégl Mihály pozsonyi gyógyszerész volt, aki 1623-ban kapott nemesi oklevelet. A család a XVIII. századig városi nemesként élt Pozsonyban. Uradalmi bérlőként kerültek a Dunántúlra. A vagyon megalapozója Kégl György országgyűlési képviselő volt, aki jelentős szerepet játszott a Fejér vármegyei közéletben, a megyei közkórház alapításához is jelentős összeggel járult hozzá (az ő nevére is utalva lett a kórház neve Szent György Kórház).
Csalapuszta területét Kégl György nádasdi és fogarasföldi Nádasdy Júlia grófnőtől vette 1873-ban, 390 ezer forintért. A kastély 1876 és 1878 között Hauszmann Alajos tervei szerint, neoreneszánsz stílusban épült. A kastély körül kialakított park belesimult a Velencei-hegység nyugati oldalának festői környezetébe. A parkban halastavat és kápolnát is létesítettek, a kastély főhomlokzata előtt márvány szökőkút állt, ennek medencéje még látható.
A kastély pusztulása[szerkesztés]
parkja_(13234._sz%C3%A1m%C3%BA_m%C5%B1eml%C3%A9k).jpg)
Egykor kiterjedt parkjának nagy részét kipusztították. 1945 után mezőgazdasági célokra használták az épületet. A kastély körüli épületekben agrártörténeti szakgyűjtemény található.
A kastély 1992 óta egy német cég magántulajdonában van.[1] Nem látogatható.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Praznovszky Hajnal (2005). „A kastélyhasznosítás problémái Magyarországon”. Turizmus Bulletin (3), 53. o, Kiadó: Magyar Turisztikai Ügynökség. [2022. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 13.)
