Kápolnai Iván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kápolnai Iván
Született1925. június 8.
Mezőkövesd
Elhunyt2014. március 17. (88 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásastatisztikus, közgazdász, művelődéstörténész, gazdaságtörténész, helytörténész, orvostörténész, könyvtáros
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1943–1947)
SablonWikidataSegítség

Kápolnai Iván (Mezőkövesd, 1925. június 8.Budapest, 2014. március 17.) magyar statisztikus, közgazdász, művelődés- és gazdaságtörténész, könyvtáros.

Életpályája[szerkesztés]

Apai ősei Gömör és Kis-Hont vármegyéből származtak, a 18. században telepedtek Kápolnára. Anyai ősei Árvából származtak. Apja kereskedő volt, anyja tanítóképzőt végzett.

Elemi és középiskolai tanulmányait Mezőkövesden végezte; a Szent László Gimnáziumban érettségizett. 1943-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának hallgatója lett. Oktatói közül a filozófus Kornis Gyula és Brandenstein Béla, a történész Mályusz Elemér és Szekfű Gyula, a szociológus Dékány István és az irodalomtörténész Horváth János volt rá nagy hatással. 1947-ben szerezte meg a jogi abszolutóriumot, 1948-ban summa cum laude minősítésű állam- és jogtudományi doktori oklevelét. Ugyanebben az évben Laky Dezső javaslatára felvették a Központi Statisztikai Hivatalba, ahol a Mádai Lajos-vezette bűnügyi statisztikai csoport munkatársa lett. Év végén elbocsátották, néhány hónap múlva visszavették, majd 1949 végén ismét megszüntették munkaviszonyát.

1950-ben a Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár statisztikusa, tervkészítő munkatársa lett. Később ipargazdasági vizsgálatokat végzett. 1963–1964-ben a Finomkerámia-ipari Országos Vállalat KGST-ügyintézője volt. 1964-től az Építésgazdasági és Szervezési Intézetben dolgozott. 1972-ben gazdasági tanácsadói címmel visszakerült a statisztikai hivatalba. Később – Dányi Dezső igazgató hívására – a hivatal könyvtárának tudományos főmunkatársa, majd olvasószolgálati osztályvezetője lett. Innen vonult nyugdíjba 1983-ban. 1992-ben Pro Urbe Mezőkövesd, 2013-ban a Mezőkövesd díszpolgára kitüntetést kapta.

Munkássága[szerkesztés]

Közel háromszáz – zömmel történeti statisztikai, népesség-, gazdaság- és helytörténeti – publikáció szerzője volt. 1958-ban látott napvilágot Mezőkövesddel kapcsolatos első tanulmánya. Évtizedeken át folytatott helytörténeti kutatásait Mezőkövesd és környéke című kétkötetes művében összegezte. Több tanulmányban értekezett Bél Mátyás életéről és munkásságáról. A Grafikon című lapban portrésorozatban emlékezett meg a kiemelkedő magyar statisztikusokról; monográfiát szentelt Barsy Gyulának és Móricz Miklósnak. Irodalom- és – Papp Zoltán felkérésére – orvostörténeti tárgyú cikkeket, könyvfejezeteket is írt.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Export-import elemzés az üvegiparban (Budapest, 1967)
  • A Budapesti Porcelángyár 75 éve (Budapest, 1970)
  • A Gránit gyár 50 éve (Budapest, 1972)
  • A holland gazdasági tervezés kérdései (Budapest, 1974)
  • A jugoszláv statisztikai rendszer fejlődése (Budapest, 1974)
  • Az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal szervezete és tevékenysége (Budapest, 1974)
  • Barsy Gyula. Biográfia (Budapest, 1989)
  • Országgyűlési képviselőválasztások és képviselők a mezőkövesdi térségben, 1848–2001 (Szlovák Sándorral; Budapest, 2001)
  • Ausztria népességi viszonyai a 19. században (Budapest, 2002)
  • Mezőkövesd és környéke. Népességi és gazdasági-társadalmi viszonyok a 20. század végéig I–II. (Budapest, 2002)
  • Móricz Miklós. Egy statisztikus, irodalomtudós, szerkesztő, nyomdász, gazdaság- és társadalomkutató életműve (Budapest, 2008)

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]