Kállay Ernő (orvos)

Kállay Ernő
Született	1915. március 4. Budapest
Elhunyt	2001. február 19. (85 évesen) Brassó
Állampolgársága	román
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	orvos, orvosi szakíró
Iskolái	Református Kollégium (–1934) Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1942)
Sablon • Wikidata • Segítség

Kállay Ernő Kállay (Budapest, 1915. március 4. – 2001. február 19.) orvos, orvosi szakíró.

Életútja

Középiskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban végezte (1934), a kolozsvári egyetem orvosi karán szerzett doktorátust (1942), ahol az örökléstani intézet gyakornoka, majd tanársegéde (1941–44). Oklándon iskolaorvos és francia nyelvtanár (1947–48), majd a Székelyudvarhelyi Tüdőgondozó főorvosa 1960-ig. 1960-ban letartóztatták társadalmi rend elleni szervezkedés vádjával. 1961-ben a Kolozsvári Katonai Törvényszék nyolc év szabadságvesztésre ítélte. 1964-ben szabadult. 1964-től a brassói gyermekpreventórium tüdőgyógyász főorvosa, a fogarasi (1978–80) és kőhalmi (1980–82) tüdőgondozó megszervezője; 1982-től újra Brassóban főorvos nyugalomba vonulásáig (1983).

Első cikkét az Ifjú Erdély közölte (1934), versei, társadalmi tanulmányai itt s az Erdélyi Fiatalok, Új Cimbora, Hitel hasábjain jelentek meg. Magyar–román vegyes házasságok négy Szamos menti községben című cikksorozatát a Hitel különlenyomatban is kiadta (1944). A Március című főiskolás lap egyik szerkesztője (1943–44). Tüdő- és gyermekgyógyászati gyakorlatából eredő tapasztalatait a tüdővérzések novokainkezeléséről s a varicella új gyógymódjáról a Revista de Ftiziologie hasábjain adta közre (1959).

Kötete

• Vércsoportvizsgálatok kalotaszegi községekben (társszerzésben tanárával, Csik Lajos biológussal. Az ETI kiadása, Kolozsvár, 1942).

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0