Kutatási szerződés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kutatási szerződés egy szerződésfajta a polgári jogban.

A hatályos Ptk-ban[szerkesztés]

A hatályos Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) 6:253. §-ában foglalkozik a kutatási szerződésekkel.

A kutatási szerződés a kutató és a megrendelő között jön létre. A szerződés alapján a kutató kutatómunkával elérhető eredmény megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles.[1]

Közreműködőt a kutató a megrendelő hozzájárulása esetén vehet igénybe. Erre a hozzájárulásra, nincs szükség, ha a közreműködő igénybevétele együtt jár a kutatás jellegével.[2] Ha az eredmény szerzői jogi védelemben részesül vagy iparjogvédelmi oltalomban részesíthető, a kutató a védelemből eredő vagyoni jogokat köteles a megrendelőre átruházni. Ha jogszabály kizárja a vagyoni jog átruházását, a kutató köteles a megengedett legszélesebb terjedelmű felhasználási jog engedélyezésére.[3]

Semmis a kutatási szerződésben a jogszavatosság kizárása vagy korlátozása. [4]

A szerződéssel összefüggő üzleti titok jogosultja a megrendelő. A kutatómunka alapján elkészített szellemi alkotás nyilvánosságra hozatalához a megrendelő előzetes hozzájárulása szükséges.[5] Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a díj a kutatás eredménytelen befejezése esetén is jár, akkor a kutatás végzésére és a kutató díjigényére a megbízás szabályait kell alkalmazni.[6]

Története – A korábbi Ptk-ban[szerkesztés]

Kutatási szerződés alapján a vállalkozó kutatómunka végzésére, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles. A felek megállapodhatnak abban, hogy a díj a munka eredménytelen befejezése esetén is jár.[7] A kutatási szerződés főbb szabályait a Ptk. 412. – 414/A. §-ai tartalmazták.

A kutatási szerződésre a külön nem szabályozott kérdésekben a vállalkozási szerződés általános szabályait, illetőleg a megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. [8]

  • A szerződést írásba kell foglalni. A szerződés határozatlan időre is megköthető. [9]
  • A szerződéssel kapcsolatban rendelkezésre bocsátott, jogi oltalomban részesíthető szellemi alkotások tekintetében
    • a) ha a megrendelő a rendelkezés jogát kiköti, a vállalkozó a szellemi alkotást csak saját belső tevékenységéhez használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti; ilyen esetben a szellemi alkotással a megrendelő szabadon rendelkezik;
    • b) ha a megrendelő a rendelkezés jogát nem köti ki, a szellemi alkotást csak saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti; ilyen esetben a szellemi alkotással a vállalkozó szabadon rendelkezik. [10]
  • A vállalkozó csak a megrendelő hozzájárulásával vehet igénybe alvállalkozót. Nincs szükség a megrendelő hozzájárulására, ha a vállalkozó meghatározott eredmény elérésére vállalkozott. [11]
  • A megrendelő a vállalkozó szolgáltatását csak a szerződésben meghatározott célra használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja. [12]
  • A vállalkozó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a szolgáltatás felhasználását megakadályozza vagy korlátozza. Erre a szavatosságra az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. [13]
  • A vállalkozó a szerződésben kikötheti kártérítési felelősségének korlátozását. [14]
  • A felek a határozatlan időre kötött szerződést 6 hónapra felmondhatják. [15]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2013. évi V. törvény 6:253. § (1) bek.
  2. 2013. évi V. törvény 6:253. § (2) bek.
  3. 2013. évi V. törvény 6:253. § (3) bek.
  4. 2013. évi V. törvény 6:253. § (4) bek.
  5. 2013. évi V. törvény 6:253. § (5) bek.
  6. 2013. évi V. törvény 6:253. § (6) bek.
  7. 1959. évi IV. törvény (korábbi Ptk.) 412. § (1) bek.
  8. Korábbi Ptk. 414/A. § (1) bek.
  9. Korábbi Ptk. 412. § (2) bek.
  10. Korábbi Ptk. 412. § (3) bek.
  11. Korábbi Ptk. 413. § (1) bek.
  12. Korábbi Ptk. 413. § (2) bek.
  13. Korábbi Ptk. 413. § (3) bek.
  14. Korábbi Ptk. 413. § (4) bek.
  15. Korábbi Ptk. 414. §

Források[szerkesztés]

  • 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről (korábbi Ptk.)
  • 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről (hatályos Ptk.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]