Kurtafarkú kenguru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kurtafarkú kenguru
Rottnest Quokka 2004 SeanMcClean.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Diprotodontia
Család: Kengurufélék (Macropodidae)
Alcsalád: Valódi kenguruformák (Macropodinae)
Nem: Setonix
Lesson, 1842
Faj: S. brachyurus
Tudományos név
Setonix brachyurus
(Quoy & Gaimard, 1830)
Szinonimák
  • Kangurus brachyurus Quoy & Gaimard, 1830
  • Halmaturus brevicaudatus (Gray, 1838)

Rövidfarkú kenguru
Quokka

Elterjedés
Setonix brachyurus distribution.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kurtafarkú kenguru témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kurtafarkú kenguru témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kurtafarkú kenguru témájú kategóriát.

Quokka avec son petit.jpg

A kurtafarkú kenguru, más néven rövidfarkú kenguru vagy quokka (Setonix brachyurus) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágába, ezen belül a diprotodontia rendjébe és a kengurufélék (Macropodidae) családjába tartozó faj.

E kenguru faj családjának és nemének egyetlen képviselője.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban Délnyugat-Ausztrália mocsaras területein nagyon elterjedt volt. Ma elsősorban a nyugati partoknál fekvő Rottnest-szigeten és a Bald-szigeten él. Amikor holland hajósok 1869-ben a nyugat-ausztráliai partoknál levő szigeten felfedezték, "patkányféle" állatnak írták le, és a szigetet patkányszigetnek vagyis Rottnest-nek nevezték el. 1930-ig a kurtafarkú kenguru a nyugat-ausztráliai elterjedési területén kifejezetten gyakorinak számított. Később állományai a kontinensen nagyon megfogytak, 1960-ra csak néhány maradvány populációja létezett a Perth környéki mocsarakban. A 20. század utolsó évtizedeiben állományai ismét megerősödtek és Nyugat-Ausztrália délnyugati vidékein ismét gyakorinak tekinthető a faj.

Elsősorban a sűrűn benőtt nedves területeket kedveli, de Rottnest szigetén is, ahol alacsony a növényzet és kevés az ivóvíz, mégis jól elboldogul.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat fej-törzs-hossza 40-54 centiméter, farokhossza 24,5-31 centiméter és testtömege 2,7-4,2 kilogramm. A fedőszőrzet egyszínű szürkésbarna, sűrű és viszonylag erős; az alatta levő gyapjas szőr rövid és puha. Füle kicsi és kerek. Ahogy a legtöbb kengurunak, sokkal hosszabb a hátsó lába, mint a mellső. Éles karmai arra szolgálnak, hogy mélyedéseket ásson a földbe. Farkát kevés szőr fedi és vékony. A fej-törzs-hosszhoz viszonyítva sokkal rövidebb, mint a legtöbb kengurufajnál. A forró, száraz éghajlaton élő számos emlőshöz hasonlóan a rövidfarkú kenguru is úgy védi a testét a túlhevüléstől, hogy addig nyalogatja mellső és hátsó lábát, farkát és hasát, míg a nyál átitatja őket. A párolgás hűsíti a testét.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E kengurufaj párban vagy csoportban él. Tápláléka fűfélék, alacsony és lágy szárú növények. Körülbelül 5 évig élhet.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rövidfarkú kenguru az ivarérettséget 18 hónaposan éri el. A kontinensen egész évben tart a párzási időszak. A vemhesség 27 napig tart, ennek végén egy alulfejlett kis kenguru születik, amely bemászik az erszénybe és rátapad egy csecsbimbóra.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]