Kurázsi mama és gyermekei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kurázsi mama és gyermekei (Mutter Courage und ihre Kinder)
Adatok
Szerző Bertolt Brecht
Eredeti nyelv német

Cselekmény ideje 1938

Premier dátuma 1941
Premier helye Zürich

A Kurázsi mama és gyermekei Bertolt Brecht, német drámaíró egyik legismertebb műve, melyben a szerző a háború erkölcse ellen emeli fel a hangját. A mű alcíme műfaj- és témamegjelölő is egyben: Krónika a 30 éves háborúból.
A Kurázsi mamát sokan a 20. század legnagyobb drámájának, mások pedig minden idők legnagyobb háborúellenes drámájának tekintik.
1960-ban, pár évvel Brecht halála után Peter Palitzsch filmet forgatott a drámából, az író özvegyével, Helene Weigellel a főszerepben.

A mű megírásának háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brecht a drámát 1938-ban kezdte el írni, skandináviai emigrációja idején (Hitler hatalomra kerülésekor. Mint sokaknak, neki is menekülnie kellett a náci Németországból), és közvetlenül a második világháború kitörése előtt fejezte be. Az írót személyes állásfoglalása, morális érzékenysége vezeti; a darabot újra meg újra pacifistának mondták. A mű történelmi háttere is jellegzetes. A német fasizmus háborújának küszöbén Brecht nemzeti tárgyat választott: a harmincéves vallásháborút idézte fel, a németség elnyomottságának ősi forrását. Az író azonban a háború zűrzavarát a maga javára kihasználni próbáló kisember típusával az örök kispolgári elvakultságot célozta meg, a náci Németországra is érvényesen. Mikor a darab keletkezett, drámaíró egy nagy háborút látott maga előtt: nem volt arról meggyőződve, hogy a ,magának és magáért’ való emberek tanulni fognak szerencsétlenségükből.

Ihlető élmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Készülődés a második világháborúra, az érezhető feszültség
  • Irodalmi példák: Schiller Wallenstein című drámájában és Grimmelhausen Simplicius Simplicissimus kalandjai című pikareszkjében is feltűnik egy Kurázsi mama nevű markotányosnő mint mellékszereplő.

Főbb szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kurázsi mama (igazi nevén Anna Fierlingné): Foglalkozását tekintve markotányosnő, mindig a háborút követi az ekhós szekerével, a "háborúból él"
  • Eilif, Kurázsi mama legidősebb fia: Eszes, bátor, kalandkereső fiú, a háborúban lovaskatonaként szolgál.
  • Stüsszi, Kurázsi mama fiatalabb fia: Talpig becsületes, együgyű, jámbor fiú, a háborúban zsoldfizető mester, ő ügyel a regiment pénztárára.
  • Kattrin, Kurázsi mama lánya: Néma, később egy sebhelye is lesz. Gyerekszerető, félénk lány, nagyon szeretne saját családot alapítani, de a háború alatt az anyja óvja a férfiaktól és a szerelemtől.
  • Yvette Pottier: A háború következtében prostituálttá vált. Később hozzámegy egy óbesterhez, aki néhány évvel később meghal. Az egyetlen szereplő, aki "vitte valamire a háborúban".
  • Peter Lamb, a szakács (gúnynevén Pipáspéter): Yvette korábbi szeretője. A háború alatt szakács, illetve Kurázsi mama kísérője, barátja.
  • a tábori pap: protestáns pap, de később ő is Kurázsi mamához szegődik.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerkezeti jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cselekmény időtartama: 12 év (1624-1636)
A 12 jelenet arányosan tagolja a 12 évet, de az idő múlásának és a történelmi eseményeknek nem önmagukban van jelentősége, hiszen a dráma nem ezt a konkrét háborút, hanem a háborút általánosan mutatja be.
  • 12 önálló jelenetből áll, amit "songok" egészítenek ki
Több jelenet önmagában is megállja a helyét, ezek "epikus" fejezetek, de közben a szereplők sorsa halad előre, és minidrámák bontakoznak ki a háború elemeiként.
  • Ismétlődő motívumok:
- gyerekek elvesztése
- szereplők feltűnése majd eltűnése (Yvette, szakács, tábori pap, Eilif)
  • Mozaik technika: mindegyik jelenet igazolja a mű fő tételét: "Aki a háborút megfeji, adózzon is neki!" Kurázsi mama a háborúból él, ez a megélhetési forrása, és cserébe, mintegy fizetségül el kell veszítenie mind a három gyermekét.
  • A szerkesztés ellenpontozó, a műben meghatározó motívumok a kontrasztok:
- családi élet <-> üzlet
- küzdelem <-> behódolás
- hang <-> némaság
- háború <-> béke
- heroizálás <-> deheroizálás
- élet <-> erkölcs
Az ellentétek mellett a fokozatok is megfigyelhetők, leginkább a három gyermekben:
- Eilif azonosul a háborúval, az ő vesztét a béke okozza
- Stüsszi a háború áldozatává válik, ő képtelen becstelen lenni, csak azért, hogy megmentse az életét
- Kattrin a némasága ellenére megment egy várost és hősi halottá válik.
Egyedül Kurázsi mama az aki képes teljesen behódolni a háborúnak, benne fedezhető fel legerősebben az élni akarás ösztöne. Célját nyíltan kimondja: "magamat, a gyermekeimet meg a kocsit átmenteni a háborún" (6. jelenet). Később így ábrándozik: "Ha a megmaradt gyerekeimmel találhatnék egy zugot, ahol nem lövöldöznek, akkor még hátralenne néhány nyugodt esztendőm." (9. jelenet). Ehhez képest csak önmagát és a rozzant kocsit sikerül megmentenie a mű végére, és akkor még korántsincs vége a háborúnak. Kurázsi mamának kőszívűnek kell lennie a létfenntartás érdekében. Stüsszi halálakor sem lehet teljesen hibáztatni az alkudozásért: ha a kocsit eladja, tönkremegy, és akkor hárman halnak éhen, de ha a fia meghal, akkor ő meg a lány életben maradnak. És bár tudjuk, hogy a háború világa tette ilyen számítóvá az asszonyt, mégsem vagyunk képesek azonosulni vele.

Brecht nem a felmentő hangsúlyú előadásokkal értett egyet, amelyekben "Kurázsi mama elsősorban, mint anya jelenik meg, aki, Niobéhoz hasonlóan, nem tudja megvédeni a gyermekeit a háború sorscsapásától", hanem feleségének játékával, aki "olyan technikát alkalmazott, amely meggátolja a maradéktalan beleérzést; a markotányosnői foglalkozást nem természetes, hanem történelmi jelenségként tüntette fel, azaz, mint egy történelmi és mulandó korszak tartozékát, és megmutatta, hogy a háború a legkedvezőbb időszak a kereskedés szempontjából. A kereskedés itt is magától értetődő kereseti forrás volt, de egyben mégis szennyezett forrás, amelyből Kurázsi halált ivott. A markotányosnő-anya nagy, eleven ellentmondássá lett, és ez az ellentmondás nyomorította és torzította el az alakot a felismerhetetlenségig."

Első jelenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"1624 tavasza. Oxenstjerna, a zsoldosvezér, csapatokat toboroz Daloméban a lengyelországi hadjárat számára."

Egy verbuváló és egy őrmester katonákat keresnek és közben panaszkodnak a toborzás nehézségeiről. Úgy gondolják, hogy békében az ember rendszertelen és szinte elállatiasodik. "Békében a nép elvadul."
Feltűnik Kurázsi mama 3 gyermekével és az ekhós szekérrel, amit a két fiú húz és elénekli a mű legvégén is feltűnő dalt, aminek refrénje tökéletesen összefoglalja a hozzáállását a háborúhoz.

"Főkapitány, fáradt a hadnép,
Nyugvásra szóljon a parancs.
Kurázsi, én, bakancsot adnék,
Mert a futásnál kell bakancs.
Tetves a haj, a baj temérdek,
Nehéz az ágyú és szekér,
Ha a halálba mennek érted,
A jó bakancs az kincset ér.
Elmúlt a tél. Süss fel, te nap!
Új fű borul a holtra már.
De aki még nincs föld alatt,
Kapcát cserél és talpra áll.


Főkapitány, kevés a kolbász,
Morog a talpas éhesen.
Kurázsi, én, megkuruzsolnám
Jó üsti szesszel szívesen.
Éhomra ágyú! - drága tiszt úr, így nyavalyás lesz mindahány,
De tele hassal szíve tisztul,
S pokolba megy zászlód után.
Elmúlt a tél. Süss fel, te nap!
Új fű borul a holtra már.
De aki még nincs föld alatt,
Kapcát cserél és talpra áll."


Az őrmester faggatására beszámol a gyerekei származásáról (mindegyik külön apától van). Megtudjuk, hogy Eilif, a legidősebb fiú eszes és bátor, Stüsszi, a középső jámbor és együgyű, a leány, Kattrin pedig néma. Az őrmesternek megtetszik a két fiatalember, ezért próbálja őket elcsábítani az anyjuktól. Kurázsi mama, hogy eltántorítsa a fiait, jósol az őrmesternek. A sisakjába bedob üres és fekete kereszttel ellátott cédulákat. A fekete kereszt a halál jelképe. Az őrmester után a gyermekei is húznak, mindannyian fekete keresztet. Ez a jóslás előrevetíti a történteket.
Eilifnek megjön a kedve a katonasághoz, ezért míg az őrmester Kurázsival alkudozik, a verbuváló elviszi magával a fiút.

Második jelenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"1625-ben és 26-ban Kurázsi mama a svéd hadsereg málhacsapataival vonul át Lengyelországon. Wallhoferődje előtt újra találkozik fiával."

Egy zsoldosvezér sátrának konyhájában Kurázsi mama kappant próbál eladni a szakácsnak, de az sokallja az árát. A zsoldosvezér belép a sátorba Eiliffel, aki éppen egy hőstettet hajtott végre (a katonáival becsapták a parasztokat, megölték őket, majd elvették az ökreiket, hogy legyen mit enniük). Enni kérnek, ezért Kurázsinak mégis sikerül eladni a kappant, ráadásul kétszer annyiért. Közben Kurázsi felismeri a fiát és nagyon megörül neki, de még nem megy oda hozzá.
Eilif hadi táncot lejt és közben elénekli a dalt a lányról meg a huszárról.

"Jaj, tép a golyó, meg a dárda se jó.
S benyel ám a folyó, hiszen árad.
Mit is ér az erő? Vár száz temető!
Mondta a lány a huszárnak.
Ám a huszár nevetett csuda mód,
Hallva a dob- meg a trombitaszót:
Egy kis csata az sosem árthat!
Egy kis csata az sosem árthat!
Oly széles a világ, megyek, áldjon az ég,
És a dárda se szúr majd,
És a dárda se szúr, ha letöröm a hegyét:
Szólt a huszár a leánynak.
Jaj, nyögheti majd, aki szóra se hajt,
Aki fittyet hány a tanácsnak.
Hova mész ? Hova mész ? Meghalni nehéz!
Mondta a lány a huszárnak.
Ám a huszár megy a késsel övén,
Belegázol az árba a hetyke legény,
Mert néki a víz mit is árthat ?
Ha fehéren a hold a tetőre kiül,
Hazatér a csapat már,
Hazatér a csapat, sose félj egyedül!
Szólt a huszár a leánynak."


Kurázsi mama csatlakozik a konyhából az énekhez:

"Nyomodon fut a szél, lepi hóval a tél,
S a babér sose fűti a házat!
Fuj a szél, fuj a szél! Uram, óvd, aki él!
Mondta a lány a huszárnak.
Ám a huszár megy a késsel övén,
Belevágtat az árba a hetyke legény -
De megölte a víz, hiszen áradt.
A nyomán fut a szél, lepi jéggel a tél,
S a babér sose fűti a házat,
Babér sose fűti a házat.
Nyomodon fut a szél, lepi hóval a tél,
S a babér sose fűti a házat!
Jaj, nyögheti majd, aki szóra se hajt,
Mondta a lány a huszárnak."


Eilif felismeri az anyja hangját, és beszalad a konyhába, boldogan üdvözlik egymást. Eilif kap egy pofont az anyjától, amiért túl vakmerő és nem vigyáz magára eléggé.
A jelenet végén megtudjuk, hogy Stüssziből zsoldfizető mester lett.

Harmadik jelenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"További három év múlva Kurázsi mama fogságba kerül egy finn ezred töredékével. Lánya megmenekül, az ekhós szekér is, de becsületes fia meghal"

A táborban délután Kurázsi mama ruhákat hajtogat és közben egy lőportárossal egy zsák golyóra alkudozik. Stüsszit közben arra inti, hogy mindig legyen becsületes és vigyázzon a rá bízott ezred pénztárra.
Közben Yvette, a csinos prostituált elénekli az első szerelmének történetét, hogy Kattrint "felvértezze a szerelem ellen"

"Tizenhét voltam éppen.
Az ellenség bejött,
De szögre tette a szablyát,
S parolázott a nép. között.
Mivelhogy májusban
Tudjuk, hogy május van,
Az ezred büszkén körben áll,
Tiszteleg, míg a dob dobol,
Aztán az éjben szétoszol,
És vélünk cimborái.
Az én ellenfelem volt
A főszakács maga,
Gyűlöltem őt egész nap,
S szerettem minden éjszaka.
Mivelhogy májusban
Tudjuk, hogy május van,
Az ezred büszkén körben áll,
Tiszteleg, míg a dob dobol,
Aztán az éjben szétoszol,
És vélünk cimborái.
Az érzés, mint a rózsa
Szivemben egyre nőtt,
Nem értette a város,
S hogy mért is nem vetem meg őt.
És egyszer reggel lett,
S nékem befellegzett,
A népség, mint az ár zúdult,
Szerszám csörgött, pata dobolt,
A had pakolt, ő közte volt,
S az ezred elvonult.


Yvette elmegy és megjelenik helyette a tábori pap és a szakács, Eilif üzenetét hozzák, aki pénzt kér az anyjától. Amíg ők hárman beszélgetnek Kattrin felpróbálja Yvette piros kalapját és cipőjét, páváskodik benne.
Ágyúlövés hallatszik, a szakács elmegy, a pap pedig megijed, hogy megölik a hite miatt, ezért kabátot terít magára és ottmarad. Kurázsi mama észreveszi, hogy Kattrin felvette Yvette holmiját és leszidja. Közben megjelenik Yvette aki keresi a ruháit, de csak a kalapját találja meg (Kattrin a cipőt behúzta a szoknyája alá).
Stüsszi elrejti a szekéren a pénztárat, Kattrin arcát pedig bekormozzák, hogy biztos ne bántsa senki.
Eltelik 3 nap. Várakoznak. Amíg Kurázsi mama és a pap elmennek húst venni, Stüsszi a folyóba rejti a pénzt, de elfogják, és megpróbálják kivallatni. Stüsszi letagad mindent, becsületesen védi a pénzes skatulya rejtekhelyének titkát. Kurázsi mamáék is letagadják, hogy ismerik a fiút, nehogy ezzel még nagyobb bajba keverjék. Mikor elvezetik, a pap elénekli a Hórák dalát Krisztus szenvedéséről, mert párhuzamot lát az ártatlanul megkínzott Jézus és az ártatlan fiú között.

A Hórák dala
"Első órán, mint kinek
Gyilkosság a vétke,
Jézusunkat hurcolok
Pilátus elébe.
És ki így szólt:
Én tudom, Bűn nélkül való ez
Azt már várta félúton
A király Heródes.
Három órán jött az Úr
Ostoroztatása,
És töviskorona szúrt
Égi homlokába.
Már csak gúnyba öltözött,
Köntösét leszedték,
S vitte annyi nép között,
Maga a keresztjét.
Hat óra volt: meztelen
A fára szegezték,
Vére omlott szüntelen,
És a kínverejték.
S mind-mind csúfolódtanak,
Két lator is éppen,
Úgy, hogy elborult a nap
Nagy szégyenletében.
Kilenc órán szólt ekképp:
Mért hagytál el engem ?
És ecetet és epét
Adtak neki menten.
Föld megrendült, hegy szakadt,
Hogy lelkét kiadta,
Templomkárpit meghasadt,
Szétrepedt a szikla."
Vecsernyekor azután
Latrok lábát törték,
Jézust pedig oldalán
Dárdával döf ölték.
Vérrel, vízzel oldala
Folyt a seben által,
Ezt cselekedtek vala
Az Ember Fiával."


Kurázsi mama megpróbálja pénzzel kiváltani a fiát, ezért elhatározza, hogy elzálogosítja az ekhós szekeret. Yvette egy óbesterrel karonfogva jelenik meg és úgy gondolja, megveszi a kocsit. Kurázsi mama először minden pénzt megadna a fiáért, mert úgy spekulál, hogy majd az ezred pénztárból kiveszi a veszteséget, de mikor megtudja, hogy Stüsszi a pénzt a folyóba dobta, hirtelen megpróbálja lealkudni a fia árát. Nem sikerül és a fiút agyonlövik. Kurázsi mamának még arra sincs lehetősége, hogy megsirathassa vagy eltemethesse a fiát, hiszen, aki árulóval cimborál, könnyen bajba kerülhet. Közönyt mutat, és száraz szemmel nézi, ahogy Stüsszit tömegsírba viszik.

Negyedik jelenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Kurázsi mama elénekli a dalt a Nagy Kapitulációról."

Kurázsi mama panaszt akar tenni a kapitánynál, amiért a katonák szétvagdalták a portékáját a kocsijában. Közben megjelenik egy fiatal, dühös katona, aki szintén panaszt szeretne tenni, és ennek az óhajának erőteljesen hangot is ad. Kurázsi mama próbálja jobb irányba terelni a fiú dühét.

"FIATAL KATONA: Azt akarja tán mondani: nincs rendjén, ha követelem a jutalmat?
KURÁZSI MAMA: Dehogyis. Én csak azt mondom, nem elég erős a haragja, nem is ér el vele semmit, sajnos. Ha elég erős volna, még föl is uszítanám. Aprítsa szét a kutyát, ezt tanácsolnám magának, de minek, ha nem aprítja szét, mert már érzi, hogy előbb-utóbb behúzza a farkát."


A katona a rendreutasításra lenyugszik, Kurázsi mama pedig elénekli a dalt a Nagy Kapitulációról:

A Nagy Kapituláció dala
"Hittem én is ifjan, hajdanában:
Nincs nálam, nincs különb, bárhol is keresd.
Aki lóvá tenne, keljen fel korábban,
S hajszál nélkül kértem a levest.
De szólt egy rigó: Csitt: várj kicsit!
Mert a világ nagy zenekar,
S te fújod azt, amit akar,
Majd lesz egy kis melódiád,
Fújd, rajta hát!
És jársz, mint az óra,
A vezényszóra!
Ne koptasd a szád!
Egy év el se telt, már megtanultam:
Nyelni kell, nyelni kell, nincs más oltalom.
Mint a békát, széttapostak, földre nyúltam,
Csúsztam én térdemen, s még inkább hason.
És szólt a rigó: Csitt: várj kicsit!
Lásd, a világ nagy zenekar.
Már fújod is, amit akar,
Már van egy kis melódiád,
Fújd, rajta hát!
És jársz, mint az óra,
A vezényszóra!
Ne koptasd a szád!
Mennyi ember vág neki az égnek,
Hogy majd ö a napot földre hozza ám!
Érzik aztán: mindig hegyről hegyre érnek,
És a nap túl van az óperencián.
Ez a világ nagy zenekar,
És fújjuk mind, amit akar,
A nyápic kis melódiát -
Fújd, rajta hát /
És járunk, mint az óra,
A vezényszóra -
Ne koptasd a szád!"


Kurázsi mama végül mégsem megy be panaszkodni.

Ötödik jelenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Két év telt el. A háború mind távolibb vidékekre terjed. Kurázsi mama kis kocsija szüntelenül járja Lengyelországot, Morvaországot, Bajorországot, Itáliát s megint Bajorországot. 1631. Tilly niagdeburgi győzelme Kurázsi mamának négy tiszti ingébe kerül"

Kurázsi mama kocsija egy szétlőtt faluban áll, épp kiszolgálnak néhány katonát. A katonák nem tudnak fizetni, ezért Kurázsi mama azt is megtagadja, hogy a sebesültnek vásznat adjon a seb bekötözésére. Kattrin dühösen megfenyegeti anyját, a tábori pap pedig elveszi vászonruhákat, csíkokra szaggatja őket és bekötözi a sebeket.
Egy égő házban kisgyermek maradt, akiért Kattrin berohan, majd babusgatja mielőtt visszaadná az édesanyjának.

Hatodik jelenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"A bajorországi Ingolstadt városa előtt Kurázsi mama részt vesz az elesett császári zsoldosvezérnek, Tilly-nek a temetésén. Beszélgetés folyik a háború hőséről és a háború tartamáról. A tábori pap fölpanaszolja, hogy tehetsége parlagon hever, és a néma Kattrin megkapja a piros cipőt. 1632-t írunk"

Kurázsi mama és leánya a sátor belsejében leltároz, és közben a pappal a temetésről beszélgetnek. Szó esik arról, hogy esetleg a zsoldosvezér halálával vége lesz a háborúnak. Latolgatják a lehetőségeket, Kurázsi mama azon gondolkozik, hogy érdemes-e olcsón holmikat vennie, mert ha mégis béke jön, akkor az egész üzletének befellegzett.
A katonák közben többször egymás után eléneklik a következő dalt:

"Csapos, bort, ide már!
Nem várhat a huszár,
Mert menni kell ma, menni.
Lány, csókot, ide már!
Nem várhat a huszár,
Nyeregbe kell ma lenni.
Pajtás, kockát ki már!
Nem várhat a huszár,
Ne próbálj véle csalni.
Pap, áldást, ide már!
Nem várhat a huszár,
Mert halni kell ma, halni."


Kattrin, mikor megtudja hogy a háború folytatódik, elrohan, hiszen neki az anyja megígérte hogy ha a háború véget ér, majd férjet kap. Az anyja vigasztalja, majd elküldi vásárolni.
Kurázsi mama és a tábori pap beszélgetnek, közben a férfi gyújtóst hasogat . A pap észreveszi, hogy az asszony még mindig őrizgeti, sőt használja is azt a pipát, amit még a szakács hagyott nála Stüsszi halálakor. Mélyebb érzelmeket sejt mögötte, de Kurázsi mama közömbösnek mutatkozik. Ez a hozzáállás felbátorítja a papot és óvatosan szerelmet vall Kurázsinak, aki elhárítja azzal az érvvel, hogy neki a gyerekei a legfontosabbak.
Kattrin megérkezik, egy csúnya sebbel a homlokán, aminek a nyoma örökre meg fog maradni. Megtámadták hazafele jövet a katonák. Kurázsi mama vigasztalásul neki ajándékozza Yvette piros cipőjét, amit még évekkel korábban rakott el.

Hetedik jelenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Kurázsi mama kalmár-pályafutásának magaslatán"

Kurázsi mama örül, mert a szekere tele van árúval, jól megy az üzlet.

"KURÁZSI MAMA: Nem engedem, hogy elvegyétek a kedvem a háborútól. Mondják, lekaszálja a gyöngéket, de azok békében is elvesznének. Csak a háború jobban táplálja az embereit.
Légy csak kitartó, mert ha küzdesz,
Lesz végül zsákmány, rengeteg,
Mivel a háború is üzlet,
Csak ólmot árul sajt helyett.
S mit használna, ha letelepednénk valahol? Aki gyökeret ver, az pusztul legelőbb.
A földi nép olyanra vágyik,
Ami a földön nem lehet,
Búvóhelyet ásna rogyásig,
De csak a sírját ássa meg.
Van, aki fárad, futva, félve
Töri magát nyugvóhelyért,
S ha benne fekszik, kérdi végre:
Mért is siettem, jaj, miért?"

Nyolcadik jelenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Ugyanez évben Gusztáv Adolf svéd király elesik a lützeni csatában. A béke Kurázsi mama üzletét tönkremenéssel fenyegeti. Kurázsi mama bátor fia fölösleges hőstettet hajt végre, és csúnya véget ér."

Harangoznak, kitört a béke. Kurázsi mama elhatározta, hogy örülni fog a békének, és elmegy Stüsszi emlékére az istentiszteletre.
Megjelenik a szakács, majd a tábori pappal együtt igyekeznek egymást befeketíteni, hogy elnyerjék Kurázsi mamát, de a pap dühében sértő dolgokat vág az asszony fejéhez.(azt, hogy ő a háború hiénája)
Megjelenik Yvette kövéren, fekete ruhában. Elmeséli, hogy hozzáment a hajdani óbester testvéréhez, de hamar megözvegyült. Felismeri a szakácsban az első szeretőjét, és óva inti Kurázsit, nehogy elhiggye a férfi hízelgéseit.
Kurázsi mama elmegy a piacra, hogy gyorsan túladjon a portékáján. Közben feltűnik Eilif katonák kíséretében, megbilincselve. A fiú betört egy parasztházba és megölte az ott lakókat. Ha háborúban teszi ugyanezt dicsőítik, de békében ezért a "hőstettért" halálraítélték. A fiút elvezetik a katonák, a többiek pedig nem árulják el a visszatérő Kurázsi mamának, hogy a fiát elítélték, csak azt, hogy ott járt míg ő távol volt, és egy régebbi hőstettét megismételte. Az asszony szíve pedig dagad a büszkeségtől.
A háború újra kitört.

Kilencedik jelenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Már tizenhat éve tart a nagy vallásháború. Németország elvesztette lakosságának több mint a felét. Hatalmas járványok irtják a mészárlásból kimaradtakat. A hajdan virágzó vidékeken éhínség dühöng. A kiégett városokban farkasok csatangolnak. 1634 őszén a német Fichtel-hegységben találkozunk Kurázsival, távolabb a hadiúttól, amelyen a svéd hadsereg vonul. A tél ebben az évben szigorú, és korán beáll. Az üzlet rosszul megy, csak a koldulás marad hátra."

Kurázsi mama, a szakács és Kattrin egy félig összedőlt paplak előtt álldogálnak. A szakács elmeséli, hogy nemrég kapott egy levelet, amelyben az áll, hogy az anyja halála után örökölt egy kocsmát és felajánlja Kurázsinak, hogy együtt üzemeltethetik. Egy feltétele van: itt kell hagynia Kattrint. Az asszony ezen felháborodik, nem fogadja el az ajánlatot.
Kurázsiék eléneklik a paplak előtt a dalt Salamonról:

"Mily bölcs király volt Salamon!
De várta csúf halál.
Jövőbe látni, jaj, nehéz,
Átkozódott egész nap és látta már:
Egy félgarast sem ér az ész.
Mily nagy király volt, mily derék!
De várni kell egy csepp időt,
S már les reá a szörnyű vég:
A bölcsesség keverte bajba őt!
Örülj, ha így nem sújt az ég!


Mily büszke volt Cézár, a hős!
De várta csúf halál.
Oltáron ült mint isten ő,
Ám megölték, bizony meg, és látta már:
Hogy mennyit ér a hős erő.
Te is, fiam! - szólott eképp.
Csak várni kell egy csepp időt,
S már les reá a szörnyű vég:
A bátorság keverte bajba őt!
Örülj, ha így nem sújt az ég!


Igazra tör. nagy Szókratész,
A népnek őreként.
Igaz beszédért hála jár
-Ám a törvény elé citálták szegényt,
S ott várta már bürökpohár.
Mily tiszta volt, milyen derék!
De várni kell egy csepp időt,
S már les reá a szörnyű vég:
A tiszta szó keverte bajba őt!
Örülj, ha így nem sújt az ég!


Szent Márton, tudjátok ti jól,
Irgalmas volt nagyon.
A hóban egy koldust talált,
Fél köpenyét neki adta át,
És ketten fagytak így agyon.
Mily jószívű volt, mily derék!
De várni kell egy csepp időt,
S már les reá a szörnyű vég:
A jószívűség tette tönkre őt!
Örülj, ha így nem sújt az ég!


Nekünk is szent, ti emberek,
A tízparancsolat.
De haszna nem volt még sosem,
Mert a törvény mit ér, ha nincs jó falat ?
Segíts, ha bírsz, az éhesen.
Mily jó fiúk voltunk mi rég!
De várni kell egy csepp időt,
S már les reánk a szörnyű vég:
A jámborság kiirt idő előtt!
Örülj, ha így nem sújt az ég!"


Az énekért kapnak egy tányér levest, amiért a szakács és Kurázsi megy fel. Kattrin, aki hallotta kettejük beszélgetését elhatározza hogy megszökik. Kurázsi mama mikor meglátja a menekülő Kattrint, megállítja és megnyugtatja, hogy ők ketten együtt maradnak. A szakács holmiját kidobálják a hóba és elindulnak - ketten.

Tizedik jelenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Az egész 1635-ik évben Kurázsi mama és lánya, Kattrin, a középnémet országutakon húzzák a kocsit, követve az egyre ziláltabb hadsereget."

Kurázsi mama és Kattrin egy parasztház mellett halad el, ahonnan a következő dal szűrődik ki:

"Kertünkben egy rózsa nyílott
Mi néztük boldogan,
Mi oltottuk vadócba,
Oly édesen virított,
Nem is öntöztük naponta.
Boldog, akinek kertje van.
Oly édesen virított.
Ha zúg a téli orkán,


Űvölthet hasztalan,
Ahogy kifér a torkán,
Nem fúj tetőnkön által,
Betömtük jó mohával.
Boldog, akinek háza van,
Ha zúg a téli orkán."


Kurázsiék egy ideig hallgatják, majd az otthontalanok beletörődöttségével továbbmennek.

Tizenegyedik jelenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"1636 januárja. A császári csapatok az evangélikus hitű Halle városát fenyegetik."

Az ekhós szekér már rongyos és egy magas parasztház mellett álldogál. Katonák tűnnek fel az éjszakában, akik meg akarják támadni a várost. Kihívják a parasztokat, majd megparancsolják nekik, hogy ne merészeljenek jelt adni a lakosoknak, és rákényszerítik a parasztfiút, hogy mutasson nekik titkos ösvényt a város fele.
A parasztok félnek jelt adni, de Kattrin a kocsiból egy dobot vesz elő, majd felfut a létrán a ház tetejére, felhúzza a létrát és elkezd dobolni. A lányt kővel dobálják, fenyegetik és hízelegnek neki, de ő nem hajlandó lemenni, dobol tovább rendületlenül.
A katonák puskát hoznak és lelövik a lányt, de későn, mert a város meghallotta a zajt, és válaszolt rá ágyúszóval. Az ellenség merénylete nem sikerült.

Tizenkettedik jelenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Pitymallik. Menetelő csapatok egyre távolodó dobpergése, füttyszava hallatszik."

Kurázsi mama a lánya holtteste mellett guggol és altatót énekel a lánynak.

"Tentebabája,
A friss szalma vár,
Más gyermek sir most,
De jó vagy te már.
Más gyermeke rongyos,
De szép a ruhád,
Egy angyal selyemingét
Szabtam reád.
Más gyermeke éhes,
Itt fánk lesz az ebéd,
Szólj csak nekem, édes,
Ha nem volt elég.
Tentebabája,
A friss szalma vár,
Az egyik puha földben,
A másik, jaj, messze jár."


A parasztcsalád felajánlja, hogy eltemeti Kattrint, Kurázsi mama pedig a tanácsukra elhatározza, hogy felkeresi Eilifet és folytatja a kalmárkodást. Követi továbbra is a regimentet és rendületlenül folytatja az éneklést:

"A háború száz évre biztos,
Romokat épít, bajt növeszt,
Hadiszerencse fordul itt-ott,
De a közember rajtaveszt.
Az étke mócsing, rongya keshedt,
Lopják a zsoldját főkutyák -
De csoda mégis olykor eshet,
Vonuljunk rendben csak tovább!
Elmúlt a tél! Süss fel, te nap!
Űjfü borul a holtra már,
De aki még nincs föld alatt,
Kapcát cserél és talpra áll!"

Magyarországi bemutatók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban rögzített bemutatók száma: 16; ugyanitt negyvennégy fotó is látható[1].

Magyarországon a darab ősbemutatója 1968. március 15-én volt, a Szolnoki Szigligeti Színházban. Az előadás rendezője Berényi Gábor, a címszereplő Hegedűs Ágnes volt. 2012 novemberéig tizenhat alkalommal tűzték magyar nyelvű színházak műsorukra. Kurázsi mama szerepe a színésznők nagy álma, jutalomjátékként is felfogható. A címszerepet Hegedűs Ágnes után a következő művésznők alakították: Psota Irén, Olsavszky Éva, Törőcsik Mari, Szakács Eszter, Peremartoni Krisztina, Lázár Kati, Margitai Ági, Egri Kati, Kútvölgyi Erzsébet, Csíky Ibolya, Dobos Ildikó, Horváth Zsuzsa és Kováts Adél. 1991-ben, Újvidéken négyen, Ábrahám Irén, Ladik Katalin, Romhányi Ibi és N. Kiss Júlia osztoztak a szerepen.

A darabot kétszer is rendező Zsótér Sándor Ungár Júlia fordítását használta.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2012. december 5-ei lekérdezés.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]