Kuncz Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kuncz Ignác
Született 1841. július 31.
Réde
Elhunyt 1903. január 25. (61 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogtudós,
jogfilozófus,
pedagógus

Kuncz Ignác (Réde, 1841. július 31.Kolozsvár, 1903. január 25.) jogtudós, jogfilozófus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Elméleti közjogi munkássága mellett életműve elsősorban az államtudomány jogfilozófiai szempontú művelésében jelentős, nevéhez fűződik a 19. század végi nemzetállam-elmélet legrészletesebb kidolgozása. Kunz Jenő (1844–1926) jogtudós, szociológus bátyja, Kuncz Ödön (1884–1965) jogász és Kuncz Aladár (1885–1931) író, lapszerkesztő nagybátyja.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskoláit Győrben és Székesfehérváron végezte el, majd a Pesti Egyetemen szerzett jogtudományi doktori oklevelet 1866-ban. Időközben már 1864-től Fejér vármegye tiszteletbeli, majd 1866-tól tényleges, harmadik aljegyzője volt. 1866-tól 1873-ig a Pécsi Jogakadémián oktatott, ezzel párhuzamosan 1868-tól a Pesti Egyetemen a magyar közjog magántanára volt. 1873-ban a Győri, majd 1874-ben a Pozsonyi Jogakadémiára nevezték ki a jog- és államtudomány, az alkotmányjog, a kormányzati politikai és a magyar közjog tanárává. 1893-tól 1901-ig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a politika nyilvános rendes tanára volt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos pályája során elsősorban az államszervezet elméleti és módszertani kérdéseivel (államelmélet) és politikatudománnyal foglalkozott. Pályája elején Pauler Tivadar erkölcsöt és jogot szigorúan szétválasztó jogpozitivista iskoláját, szubjektivista-racionalista jogelméleti irányzatát követte. Az 1880-as évektől megjelent állambölcseleti írásaiban már szembeszállt a politikai nemzetnek az egyéntől a társadalmon át az államig ívelő individualista felfogásával, és kidolgozta saját nemzetállam-elméletét. Ebben tagadta az állam társadalmi meghatározottságát, az egyének és társadalmi csoportok államalkotó szerepét. Ezzel szemben azt hirdette, hogy az állam sajátos szerkezeti elemekkel (államszervezet, államhatár, államnyelv stb.) rendelkező váz, amelyet a hatalom egyedüli forrása és alanya, az erkölcsi és akarati egységében oszthatatlan, az egyének és érdekeik fölé helyezett nemzet tölt ki. Elméletében voltaképpen a francia hagyományú nemzetfogalmat („Egy nyelv, egy nemzet, egy állam.”) tágította további értelmezésekkel. Meglátása szerint az állam maga a nemzet, s az individuum csak e közösség – szavaival élve „kollektív személyiség” – része, nem mellesleg pedig egyéni érdekeit feledve a nemzetért tenni köteles részese. Elméletét 1888-ban foglalta össze A nemzetállam tankönyve című munkájában, amely 1902-ig még további két kiadást ért meg.

Államtudósi felfogása jogtudományi gondolkodására és érdeklődésére is kihatott, jelentős hangsúlyeltolódásokkal kezelte a közjog és magánjog kérdéskörét. Elsősorban a magyar közjoggal és annak részterületeivel foglalkozott, jogfelfogása a normativizmusban fogant, azaz a jogrendszerre nem továbbértelmezendő korpuszként, hanem feltétel nélkül betartandó normaként tekintett. Egyebek mellett tanulmányozta a közigazgatási jogot (közigazgatási bíráskodás, törvényhatóságok, helyi önkormányzatok stb.), a büntetőjogot (mentelmi jog, büntetőeljárás-jog stb.). A magyar közjog történetével, az államelmélet egyetemes múltjával szintén foglalkozott, Platóntól és Arisztotelésztől egészen Machiavelliig tekintette át az államgondolat alakulását.

Államelméleti munkái mellett rendszeresen jelentek meg közleményei a Jogtudományi Közlönyben, a Közigazgatási Lapokban és a Magyar Philosophiai Szemlében.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos érdemei elismeréseként 1896-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az államélet főbb mozzanatai, tekintettel a magyar közjogra. Pécs, Schőn, 1870, 81 p.
  • Az állam és társadalom alaki megkülönböztetése. in: Közigazgatási Lapok 1877.
  • A közigazgatási biráskodás. in: Jogtudományi Közlöny XIII. 1878.
  • A közigazgatás függetlensége a közigazgatási bíráskodásban. in: Jugtudományi Közlöny XIX. 1884.
  • A democratia eszméje és szervezete. Budapest, 1885.
  • Az állam, mint nemzet: Kritikai értekezés a divatos államjogi és politikai nézetek felett. in: Magyar Philosphiai Szemle VI. 1887. 45–70.
  • A közjogi s különösen a közigazgatási biráskodás philosophiája. in: Magyar Philosophiai Szemle VI. 1887. 390–417.
  • Államigazgatási elvek és rendszerek. in: Magyar Philosophiai Szemle VII. 1888. 81–111.
  • Állam és társadalom. in: Magyar Philosophiai Szemle VII. 1888. 403–428.
  • A nemzetállam tankönyve. Pozsony, Wigand, 1888, 331 p.
  • Önkormányzat. in: Magyar Philosophiai Szemle IX. 1890. 321–353.
  • Állami önkormányzat. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1896, 77 p. (Akadémiai székfoglalója)

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]