Kun Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kun Miklós
Született 1946. július 11. (68 éves)
Kasin
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész,
egyetemi tanár

Kun Miklós (Kasin, 1946. július 11. –) Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, Szovjetunió- és Oroszország-szakértő.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családja az 1920-as évek óta a Szovjetunióban élt emigrációban. Nagyapja, Kun Béla kommunista politikus, a magyarországi Tanácsköztársaság tényleges vezetője a sztálini terror áldozata lett. A nevelésében fő szerepet játszó nagyanya, Kun Béláné (született Gál Irén) ugyancsak megjárta a börtönt. Kun Miklós egy későbbi, Kádár Jánoshoz írott levelében így emlékezett vissza nagyanyjára: "Kun Béláné mindig kommunistához méltó optimizmusra nevelt bennünket, családja tagjait".[1]

A család 1959-ben települhetett haza Magyarországra, miután 1956-ban a szovjet igazságszolgáltatási szervek rehabilitálták Kun Bélát.

Középiskolai tanulmányait a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban végezte Budapesten 1960–1964 között, majd az ELTE BTK történelem-orosz szakán tanult 1964-től 1969-ig.

1969-től folyamatosan tanít a 19-20. századi egyetemes történelem témakörében, különös tekintettel Oroszország és a Szovjetunió történetére. Oktatási tevékenysége során a klasszikus történeti források mellett a személyesen készített, az "oral history" módszerén alapuló riportokra, dokumentumfilmekre és a külföldi archívumokban őrzött fotóanyagokra is nagy hangsúlyt fektet. Sok vendégelőadást tartott külföldi egyetemeken, konferenciákon: Angliában (Nottingham), Dániában (Koppenhága), az Amerikai Egyesült Államokban (New York, Stanford, Washington), Brazíliában (Sao Paolo), Olaszországban (Bergamo), Lengyelországban (Krakkó), az egykori Szovjetunióban (Moszkva, Szentpétervár, Riga).

1979-ben levéllel fordult Kádár Jánoshoz, mert Borsányi György történész akkor megjelent monográfiájában a korábbiaknál sokkal árnyaltabban foglalkozott Kun Béla személyiségével és történelmi szerepével. Kun Miklós a Komintern által elítélt frakciós tevékenység, illetve Horthy kurzusának hatásait vélte felfedezni a műben, amit ennek nyomán az MSZMP Politikai Bizottsága határozata nyomán visszavontak és zúzdába küldtek.[1]

Kutatóként tevékenységének kezdetén elsősorban a 19. századi orosz forradalmár, Mihail Bakunyin személyiségét és munkásságát vizsgálta. Az anarchizmus egyik megalapítójának alakját ebben az időben mind Nyugaton, mind az ún. szocialista országokban jelentős érdeklődés vette körül. Kun elmélyült kutatásait az Útban az anarchizmus felé. Mihail Bakunyin politikai pályaképe és eszmei fejlődése az 1860-as évek közepén (1982) című könyvben összegezte. Ebben, valamint Bakunyin magyarul 1984-ben megjelent főművéhez (Államiság és anarchia) írott utószavában Kun marxista alapon, az antikommunista Bakunyin-irodalom szerzőivel polemizálva kísérelte meg visszailleszteni az időközben a nyugati újbaloldal és anarchista csoportosulások ikonjává vált hajdani vándorforradalmár alakját a 19. századi orosz és nemzetközi forradalmi és munkásmozgalom történetébe.

A rendszerváltás nyomán munkássága főleg a Szovjetunió és a kommunizmus történetének negatív vonatkozásai felé fordult. Tanulmányozta az 1848-as forradalmak emigrációjának történetét, a 19. és 20. századi európai és orosz történelem összefüggéseit, az 1930-as évek ukrajnai éhínségét, a sztálinizmus természetrajzát, a Molotov–Ribbentrop-paktumot, George Orwell életútját, a hidegháború és az 1968-as prágai tavasz történetét. Nagy szerepet játszott A kommunizmus fekete könyve magyarországi kiadásában. Részt vett a Terror Háza múzeum létrehozásában, az ELTE-t elhagyva a Károli Gáspár Református Egyetemen folytatta oktatói tevékenységét. Az Orbán-kormány idején, 1999-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült, 2002-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. 2011-ben Széchenyi-díjban részesült.

Tudományos fokozatok, címek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1970 bölcsészdoktori fokozat, történettudomány
  • 1976 a történettudomány kandidátusa
  • 2003 egyetemi tanár

Munkahelyek, beosztások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási területéről, a 19-20. századi Oroszország és Szovjetunió történetéről, Magyarországon és külföldön monográfiákat, forráspublikációkat, tanulmányokat publikált, dokumentum- és riportfilmeket készített. Rendszeresen szerepel a Hír TV-ben Oroszország- és kommunizmus-szakértőként.

2010. november 5. óta állandó műsora van a Magyar Televízió m1 csatornáján A REJTÉLYES XX SZÁZAD címmel.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Gereben Ágnes, az ELTE tudományos főmunkatársa, a szovjet irodalomtörténet kutatója, Oroszország-szakértő, a Hír TV munkatársa, a Magyar Hírlap publicistája.

Díja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Huszár Tibor. Kedves, jó Kádár elvtárs! : válogatás Kádár János levelezéséből, 1954-1989. Budapest: Osiris (2002) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]