Kultúraközi kommunikáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kultúraközi kommunikáció (olykor kultúrközi kommunikáció) vagy interkulturális kommunikáció azt tekinti, hogy más típusú emberek eltérő kulturális háttérrel hogyan próbálnak érintkezni egymással. A kultúrközi kommunikáció megkísérel összehozni olyan területeket, mint a nyelvészet, a kulturális antropológia, pszichológia és kommunikáció. A célja, hogy megkönnyítse és irányelvekkel segítse az országok és régiók kultúrái közti megértést.

Például az Egyesült Államok polgára számára az öltözködés és formalitások gyakran másodrendűek. Ha azonban például mexikói vagy japán emberekkel találkozik, fontos tudnia, hogy ezek az otthonitól gyökeresen különböző elvárásokat fognak támasztani. A kínos helyzetek elkerülésében kulcsszerepet játszik, hogy a két fél megfelelően tudja értelmezni a másik szokásait.

A kultúrközi kommunikáció alapvető elméletei a kulturális különbségek tanulmányozásán alapulnak és főként a menedzsment- és marketingszférában használják ezeket.

Nevek a kultúrközi kommunikációelméletben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Geert Hofstede
  • Harry C. Triandis
  • Fons Trompenaars
  • Shalom Schwartz
  • Charles Hampden-Turner
  • Marieke de Mooij
  • Stephan Dahl
  • Edward Hall
  • Clyde Kluckhohn

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Földes Csaba: "Interkulturális kommunikáció": koncepciók, módszerek, kérdõjelek. In: Fordítástudomány 9 (2007) 1. p. 14–39.
  • Hidasi Judit: Interkulturális kommunikáció. Budapest: Scolar 2004.
  • Niedermüller Péter: A kultúraközi kommunikációról. In: Béres István/Horányi Özséb (szerk.): Társadalmi kommunikáció. Budapest: Osiris 1999. p. 96–111.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]