Kubiláj kínai császár
| Kubiláj kán kínai császár |
|
 |
|
|
|
|
| Mongol Birodalom nagykán | |
| Kubiláj | |
| Uralkodási ideje 1279 – 1294 |
|
| Elődje | Möngke |
| Utódja | Temür |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1215. szeptember 23. |
| Elhunyt | 1294. február 18. (78 évesen) |
| Édesapja | Tolui |
| Édesanyja | Sorghaghtani Beki |
Kubiláj kán (1215. szeptember 23.–1294. február 18.), kínai császár, mongol hadvezér, a Mongol Birodalom nagykánja (1260–1294), a kínai Jüan-dinasztia alapítója és első császára (1279–1294)
Nevét Kubláj, Kublaj és Hubilai kánként is említhetik, a török nyelvben Kubilay Han-nak ejtik. Tolui és Sorghaghtani Beki második fiaként jött a világra, Dzsingisz kán unokájaként. Bátyja, Möngke örökébe lépett 1260-ban. Kubilaj kán testvére, Hülegü, elfoglalta Perzsiát és megalapította az Ilhánida Birodalmat.
Tartalomjegyzék |
Uralkodása [szerkesztés]
Möngke 1259-ben meghalt a Déli Szung elleni háborúban, de a helyére lépő Kubiláj kán folytatta a támadásokat. Ekkorra már darabokra szakadt a mongol világbirodalom, Kubiláj uralma alatt csak Mongólia és Észak-Kína, a volt Csin területe állt. Kubiláj 1264-ben a mai Pekingbe helyezte székhelyét, a várost Tatunak (Daidu, "Nagy Főváros") nevezte el. 1271-ben császárnak kiáltotta ki magát, dinasztiájának pedig a Jüan ("Kezdet") nevet adta. Eközben 1268 óta folyamatosan háborúzott a Déli Szung ellen, amelyet végül hosszú és elkeseredett harc után 1279-ben megsemmisített. Kína tehát a mongolok uralma alatt egyesült.[1][2]
Kubiláj kán uralkodása alatt utazott Kínába Marco Polo, a velencei kereskedő, aki 17 évet töltött Kubiláj birodalmában, s még magas hivatali rangot is kapott. Visszaemlékezéseiben lenyűgöző – és kortársai számára hihetetlen – képet festett a gazdag és fejlett kínai világról, amelynek Szung-kor végi virágzását még nem pusztította el a mongol uralom. Megjegyzendő, hogy Polo csak egy volt az ekkoriban Kínába látogató számos európai közül. Ugyancsak a Jüan-korban érkezett Kínába a pápa küldötte, Montecorvin, aki 1307-től Peking érseke lett, valamint a ferences rendi György barát (ő az első magyar, akiről tudjuk, hogy eljutott Kínába). A mongol uralkodók, akiknek nem volt felhőtlen a viszonyuk az általuk kormányzott kínaiakkal, előszeretettel alkalmaztak idegen származású hivatalnokokat, megnyitották Kínát a külföldi kereskedők előtt, és engedték, sőt, sokszor támogatták, hogy a legkülönbözőbb idegen vallások megtelepedjenek a birodalmukban. A Jüan-kor volt a kínai császárság utolsó olyan időszaka, amikor a kínaiakra nem a befelé fordulás volt a jellemző.[1]
A Jüan-kori felkelések közül a legjelentősebb a buddhista Fehér Lótusz szekta által szervezett mozgalom volt, amelyet a résztvevők fejfedőjéről "vörösturbánosok" felkelésének neveznek. Az északon kitört, 1351-től 1363-ig tartó lázadást a mongolok végül leverték, de uralmuk véglegesen meggyengült.[3]
Források [szerkesztés]
- ^ a b A Mongol Birodalom utódállamai. tatárjárás.hu. (Hozzáférés: 2010. július 22.)
- ↑ Daniel C. Waugh: The Pax Mongolica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 30.)
- ↑ Mi a hatása az orientális kultúrának a harcművészetekben. tar.hu. (Hozzáférés: 2010. szeptember 23.)
További információk [szerkesztés]
- Salát Gergely: Mongol hóditás Kelet-Ázsiában a 13. század első felében. Terebess Ázsia E-Tár. (Hozzáférés: 2009. május 30.)
- FMG/Mongols/Descendants of Tolui, son of Jenghiz Khan Mongol uralkodók (angol nyelvű)
- Klaniczay Gábor (szerk.). Európa ezer éve: a középkor. Budapest: Osiris Kiadó. ISBN 963-389-821-8 (2004)
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
- Mongol Birodalom
- Mongol kánok listája
- Kubla Kán (Samuel Taylor Coleridge angol költő versének címe.)
| Előző uralkodó: Möngke |
|
Következő uralkodó: Temür (Jüan-dinasztia) |
