Krisztus-rendi kolostor

Krisztus-rendi kolostor
Világörökség

A kerek templom Mánuel-stílusú belsőtere
Adatok
Ország	Portugália
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	I, II,
Felvétel éve	1983
Elhelyezkedése
Krisztus-rendi kolostor Pozíció Portugália térképén Koordináták: é. sz. 39° 36′ 14″, ny. h. 8° 25′ 9″39.6038888889, -8.4191666667

A Krisztus-rendi kolostor (portugálul:Convento de Cristo) eredetileg a templomosok kolostorának épült a 12. században. A kolostor a portugál építészet és szobrászat 7 évszázadot (12.-18. század) felölelő múzeuma. Mint Portugália legjelentősebb történelmi és kulturális emlékhelye 1983-ban felkerült a világörökség listájára.

Története [szerkesztés]

A kolostor eredetileg a 12. században a templomos rend kolostorának épült. Miután a rendet a 14. században pápai parancsra feloszlatták, Dénes király 1319-ben XXII. János pápa engedélyével új lovagrendet alapított: teljes nevén a Mi Urunk Jézus Krisztus lovagrendet. Az új rend 1334-ben foglalta el a templomosok megüresedett kolostorát Tomarban.

A kolostor templomát a 12. századba a jeruzsálemi sírtemplom mintájára emelték a hozzá csatlakozó kerengővel és káptalani házzal. I. Mánuel korában készült a körtemplomhoz csatlakozó bővítés egy földalatti altemplommal és az ehhez csatlakozó Szent Barbara kerengő. A Szent-Barbara kerengőt díszíti a Mánuel-stílus legnevezetesebb alkotása a tomari díszablak.

III. János tovább bővítette a kolostort több kerengőt, szerzetesi épületeket, cellákat, konyhát stb. Ezek az építkezések 1600-as évek legelején készültek el. Ekkor építették a spanyol megszállók a kolostor 5 km hosszú vízvezetékét.

1843-ban megszűnt a kolostorban a szerzetesi élet és Portugália legnagyobb épületegyüttesét Tomar grófja vásárolta meg aki gondoskodott fenntartásukról. A kolostor 1910-ben szállt az államra. 1983-ban vették fel a világörökségi listára.

A templom [szerkesztés]

A templom alaprajza

A templom díszablaka

A templom legrégebbi része a templomosok által a 12. században a jeruzsálemi sírtemplom mintájára épült körtemplom. Ennek külső fala egy 16 oldalú szabályos sokszög, robusztus pillérekkel, kerek ablakokkal, kupolával. A belsőtér egy szabályos nyolcszög amelyeket gótikus oszlopok fognak össze. A középtért egy szentélykörüljáró övezi, amelyet gazdagon díszítenek a 16. századból származó bibliai témájú festmények és Mánuel-stílusú plasztikák. Az alaprajz a jeruzsálemi Szent-sír templom alaprajzát követi. A 4. századtól kezdve több ilyen körtemplom épült azonban olyan hűséggel mint a tomari egyik sem őrizte meg eredeti formáját.

1510-ben határozták el, hogy a körtemplomot kiegészítik egy templomhajóval. Ennek a templomhajónak az elkészültét követően az eredeti körtemplom vált a templom szentélyévé a főoltárral és körben a szentélykörbejáróval. A templomhajó nyugati végén nem alakítottak ki bejáratot. Diogo de Arruda mindössze egy Mánuel-stílusú díszablakkal törte meg a templomhajó nyugati falát. Az ablakon a Mánuel-stílus minden eleme megfigyelhető a Krisztus-rend keresztje, korallok és növényi motivumok.

A templom bejárataként két oldalportál szolgál, amelyek szintén igen gazdagon díszítettek egyiket Szűz Mária a kisdeddel a másikat az ótestamentumi próféták díszítik. A templombelső szintén Mánuel-stílusban készített berendezését a 19. századba francia katonák megsemmisítették.

A kerengők [szerkesztés]

A Krisztus-rendi kolostorban, Portugália legnagyobb épületkomplexumában 7 belső kerengőt találunk. Ezek kivétel nélkül a 15. és a 16. században épültek. A kerengők közül a turisták csak 6-t látogathatnak. A cipó kerengő, a kolostor északnyugati oldalán nem látogatható.