Kriptobiózis

A kriptobiózis (anhidrobiózis) látszólag felfüggesztett életműködések állapota, amibe egyes gerinctelenek kerülnek, hogy túléljék a kiszáradást vagy más szélsőséges hatásokat. A kriptobiózist legjobban a kerekesférgek (Rotifera), fonalférgek (Nematoda), ugróvillások (Collembola), medveállatkák (Tardigrada), a mohák és zuzmók más parányi lakói esetében dokumentálták.

A mohákban és a zuzmókban az aktív élethez esszenciális vízfilm csak átmeneti és szórványos. Amikor a vékony vízréteg kiszárad, ezek az állatok látszólag halottnak tűnnek napokra, hetekre, sőt, akár évekre is, amíg a nedvesség vissza nem tér; ekkor ismét „életre kelnek” és folytatják a normális tevékenységeiket.

Az állat többféleképpen kerülhet a kriptobiózis állapotába. Rendszerint visszahúzza a lábait vagy más függelékeit, vagy kis labdává görbül, hogy minimálisra csökkentse a felszínét. A kutikulában zajló biokémiai változások vagy a viaszelválasztás megváltozása biztosítják, hogy legalább valamennyi víz megőrződjék, jóllehet a normális víztartalomnak ez mindössze csak 5%-a is lehet; a test összehúzódik és összeaszik. A test sejtjei cukrokat, például trehalózt termelnek, hogy megvédjék a plazmamembránok épségét és hogy a citoplazmát üvegszerű állapotba vigyék. Amikor az állat visszatér a normális, aktív állapotába, vizet vesz fel, megduzzad és néhány órán belül aktívvá válik.