Kratész (filozófus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kratész ábrázolása egy római freskón

Kratész (görögül: Κράτης) athéni filozófus volt, a cinikusok iskolájának tagja az i. e. 3. században.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kratész thébai származású volt, előkelő családban született. Apja, Aszkondasz a város egyik leggazdagabb polgára volt. Kratész, amikor arra a felismerésre jutott, hogy csak az erény szolgálja a világot, az anyagi javak nem, lemondott vagyonáról. Az anekdota szerint földjeit közlegelőnek adta, vagyonát elajándékozta, egyes feljegyzések szerint a tengerbe dobta. Ezt a cselekedetét úgy értékelte, hogy általa visszaszerezte a szabadságát.[1] A kortársak szerint ezt mondta: "Kratész megszabadítja Kratészt".[2]

A hagyomány szerint Szinópéi Diogenész tanította a filozófiára. Mesterével szemben nem volt kötekedő, kortársai Ajtónyitónak (thürepanoiktész) nevezték. Egyes értékelések szerint azért, mert gyakran rátört az emberekre otthonukban, hogy kéretlen tanácsokkal lássa el őket,[2] mások szerint azért, mert mindenki ajtaja nyitva állt előtte.[1] Feljegyezték róla, hogy Athén követeként járt Demetriosznál, hogy lebeszélje őt a város ostromáról.

Azon kevés cinikus filozófus közé tartozott, aki megházasodott. A hagyomány szerint felesége, a szintén bölcselettel foglalkozó Hipparkhia kérte meg az ő kezét. Állítólag annyira megvetették a szabályokat és hagyományokat, hogy nyilvános helyen közösültek. Kratész sógora szintén cinikus filozófus volt, Métroklész. Kratésznek és Hipparkhiának egy fiuk született, Pásziklész.[3]

Tanítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kratész virágkora az i.e. 320-as években volt.[2] Filozófiai tartalmú leveleket, gúnyos költeményeket, himnuszokat, verseket és tragédiákat írt. Tanításának központi eleme a mértéktartás és az anyagi javaktól való tartózkodás. Jól illusztrálja ezt az alábbi töredék:

"Hasznossá tegyetek, ne pedig kellemetessé.
Nem kívánom a pénzt, a vagyont én gyűjteni, mint a méh.
Hangyai módra se kell összekuporva vagyon.
Részem igazság legyen, olyan kincs, mely az erényre
Oktat, amit könnyű tűrni, szerezni nekünk.
Ezt ha elértem, a Múzsákat s Hermészt is imádom
Nem fényes lakomán, szívem erényeivel."[4]

Anekdoták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Amikor Nagy Sándor megkérdezte, szeretné-e, ha visszaadná Athén szabadságát, azt válaszolta: „Minek? Egy másik Nagy Sándor újra lerombolná”.
  • A szép Hipparkhia szülei arra kérték a filozófust, hogy beszélje le lányukat a házasságról. A testi hibái miatt sokat gúnyolt Kratész megmutatta meztelen testét a lánynak, hogy így ijessze el.
  • Amikor egy olimpiai bajnok megütötte, azt írta a homlokára a monoklis szemére mutató nyíllal együtt, hogy ezt Nikodrómosz tette.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hársing László: A filozófiai gondolkodás Thalésztől Gadamerig
  • Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése ISBN 963-360-719-1
  • Sebestyén Károly: A cinikus filozófia ISBN 963-4505-909
  • Luciano De Crescenzo: A görög filozófia rendhagyó története ISBN 963-8453-16-8

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Sebestyén Károly: A cinikus filozófia, 69. oldal ISBN 963-4505-909
  2. ^ a b c Luciano De Crescenzo: A görög filozófia rendhagyó története, 55. oldal ISBN 963-8453-16-8
  3. Luciano De Crescenzo: A görög filozófia rendhagyó története, 57. oldal ISBN 963-8453-16-8
  4. Sebestyén Károly: A cinikus filozófia, 71. oldal ISBN 963-4505-909