Krampusz
A Krampusz a Mikulás állandó kísérője.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Ez az ördög formájú figura osztrák területről származik, neve is az ausztriai németből való. A német Krampus szó a karom jelentésű régi német Krampen szóból származik, a figurát egyes területeken Krampeln néven ismerik. A gyermekeket rémisztgető alak legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a láncát csörgeti, virgáccsal fenyegeti a gyerekeket, a rendetleneket megbünteti. A krampusz alakja minden bizonnyal a téli napforduló pogánykori hiedelemvilág szellemeinek testet öltője, ördög formájú, patás, szőrös, szarvakkal ellátott ábrázolása pedig a keresztény gondolatkör gonosz elképzeléseire vezethető vissza. A jó megtestesítője mellett, aki a Mikulás, szükség volt a rossz, a büntetést osztó megformálására is. A kereszténység hatására a krampusz az ördöggel azonosult és mára már megszelídült. A bécsi cukrászdák kedves kis marcipánfigurákat gyártanak és a játékboltok is szívesen árulnak mókás krampuszbábokat.
[szerkesztés] Hagyományok
Stájerországban ősi hagyomány, hogy minden december 5-én éjjel nagy krampuszfelvonulást rendeznek. A fiatalok ilyenkor mesealakoknak, krampusznak öltöznek, álarcot öltenek, bekormozzák az arcukat, testüket és láncot csörgetve végigjárják a házakat. Mostanában december 1-jén van a legnagyobb krampuszfelvonulás Ausztriában, Schladmingban (Stájerország). Ekkor körülbelül 500 krampusz tűnik fel.
Mikulás-járás főleg a Dunántúlon, Csallóközben, Ipoly mentén szokás. A rituálé szerint szalmába burkolt Mikulás és az ördögök, a krampuszok ijesztgetik, ami aztán vidám szórakozássá alakul.
[szerkesztés] Irodalom
- Endrődi Béla: Krampuszkönyv (Zrínyi Könyvkiadó, 1990)
- Nemes Nagy Ágnes: Sampusz, a fekete krampusz (Generál Press Kiadó, 2003)
- David Sedaris Karácsony jéggel (Konkrét Könyvek, 2004) Novellák, elbeszélések.
