A krónikák első és második könyve
|
Az könyvei
|
|---|
| Héber Biblia (Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánonban egységesen megtalálhatóak.) |
| 1 Mózes · 2 Mózes · 3 Mózes · 4 Mózes · 5 Mózes · Józsué · Bírák · Rúth · 1–2 Sámuel · 1–2 Királyok · 1–2 Krónikák · Esdrás · Nehémiás · Eszter · Jób · Zsoltárok · Példabeszédek · Prédikátor · Énekek · Ésaiás · Jeremiás · Siralmak · Ezékiel · Dániel · Hóseás · Jóel · Ámós · Abdiás · Jónás · Mikeás · Náhum · Habakkuk · Sofóniás · Aggeus · Zakariás · Malakiás |
| Katolikus deuterokanonikus könyvek |
| Tóbiás · Judit · 1 Makkabeusok · 2 Makkabeusok · Bölcsesség · Sirák fia · Báruk · Jeremiás levele · Dániel (kieg.) · Eszter (kieg.) |
| A görög és szláv ortodox kánon többletei |
| 2 Esdrás · 3 Makkabeusok · Manasse imája · 151. zsoltár |
| A grúz ortodox kánon többletei |
| 4 Makkabeusok · 3 Esdrás |
| A "szűkebb" etióp ortodox kánon többletei |
| Ezra apokalipszise · Jubileumok · Énok · 1-3 Etióp Makkabeusok · 4 Báruk |
| A szír Pesitta kánonjának többletei |
| Zsoltár 152-155 · 2 Báruk · Báruk levele |
|
|
A krónikák első és második könyve az Ószövetség egyik történeti könyve. Krónikák könyvének Szent Jeromos nevezte el. Héber elnevezése Dibré hajjamim, azaz napok történetei, évkönyv. A Szeptuaginta a kihagyott dolgok könyvének nevezte (Paraleipomenon), míg a Vulgata Libri Paralipomenon-nak.
A szerző[szerkesztés]
Még a Makabeusok előtti korszakból keletkezhetett, közvetlen Esdrás és Nehémiás kora után (Kr. e. 300-200). Szerzője ismerte a Teremtés könyve és a Királyok könyve közötti időszak alatt keletkezett könyveket. Szoros összefüggés van az Esdrás könyve között, ugyanis a Krónika könyve azokkal a szavakkal végződik, amellyel az Esdrás könyve elkezdődik.
Mondanivalója[szerkesztés]
Bár sok ismétlést tartalmaz a Királyok könyvéből, szűkített változatban csak Júda, Benjamin és Lévi törzse történetét mutatja be, az északi királyságot nem. Ádámtól a Babiloni fogságig beszéli a történteket. A könyv leginkább fókuszált témája Dávid királysága. Dávid nemzetségtábláját Ádámtól vezeti le. Példaként említi a dávidi királyságot, mint Isten országának építőjét. A másik hangsúlyos téma a jeruzsálemi templom. Dávid zsidó király és Salamon zsidó király leszármazottjai, királyait kiemeli, akik különös gondját viselték a templom dolgainak, javításának stb. Az igazi király viszont Isten, akinek földi szellemében Dávid királysága áll. Ezért azt sugalmazza, hogy Dávid szellemében kell élnie a fogságból visszatérteknek. Jahve még a földi életben jutalmaz vagy büntet, de mód van bűnbánat tartására, amivel kiérdemelhető Isten kegyelme. A bűnbánat tartására jó példa Dávid király bűnbánó magatartása.
