K-pop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kpop szócikkből átirányítva)
Ebben a szócikkben a koreai nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
K-pop
Stíluseredetpop, electropop, elektronikus zene, hiphop, rock, R&B
Kulturális eredet Dél-Korea
Hangszerekdobgép, dobok, basszusgitár, zongora, gitár, elektromos gitár, vonósok, fúvósok, szintetizátor, sampler, sequencer, vocoder, autotune
Népszerűségfőképp Ázsia, Európában és Amerikában szubkultúra jellegű
Leszármazott stílusok
Q-pop
A világ egyik legtöbb tagú fiúegyüttese, a Super Junior. Debütálásukkor tizenhárman voltak.[1][2]
Francia Primadonnák, azaz F.T. Island-rajongók 2015 januárjában
SHINee-rajongók Tajvanon

A K-pop (케이팝, 가요, kajo) vagy koreai popzene többek között elektronikus, hiphop, pop, rock és R&B alapokon nyugszik és különálló zenei műfajként tartják számon.[3][4][5][6]

A koreai popzene alapjai az 1920-as évek trot műfajára vezethetőek vissza, ezeket a dalokat a japán enkadalok befolyásolták. A második világháborút követően elkezdett megnőni az amerikai kultúra befolyása Koreában, ami a populáris zenére is kihatott. Az 1970-es évek hippi-kultúráját, valamint az 1980-as évekbeli balladák korszakát 1992-ben éles fordulópont követte, ekkor jelent meg a Seo Taiji & Boys nevű együttes, akik új alapokra helyezték a koreai popzenét, megalkotva a mainstream popdalok sikerformátumát.

A saját szokásrendszerével, különleges módon strukturált rajongótáborával és egyedi gyakornoki rendszerével külön szubkultúrát alkotó K-popot az úgynevezett idolegyüttesek (azaz fiú- és lányegyüttesek) dominálják, mint a BTS, a Super Junior, a SHINee, a Stray Kids, az EXO, a Mamamoo, a Blackpink, a Red Velvet, a Twice, de számos sikeres szólóelőadó is létezik, mint például PSY, Rain, BoA, IU, Jessi, Hyuna vagy Taemin. A K-pop-ipart a kiadóként is funkcionáló ügynökségek irányítják, melyek közül piaci részesedés tekintetében a legnagyobbak az S.M. Entertainment, a YG Entertainment, a JYP Entertainment és a Hybe Corporation. A K-pop hatással van az ázsiai divatra, több előadó is divatikonnak számít.

A K-pop Ázsiában a legnépszerűbb, különösen Japánban, de a koreai hullám keretén belül, főképp az internetes megosztási lehetőségeknek és a cégek marketing-stratégiáinak köszönhetően a K-pop-előadók a világ többi részén is népes rajongótáborral bírnak. 2022-ben Japán mellett Kína és az Egyesült Államok volt a K-pop legnagyobb felvevőpiaca; ebben az évben minden korábbi exportrekordot megdöntött a műfaj. Európai és amerikai dalszerzők illetve producerek (például Quincy Jones, will.i.am, Ludacris és Swizz Beatz) is felfigyeltek a koreai popzenére és írnak dalokat K-pop-előadóknak.

A K-pop leggyakoribb kritikája, hogy az előadókat „futószalagon gyártják”, a dalok többsége egynyári sláger, a dalszövegek felszínesek és az egész iparág túlzottan profitorientált, ami többször együtt jár azzal is, hogy az előadókkal méltánytalan szerződéseket kötnek a kiadók.

Története[szerkesztés]

A koreai populáris zene kezdetei[szerkesztés]

Nem tudod lejátszani a fájlt?
Nem tudod lejátszani a fájlt?

A koreai popzene gyökerei egészen 1885-ig nyúlnak vissza, amikor egy amerikai misszionárius, Henry Appenzeller különféle amerikai és angol népdalokat illetve populáris dalokat mutatott be az iskolában, ahol tanított. Ezeket a dalokat koreaiul cshanggának nevezik, jellemzőjük, hogy valamely népszerű nyugati melódiát koreai dalszöveggel adnak elő. A népszerű amerikai népdal, az Oh My Darling, Clementine koreaiul például a Simcshongga címet viseli.[m 1] A japán uralom idején (1910–1945) a cshangga dalok népszerűsége megnőtt, a koreaiak ezeken a dalokon keresztül fejezték ki az elégedetlenségüket a japán elnyomással szemben. Az egyik legnépszerűbb ilyen dal a Himangga (희망가; A remény dala) címet viselte. A japánok elkobozták a cshangga-gyűjteményeket és saját kiadású szövegkönyvekkel igyekezték befolyásolni az embereket.[7]

Az első feljegyzett koreai popzenei album Pak Csheszon és I Rjoszek E viharos idők című lemeze volt, mely 1925-ben jelent meg és japánból fordított népszerű dalokat tartalmazott. Az első, koreai szerző által írt popdal a Nakhvajuszu (낙화유수) volt, melyet I Dzsongszok énekelt 1929-ben. Az 1920-as években a koreai populáris zene jelentős átalakuláson ment keresztül, a koreai dalszöveggel előadott külföldi dalok helyett megjelentek a koreai dalszerzők által írt dalok. Ugyanebben az időben jelentek meg a trotdalok; a műfajra a népszerű japán enkadalok voltak hatással. A koreai popzene kezdeti korszakában a trotdalok voltak a legnépszerűbbek.[7] A 2000-es években egyes popelőadók is visszanyúltak a trot műfajához, például Daesung a Big Bangből vagy a Super Junior együttes.[8][9]

1940–’60-as évek: Az amerikai befolyás időszaka[szerkesztés]

Marilyn Monroe amerikai katonákat szórakoztat Koreában, 1954-ben

A második világháború, majd azt nem sokkal követő koreai háború ideje alatt a Koreai-félszigeten állomásozó amerikai katonáknak köszönhetően a koreaiak megismerkedtek az amerikai könnyűzenével és az ’50-es években a popzenével. Az Egyesült Szolgáltató Szervezetek (USO) számos híres amerikai művészt (például Marilyn Monroe, Louis Armstrong) utaztatott Koreába az amerikai csapatok szórakoztatására, ami a koreai közvélemény érdeklődését is felkeltette. 1957-ben elindult az American Forces Korea Network rádió, ami tovább növelte az amerikai könnyűzene népszerűségét. Az amerikai pop hatása érvényesült a koreai zenében is, a korábbi pentaton hangsort felváltotta a heptachord (hét fokú) hangsor és a koreai popdalokat az amerikaiak után kezdték el modellezni. Az amerikai hadsereg egy idő után helyi koreai előadókat kezdett el felléptetni a katonai klubokban; az előadóknak szigorú feltételeknek kellett megfelelniük. Ezek a fellépések olyan sikert arattak, hogy az ilyen tisztiklubok száma elérte a 264-et, az előadók pedig évente összesen 1,2 millió dollárnyi bevételhez jutottak, ami akkoriban Korea teljes exportértékével volt egyenlő. A koreai zenészek ezekben a klubokban amerikai country-, blues-, dzsessz- és rock and roll dalokat adtak elő.[10]

Az 1960-as években a dél-koreai gazdaság növekedésnek indult, az ország iparosodása a popzene terjedésében is szerepet játszott. Megjelentek az első magántulajdonú rádióállomások, fejlődésnek indult a filmipar. A korábban csak amerikai klubokban játszó koreai zenészek megnyíltak a helyi közönség felé. Amikor a The Beatles-láz elérte Ázsiát, megjelentek az első rockegyüttesek Dél-Koreában is. Az első koreai rockegyüttesnek az Add4-t[m 2] tartják, akik 1962-ben alakultak. Szöulban 1968-ban rendeztek először tehetségkutató versenyt rockegyüttesek számára. A rock és a pop mellett továbbra is népszerűek maradtak a trotdalok.[10]

Már ebben az időszakban is voltak olyan koreai előadók, akik nemzetközi sikereket is magukénak tudhattak. 1959-ben a The Kim Sisters trió lett az első koreai együttes, akik lemezt adtak ki az Egyesült Államokban, felléptek Las Vegasban és többször szerepeltek Ed Sullivan show-műsorában. A trió egyik tagja, Mia Kim 2006 óta Budapesten él magyar férjével, Tommy Vig dobossal.[11] Rajtuk kívül több más koreai előadó is jelentős sikereket ért el külföldön, főképpen Délkelet-Ázsiában. Han Mjongszuk The Boy in The Yellow Shirt című 1961-es dalát például egy japán énekes és Yvette Giraud francia énekesnő is feldolgozta.[10]

1970-es évek: A koreai „hippi” folk-pop[szerkesztés]

Az 1960-as évek végén és az 1970-es években a koreai popzene újabb átalakuláson ment keresztül. A zenészek többsége egyetemista volt vagy egyetemet végzett, a korábbi generációk zenészeivel ellentétben hobbiból zenélt és erőteljesen az amerikai életstílus befolyása alatt állt, ellenben az idősebb generációval, akik megélték a háborúkat és a japán elnyomást. Ez az ellentét a ’70-es évek folk-pop zenéjének fogadtatásában is megnyilvánult. A hallgatóság jórészt egyetemistákból állt, akik a terjedő amerikai hippistílust követték mind öltözködésükben, mind zenei ízlésük terén. Ezek a fiatalok ugyanúgy ellenezték például a vietnámi háborút, ahogyan az amerikai hippik – ennek következtében a koreai kormány több háborúellenes, liberális dalszövegű popdalt is betiltatott. Ennek ellenére a fiatalok zenéje népszerű maradt, 1977-ben például az MBC televíziócsatorna egyetemisták részére zenei vetélkedőtt tartott, ami több zenei fesztivál megalapításához vezetett.[12]

A korszak kiemelkedő zenésze volt az Amerikában felnőtt Han Deszu, akinek zenéjére Bob Dylan, Leonard Cohen és John Lennon volt nagy hatással. Han 물 좀 주소 (Mul csom csuszo; Adjatok vizet) című dala a fiatalok himnuszává vált, különleges énekstílusa és előadásmódja gyakran felháborította a közvéleményt, ami miatt a kormány végül betiltotta a dalait és a fellépéseit. Han New Yorkba költözött és ott folytatta a zenei karrierjét, csak az 1990-es években tért vissza Dél-Koreába.[12]

1980-as évek: A balladák korszaka[szerkesztés]

Cso Jongphil

Az 1980-as évek legnépszerűbb műfaja a lírai ballada volt, ami 1985-ben I Kvangdzso Kakkai hagien nomu mon tangszin (가까이 하기엔 너무 먼 당신, „Túl messze vagy ahhoz, hogy közel légy hozzám”) című dalának megjelenése után vált igazán népszerűvé, I lemezéből több mint 300 000 példány fogyott. A kor népszerű balladaénekesei közé tartozott még I Munsze (이문세), valamint Pjon Dzsinszop (변진섭), a „ballada hercege”. Az egyik legkeresettebb balladaszerző I Jonghun (이영훈) volt, akinek dalaiból 2011-ben Kvanghvamun jonga (광화문 연가; Kvanghvamun dala) címmel musicalt is összeállítottak. A ’80-as évek legnagyobb sztárjának Cso Jongphilt tartják, akinek 1980-ban megjelent első albuma hatalmas sikert aratott. Cso volt az első koreai előadó, aki a New York-i Carnegie Hall-ban felléphetett. 1980-ban minden nagyobb díjkiosztón elnyerte a legjobb előadónak, a legjobb zeneszerzőnek és a legjobb dalnak járó díjat. 1983-ban Japánba, 1985-ben Hongkongba is meghívták vendégszerepelni. Csot sokoldalú zeneszerzőnek tartják, akinek repertorája a rock, a dance, a trot és a folk-pop műfajára is kiterjed.[13]

1990-es évek: A fordulópont[szerkesztés]

A Shinhwa a legrégebb óta működő koreai fiúegyüttes, 1998-ban alakultak.[14]

1992-ben volt a populáris zene fordulópontja Dél-Koreában, amikor megjelent a Seo Taiji & Boys nevű együttes.[15] A trió az MBC csatorna tehetségkutató műsorában debütált Nan arajo (난 알아요, Tudom) című dalukkal, és a legkevesebb pontot kapták a zsűritől.[15] A dal – és az azonos című album – a műsoron kívül azonban óriási sikert aratott, és az MTV Iggy megfogalmazása szerint az együttes „mindörökre megváltoztatta a K-popot”:[16] „[az album] new jack swing-inspirálta ritmusai, fülbemászó rapszövegei és emlékezetes refrénjei egy csapásra meghódították a koreai közönséget”.[16] A Seo Taiji & Boys dalszövegei a kor koreai társadalmának legégetőbb problémáival foglalkoztak, többek között emiatt is jelentősek a K-pop történelmében.[16] Az együttes hangzása megalapozta a későbbi K-pop-dalok alapformátumát,[16] nyomdokain indultak el az első hiphop és R&B-előadók, mint a Deux duó, a Jinusean, a 1TYM és Drunken Tiger.[15]

1995-ben I Szuman (이수만) megalapította Dél-Korea legnagyobb[17] ügynökségét, az S.M. Entertainment-et. A ’90-es évek végén megjelent még három ilyen ügynökség, a YG Entertainment, a DSP Entertainment és a JYP Entertainment.

A Seo Taiji & Boys sikere nyomán a K-pop-ipar új célközönséget talált, a tinédzsereket.[15] A tinikre fókuszáló pop megjelenésével sorra alakultak meg a Koreában idolegyüttesnek (idol group) nevezett fiú- és lányegyüttesek.[15] Az első koreai fiúegyüttesnek a H.O.T.-ot tartják, akik 1995-ben debütáltak, ezt követően az ügynökségek sorra jelentek meg saját idolegyütteseikkel, mint a Sechs Kies, a S.E.S., a Fin.K.L, az NRG, a Taesaja, a Shinhwa és a g.o.d.[15] Az 1997-ben bekövetkező ázsiai gazdasági válság a koreai előadókat a piac kiszélesítésére ösztönözte, a H.O.T. például kínai nyelvű albumot is kiadott.[15]

Ugyanebben az időszakban kezdtek el virágzani Szöulban az underground zenei klubok, olyan együttesekkel, mint a punk műfajban alkotó Pipi Band és a Crying Nut, akiknek mainstream népszerűségre is sikerült szert tenniük.[15]

2000-es évek: A koreai hullám[szerkesztés]

Bővebben: Koreai hullám
A Girls’ Generation együttes 2010-ben
A BTS 2019-ben

A 2000-es években a K-pop a koreai hullám részeként erőteljes terjeszkedésnek indult, elsősorban Ázsiában, de az Egyesült Államokban és Európában is érezhető a hatása. Az első koreai előadó, akinek sikerült a japán Oricon slágerlistát vezetnie, BoA volt.[18] Albumai milliós példányszámban keltek el Japánban.[18] Ekkoriban tűnt fel Rain, akinek Kínában sikerült hasonló eredményeket elérnie, 2005-ös pekingi koncertjén például 40 000 fő vett részt.[18] Megjelentek az új generációs idolegyüttesek, mint a TVXQ, a Big Bang, a SHINee, a Super Junior, a 2PM, a Wonder Girls, a Girls’ Generation, a KARA és a 2NE1.[18] Ezek az előadók amerikai producerekkel is dolgoztak, a 2NE1 például a The Black Eyed Peas-ből ismert will.i.am-mel,[19] a Big Bang pedig a korábban Lady Gagával is dolgozó Laurieann Gibsonnal.[20]

A 21. században a K-pop terjesztésének elsődleges módja az internet. A hagyományos hanghordozókat egyre kevesebben vásárolják, így a digitális kiadványok szerepe egyre nő az iparágban. A K-pop-előadók ezen kívül a hagyományos, 1-2 évente kiadott nagylemez formátum helyett a rövidebb középlemez- vagy akár a kislemez-formátumot preferálják, amit gyakrabban jelentetnek meg. Az előadóknak így rövidebb időn belül kell megragadniuk a közönséget, emiatt elterjedtté vált a K-popban az úgynevezett hook alkalmazása a dalok felépítésében: ez általában a könnyen megjegyezhető, fülbemászó refrént jelenti.[18]

2012-ben a leghíresebb K-pop-sztár PSY lett, akinek Gangnam Style című videóklipje futótűzként terjedt az interneten[21] és néhány hét leforgása alatt túllépte a százmilliós megtekintést a YouTube-on.[22] A népszerűségének köszönhetően szerződést ajánlott neki Mariah Carey és Jennifer Lopez kiadója, az Island Records.[22]

2017-ben a BTS elnyerte a Billboard Music Awards Top Social Artist díját, koreai előadóként először,[23] majd 2020-ban az első koreai előadó lett, akinek sikerült a Billboard Hot 100 slágerlista első helyére kerülni.[24] 2020-ban az első K-pop-előadó lettek, akiket Grammy-díjra jelöltek.[25]

A Burning Sun-botrány[szerkesztés]

Bővebben: Burning Sun-botrány
A Burning Sun klub bejárata

Az úgynevezett Burning Sun-botrány 2019-ben robbant ki és alapjaiban rázta meg a koreai szórakoztatóipart, valamint a közvéleményt Koreában, de külföldön is részletesen tárgyalták. A szexbotrányban számos ismert koreai idol, valamint több rendőrtiszt is érintett. A történések tovább súlyosbították a Koreát amúgy is érzékenyen érintő úgynevezett molkha-helyzetet: az országban óriási problémát jelentenek az illegálisan elhelyezett rejtett kamerák, melyekkel a nők beleegyezése nélkül vesznek fel szexuális aktust vagy éppen nyilvános mosdókban filmezik le a nőket, majd ezeket a videókat közzéteszik az interneten.[26][27][28]

A botrány 2019. január 28-án robbant ki, amikor az MBC Newsdesk egy 2018 novemberében történt állítólagos támadásról számolt be a Burning Sun nevű éjszakai klub egyik férfi vendége ellen, akit a jelentés szerint a klub egy alkalmazottja zaklatott.[29][30][31] A szöuli rendőrség kezdett nyomozást az ügyben, és a figyelmük hamarosan a klub állítólagos prostitúciós és drogterjesztési tevékenységére terelődött, valamint az ezzel kapcsolatos rendőrségi korrupcióra.[32] A klub egyik vezetője Seungri, a Big Bang együttes tagja volt,[33] aki 2019 márciusában a botrány következményeképp visszavonult a szórakoztatóiparból.[34][35]

A botrány tovább terebélyesedett, amikor Csong Dzsunjong színész-énekes bevallotta, hogy titokban lefilmezte a szexuális aktusait a nők beleegyezése és tudta nélkül, és a videókat megosztotta egy chatszobában a barátaival, jobbára hírességekkel. Nyomozás közben az SBS csatorna funE műsora 2015-ből és 2016-ból is talált videofelvételeket és kapcsolódó beszélgetéseket a sztárok között.[36][37] Az inkriminált hírességek közül Jong Dzsunhjong (Highlight) és Cshö Dzsonghun (F.T. Island) kiléptek az együtteseikből,[38][39] I Dzsonghjon (CN Blue) ügynöksége pedig elismerte, hogy a zenész tagja volt a chatszobának.[40]

Március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmából nők százai tüntettek Kangnamban a Burning Sun és hasonló éjszakai klubok ellen, követelve, hogy a társadalom fejezze be a nők szexuális tárgyként való kezelését.[41][42] Bár 2018-ban is több ezer nő vonult utcára a rejtett kamerás felvételek ellen tiltakozva, a bálványozott hírességekkel kapcsolatos hasonló botrány mégis megdöbbentette a közvéleményt.[43] A botrány súlyossága folytán Mun Dzsein elnök mélyreható nyomozást rendelt el.[26][44][45]

Jellemzői[szerkesztés]

Hangzás és dalszöveg[szerkesztés]

„ Az amerikai és koreai [populáris] zene közötti különbséget a zenei kultúrában rejlő üzenetek különbsége adja. Az amerikai hiphopkultúra által közvetített üzenetek gyakorta tartalmaznak utalást a pénzre, a szexre, az alkoholra, a kábítószerekre, stb. A K-pop ennél jóval visszafogottabb és ártatlanabb, ami a koreai kultúra milyenségéből gyökerezik. Az egész szórakoztatóipara játékosabb, színesebb és energikusabb. ”
– HelloKpop[46]
  • A K-pop-dalok a könnyen megjegyezhető, fülbemászó hook-ra épülnek: ahogy a nevéből („kampó”) is kitűnik, ez az a rész, ami általában megragadja a hallgatót. Részlet a 2NE1 együttes I Am The Best című dalából.
Nem tudod lejátszani a fájlt?
Az élénk, extravagáns látvány fontos részét képezi a K-pop-dalok reklámkampányának. A képen G-Dragon a Bigbang Alive Tour turnén

A koreai popzene a nyugati hangzásvilágot használja,[16][47] többek között a pop, a rock, az R&B, hiphop és elektronikus zene műfajait vegyíti.[48] A K-popot többször érte kritika a túlzottan amerikai hangzásvilága miatt, egyes kritikusok egyenesen úgy vélik, a koreai popipar gyakorlatilag nem tesz mást, mint a nyugati mintákat másolja, több koreai előadó is keveredett már plágiumbotrányba.[49][50] A koreai popot gyakorta nevezik bubblegum popnak.[16][48] A dalszövegeket általában felszínesnek és élettelennek találják, szlenggel és néha értelmetlen angol szavakkal tarkítva.[51]

Az elemzők egyetértenek abban, hogy a K-pop igen fontos eleme a vizuális élmény, ami egyrészt az előadó fizikai megjelenését, öltözködését, másrészt a koncertek és videóklipek szofisztikált vizuális megjelenítését jelenti. A K-pop-videók általában harsányak, színesek, extravagánsak, a hagyományos popvideókhoz szokottak számára gyakran sokkolóak vagy értelmetlenek.[52][53]

A K-popot kritizálják az erőteljesen „sztárgyár” jellege miatt, évente akár 60 új fiú- illetve lányegyüttes is piacra kerülhet, akiknek többsége egynyári slágerek után eltűnik: „készítsünk egy fülbemászó dalt, adjunk hozzá gyönyörű énekeseket, reklámozzuk agyon és a dal pillanatok alatt őrülten népszerű lesz”.[48] A K-pop-ipar igen gyors léptékű és erős versenyágazat, a Korea Times megfogalmazása szerint „eldobható gyors dalok” tömeggyártását jelenti, amelyeket a hallgatók „letöltenek, aztán kitörölnek”.[54] A K-pop-dalok többsége rövid életű a slágerlistákon, igen ritka, hogy egy dal hetekig toplistás legyen.[55] Az alapformátum általában a fülbemászó refrén, amihez könnyen megtanulható, izgalmas tánckoreográfiát készítenek – ilyen például a Girls’ Generation Gee című dala vagy az Abracadabra a Brown Eyed Girls-től – a dalokat egy-két hónapig reklámozzák, azután elfelejtik őket.[48][54] Az énekesnő Insooni szerint régen olyan dalokat írtak, amiket évekkel később is énekelt a közönség, „de a zene manapság csak annyiból áll, hogy az előadók három hónapig fellépnek, aztán abbahagyják. A rajongók többé már nem érzik felelősnek magukat a kedvencükért.”[56]

A K-pop-dalokat általában bevált dalszerzők írják, akik egy része Amerikában született vagy huzamosabb ideig ott élt koreai (ilyen például Teddy Park[57]), azonban európai és amerikai dalszerzők és producerek (például will.i.am, Sean Garrett) is gyakran adnak dalokat koreai előadók számára.[58][59] Vannak előadók, akik maguk is dalszerzők, például Tablo, G-Dragon, a CN Blue együttes vagy a Block B együttes tagjai.[60]

Jeremy Scott divattervező a „múzsájának” tartja az egykori 2NE1 együttes vezérét, CL-t[61][62]

Divat[szerkesztés]

A K-pop befolyása kiterjed a divatra is, főképpen Ázsiában, ahol a koreai popsztárok ruhái, frizurái és az általuk használt kozmetikai termékek keresettek a fiatalok körében.[63] A divatcégek rendszeresen elkészítik a legnagyobb sztárok által viselt ruhadarabok másolatait.[64] A K-pop előadók egy része divatikonná is vált, például a 2NE1[61][65] vagy a Big Bang együttes vezére, G-Dragon.[66][67] Nyugati divattervezők, mint például Jeremy Scott, rendszeresen dolgoznak K-pop-előadókkal.[61]

Japánban 2012 januárjában koreai popelőadók közreműködésével divatbemutatót tartottak, melyre 33 000 jegyet adtak el.[68] Thaiföldön a hatóságok aggódnak, hogy a koreai popipar által népszerűsített divat túlságosan nagy hatást gyakorol a thai fiatalokra, akiknél az időjárási különbségek ellenére népszerűek a leggingek, illetve a bőrfehérítő krémek, amik segítségével a koreai sztárokra akarnak hasonlítani.[69] Észak-Koreában a kormány szigorú rendelkezései ellenére is nagy az érdeklődés a dél-koreai divat iránt.[70] Népszerűek a rövid szoknyák, a magassarkú cipők, az ujjatlan, kapucnis felsők és a divatos kiegészítők, annak ellenére, hogy a kormány tiltja az ilyen ruhanemű viselését.[70]

A K-pop-ipar működése[szerkesztés]

Az ügynökség-kiadók[szerkesztés]

A koreai ügynökség-kiadók működésének vázlata

A koreai popipar egyik sajátossága, hogy a lemezkiadók egyben ügynökségként (menedzsmentként) is funkcionálnak.[71] Az óriáscégekké nőtt integrált ügynökség-kiadók a 2000-es évek eleje óta működnek ilyen formában.[71] Az előadó felfedezése, megtervezése, felkészítése, marketingje, menedzselése és lemezeinek kiadása is egyetlen cégen belül történik. Eredetileg a három legnagyobb ilyen ügynökség-kiadó az S.M. Entertainment, a YG Entertainment és a JYP Entertainment volt,[71] őket a popiparban a nagy hármak (Big 3) néven emlegetik, ezek a cégek a koreai részvénypiacon is jelen vannak.[72] Piaci részesedés tekintetében sokáig az S.M. Entertainment volt a legnagyobb ezek közül.[72] Az S.M. előadói indították el a koreai hullám popzenei részét és törtek be elsőként a japán piacra.[72] A nagy hármak időnként együtt is működnek, 2012-ben például a YG Entertainment előadója, Se7en a JYP Entertainment vezérigazgatójától, Pak Csinjongtól kapott dalt,[73] és a három vállalat képviselői együttesen zsűrizett az SBS csatorna Kpop Star elnevezésű tehetségkutató műsorában is.[74] A nagy hármak három másik ügynökség-kiadóval (Star J Entertainment, AM Entertainment, Key East) közösen hozták létre az egyesített United Asia Management (UAM) ügynökséget.[75] Az egyesülés célja a K-pop nemzetközi terjesztésének elősegítése mellett a hatékonyabb tehetséggondozó-rendszer kialakítása és az előadók szervezettebb menedzselése volt.[76] A UAM válogatói nemzetköziek, nem korlátozódnak koreai nemzetiségű tehetségekre.[76] A „megaügynökség” zenészeken, színészeken és rendezőkön kívül a szórakoztatóipar egyéb résztvevőivel is foglalkozik (például stylistok, fodrászok, sminkmesterek).[76] Az egyesülést kritika is érte, mivel így többek szerint nagyobb nyomás nehezedik a műsorszolgáltatókra, illetve az egyesített nemzetközi stratégiának köszönhetően például a szervezetlen kínai szórakoztatóipar képtelen reagálni a koreai szórakoztatóipar termékdömpingjére.[76]

Pénzügyi háttér[szerkesztés]

2012-ben egy K-pop CD átlagos ára Dél-Koreában 13 dollár (2900 Ft[m 3]) volt, Japánban a négyszeresét is elkérhetik. Az iTunes-on egy-egy K-pop dal körülbelül egy dollárba (220 Ft) kerül, az előadók ebből letöltésenként 2 centet (kb. 5 Ft) kapnak. Egy-egy K-pop-előadó lemezéből átlagosan 100-150 000 példányt adnak el, ami jó teljesítménynek minősül. Dél-Koreában annyira olcsó a CD, illetve az online letöltés, hogy a legtöbb előadó külföldön próbál meg érvényesülni, bevételeik nagy része pedig inkább reklámszerződésekből és televíziós sorozatokban, filmekben vállalt szerepekből származik.[6]

A K-pop-ipar az egyik legköltségesebb iparág: az előadók felkészítése, elszállásolása, lakásaik számláinak fizetése, a segítésükre rendelt menedzserek, tánckoreográfusok, stylistok, fodrászok és háttértáncosok kifizetése után az is előfordulhat, hogy az előadó maga alig kap valamit a bevételből.[77] Vannak olyan K-pop előadók, akikre akár egymillió dollárt is költ az ügynökségük.[77]

A három óriás ügynökség-kiadó összbevétele 2011-ben meghaladta a 160 millió dollárt,[m 4] a nettó profit tekintetében azonban csak a YG Entertainment könyvelhetett el növekedést, az SM és a JYP Entertainment 2010-hez képest kevesebb profitot termelt.[78] A 2010-es évek végére a „nagy hármak” sorrendje teljesen felborult, a BTS együttes globális sikerének köszönhetően a Big Hit Entertainment bevétel és profit szempontjából is nagyot lépett előre, egy év alatt 95%-os bevételnövekedést ért el, 2019-ben 587,2 milliárd koreai vont jelentett, valamint 98,7 milliárd von profitot, ami 24%-os emelkedés. Ezzel mindhárom nagy kiadót megelőzte és a botrányoktól sújtott YG Entertainmentet ki is szorította a „három nagyból”.[79]

Gyakornoki rendszer[szerkesztés]

Az MBLAQ együttes két évig készült a bemutatkozásra, Rain válogatta össze őket.[80]

A koreai popipar különleges rendszer szerint épül fel. A fiatal tehetségeket válogatókon nézik meg, mindegyik ügynökségnek vannak válogató időpontjai, melyekre az interneten keresztül is lehet jelentkezni demóanyag beküldésével. A különösen tehetségesnek ítélt fiatalokkal gyakornoki szerződést kötnek, gyakran már 12-13 éves korban, vagy még korábban. A gyakornok sokszor asszisztensi funkciót lát el már profi előadó mellett (ez a szakmai tréning mellett sokszor egyszerű kávéfőzést, vízhordást, törölközőtartást jelent[81]). A szakmai gyakorlat minimum két év, de ennél sokkal több is lehet. A gyakornokoknak el kell költözniük otthonról, az iskolai kollégiumokhoz hasonlító, úgynevezett „lakóegységekbe”, és gyakran már befutott sztárrá válásuk után is itt kell lakniuk, a Big Bang együttes tagjai például 2006-tól több évig éltek együtt a Big Bang Dorm elnevezésű lakóegységben.[82] A szakmai képzés (ének, zene, tánc) mellett a gyakornokok ugyanúgy iskolába járnak, ahogy más tinédzserek, és idegen nyelvi órákon is részt kell venniük (ez általában angol, a kínai és japán[83]). Előfordul, hogy egy-egy gyakornok akár napi hat órát is táncol szünet nélkül.[71] A gyakornokoknak a fizikai nehézségeken túl érzelmi és mentális nehézségekkel is meg kell birkózniuk, mert a menedzsereik nem kímélik őket, azzal a megfontolással, hogy ha gyakornokként képesek megbirkózni a kemény kritikával és érzelmi nyomással, híres sztárként könnyebben fognak boldogulni. A gyakornokság nem jelent feltétlenül egyenes utat a sikerhez, sok gyakornokot megszűrnek a rostán, csak azokból lehet előadó, akik tehetségük mellett kitartásról és kemény munkáról is bizonyságot tesznek.[77][84][85][86] A Universal Music délkelet-ázsiai igazgatója szerint a koreai gyakornoki rendszer egyedülálló a világon.[71]

K-pop-kultúra[szerkesztés]

Fogalmak és szokások[szerkesztés]

Lásd még: Koreai idol és Japán idol
Seungri, a Big Bang korábbi mangnéja többször is megsértette idősebb csapattársait azzal, hogy nem használta a hjong megszólítást, ...[87]
Seungri, a Big Bang korábbi mangnéja többször is megsértette idősebb csapattársait azzal, hogy nem használta a hjong megszólítást, ...[87]
...az együttes „vezére”, G-Dragon ellenben arról híres, hogy mindig mindenkivel „szerény és udvarias”.[88]
...az együttes „vezére”, G-Dragon ellenben arról híres, hogy mindig mindenkivel „szerény és udvarias”.[88]

A K-pop meglehetősen specifikus kifejezésekkel él.[89][m 5] Ilyen például a koreai kultúra tiszteleti rendszerén alapuló megszólítások köre. Ezt mind a rajongók, mind az előadók használják.

A koreai kultúra másik fontos eleme az idősebbek tisztelete, függetlenül attól, hogy valaki a húszas vagy hetvenes éveiben jár. A koreai popiparban a kultúra bonyolult életkor szerinti tiszteleti rendszerét tovább bonyolítja a saját rendszer kialakítása. Életkortól függetlenül ugyanis az is számít, hogy egy előadó vagy együttes mikor debütált és mennyire híres. Ennek megfelelően a fiatalabb (később debütált), illetve kevésbé híres előadók tiszteletük jeleképp a hagyományos koreai mély meghajlással, az inszával (인사)[m 6] köszöntik a szeniorokat (선배, szonbe). Ennek elmulasztása nagy tiszteletlenség, ami miatt számos kritika érte például a T-ara együttes tagjait.[90] A megszólítással együtt a megfelelő tiszteletteljes nyelvi formulákat is használniuk kell a junioroknak, nem elég pusztán meghajolniuk.[91]

A fiú- és lányegyütteseket Dél-Koreában idolnak, azaz bálványnak nevezik (idol group).[86]

A koreai popiparban rajongók kiszolgálásának szerves része a brománc, azaz a férfi előadók (különösen a fiúegyüttesek tagjai) között szövődő erős, érzelemmegnyilvánulásokkal (ölelés, puszilkodás) járó, nem szexuális jellegű baráti kapcsolat. A rajongók kedvenceiket párba (OTP: original true pairing) sorolják, akik a televíziós műsorokban és a fotózások során viselkedésükkel meg is erősítik ezeket a párosításokat. A brománcpárok neveit összevonják (például a G-Dragon–Seungri páros neve GRi), a nekik szurkoló rajongókat pedig shipper-nek nevezik (az angol worshipper, „imádó” szóból).[92][93]

Gyakran előforduló kifejezések[szerkesztés]

Megszólítások a K-popban
Koreaiul Magyaros átírással Magyarázat
오빠 oppa „nő bátyja”; a koreai nők így szólítják az idősebb fiú családtagokat és ismerősöket is, de a szerelmük kedveskedő megnevezése is ez. A lány rajongók kedveskedve így szólítják meg a kedvenc előadójukat.[94]
형 hjong „férfi bátyja”; a koreai férfiak így szólítják az idősebb fiú családtagokat és ismerősöket.[94] Egy fiúegyüttesen belül szigorú hierarchia működik életévek alapján, a fiatalabb tagok hjong-nak szólítják az idősebbeket, és nagy tiszteletlenségnek számít ezen utótag nélkül utalniuk idősebb csapattársaikra.[87]
언니 onni „nő nővére”; nők szólítják így családjuk vagy baráti körük idősebb nőtagjait.[95]
누나 nuna „férfi nővére”; férfiak szólítják így családjuk vagy baráti körük idősebb nőtagjait.[95]
동생 tongszeng „fiatalabb testvér”; közeli, fiatalabb ismerősök megszólítása nemtől függetlenül.[89] Az együttesek idősebb tagjai így utalnak a fiatalabb csapattagokra.
선배 szonbe „szenior”;[96] a beszélőnél több tapasztalattal rendelkező egyén.[91]
후배 hube „junior”; a beszélőnél kevesebb tapasztalattal rendelkező egyén.[91]
Egyéb kifejezések
Koreaiul Magyaros átírással Magyarázat
화이팅 hvaithing A rajongók által buzdításként használt legnépszerűbb kifejezés, ami az angol fighting (harcolni) szóból ered.[97]
대상 Teszang A zenei díjátadókon több előadó kap Ponszang-díjat a zeneiparban nyújtott kiemelkedő teljesítményéért, majd a Ponszang-díjazottak közül egyvalaki megkapja a Teszangot, a „Nagydíjat”.[98]
본상 Ponszang
Kifejezés Magyarázat
All-Kill (AK)
Perfect All-Kill (PK) 		A dalok slágerlista-helyezéseire vonatkozó kifejezések. Az AK helyezést elért dalok a hét legnagyobb dél-koreai online zenei portál slágerlistáján első helyezettek voltak egyazon napon; a PK-dalok ezen felül vezették a csengőhang-letöltési listákat is.[99]
minialbum Kettő vagy három dalt, illetve ezek remixeit tartalmazó lemez. Hosszabb mint egy kislemez, de rövidebb mint egy középlemez.[89]
title track[m 7] Az a dal, amihez a lemezről videóklip készül és amivel az előadó a különféle koreai zenei televíziós programokban (mint az Inkigayo) fellép.[89]
újracsomagolt album
(repackaged album) 		Az albumot az első promóciójának lezárását követően új csomagolásban adják ki, egy vagy két új dallal, egy új title trackkel, amihez videóklip is készül.[89]
promóció
(promotion) 		A promóció a K-popban azt jelenti, hogy az album title trackjével az előadó különféle televíziós zenei műsorokban lép fel. A promóciónak adott ideje van, általában egy hónap, mely egy úgynevezett „visszatérő színpaddal” (comeback stage) kezdődik és egy „búcsúszínpaddal” (goodbye stage) végződik.[89]

Rajongói klubok[szerkesztés]

Lásd még: rajongói rizsadomány
„ Korea egy teljesen más rajongóiklub-fajt hozott létre. Valami egészen mást jelent ez ott, olyan, akár egy kultusz. ”
– Project Obangsaek[100]
A Big Bang 2010-es Big Show című koncertjén a Hallelujah című dalt adja elő (T.O.P., G-Dragon és Taeyang). A rajongók sárga színű, korona alakú világító rudakat ráznak: ez az együttes szimbóluma. Vegyes koncerteken ezzel különböztetik meg magukat a rajongók más együttesek rajongótáborától.
Rizsadomány a Super Junior német rajongói klubjától

A K-popban nagyon fontos szerephez jutnak a rajongói klubok, amelyek másképp – igen szigorú szabályok szerint – működnek és más a jelentőségük is, mint nyugaton megszokott.[100] Az egyes együttesek rajongótáborainak saját nevük és színük van, a Girls’ Generation rajongóinak elnevezése SONE, színük a „gyöngyrózsaszín”,[101] míg a Super Junior rajongótábora, az E.L.F. a kék színt viseli.[100] A színnek nagy jelentősége van, mert a rajongók így mutatják ki a hűségüket és összetartásukat, különösen az olyan koncerteken, ahol több előadó is fellép, ilyenkor egy-egy szektorban tömörülnek össze a rajongók, ugyanazt a színt reprezentálva.[100] Ha egy szín már foglalt, azt új előadó rajongótábora nem veheti fel.[100] A koncerteken a rajongók az előadó színeit képviselő lufikkal[102] vagy uniformis logóval díszített világító botokkal jelennek meg, ezek sokszor formájukban is tükrözik az előadó logóját.[100] A színek korlátozott száma miatt egyes előadóknak nincs hivatalos színük, a Big Bang rajongói például korona alakú világító rudakkal különböztetik meg magukat, Se7en rajongóinak jelképe pedig a 7-es szám.[101]

A hivatalos klubok általában évente egyszer „feliratkozási hullámot” tartanak,[100] amikor megadott időkereten belül lehet jelentkezni a klubba, általában bizonyos összeg kifizetése után. A feliratkozottak így attól függően, hogy hányadik hullámban lettek tagok, 1. generációs, 2. generációs stb. rajongóként mutatkoznak be. A klubok jól szervezettek, összetartóak, gyakran szerveznek jótékonysági akciókat.[100] Divatos a koncerteken virágokkal, szalagokkal, kedves üzenetekkel díszített állványt küldetni az öltözőbe, újabban pedig Dél-Koreában a rajongói klubok több száz kilogrammnyi rizst is melléjük tesznek zsákokban, amelyeket aztán az előadók menedzserei rászorulók között osztanak szét. A zsákokra a rajongók titkos üzeneteket is felvésnek.[103] A koreai rajongói klubok másik egyedi jellemzője a szervezett buzdítás (fan chant) a koncertek – főképp a televíziós fellépések – alatt, amikor a rajongók a dalok (a klub által) előre meghatározott részeinél egyszerre, hangosan kántálnak, vagy a dalszöveg egy részletét, vagy az előadó nevét (együttesek esetén a tagok nevét születési sorrendjük szerint).[89][104] Külön weboldalak és számos oktatóvideó is létezik, amelyek az egyes együttesek dalainak kántálási sorrendjét tanítják.[m 8]

Extrém rajongók[szerkesztés]

Bővebben: szaszeng

A rajongók extrém csoportját a K-popban szaszengnek (사생) nevezik. Ezek a rajongók a legvégső extremitásokig is hajlandóak elmenni, hogy kedvenc sztárjukat láthassák, csoportokba verődve követik őket,[105] de vannak olyan szaszengek, akik nem riadnak vissza a telefonos zaklatástól, a betöréstől és az előadó fizikai zaklatásától sem.[106] Egyes előadók kocsijára GPS-adóvevőt szereltek, hogy követni tudják.[107] Olyan is előfordult, hogy az előadó autóbalesetet szenvedett az üldöző szaszengek miatt.[107] Szöulban találhatóak kifejezetten a szaszeng-rajongókat kiszolgáló taxisok, akik akár napi 500 dollárt is elkérnek a sztárok követéséért.[105] Más cégek a sztárok megfigyelésére specializálódtak, a szaszengek bérelik fel őket extrém megfigyelésre vagy akár a sztárok lakásába való betörésre is.[105] Ezek a rajongók más előadókat is hajlandóak szabotálni, például a TVXQ együttes egyik tagjának italába mérget csempésztek, az énekesnek ki kellett mosni a gyomrát.[107] Az is előfordult, hogy vérrel írt fenyegető levelet küldtek rivális előadónak.[100] Számos híresség fakadt ki a szaszengek ellen, 2012-ben a legtöbb szaszengrajongóval rendelkező[107] JYJ együttes egyik tagját vádolták meg azzal, hogy felpofozott egy zaklató szaszenget,[108] de Csang Gunszok és a Super Junior egyik tagja is ingerülten reagált az egyes extrém megnyilvánulások alkalmával:[107]

„ Ne gyertek a házam vagy az iroda elé... Még mindig az autóbalesetem traumája alatt vagyok és ijesztő, hogy úgy kell elhajtanom, mintha az életem függne rajta. Nem tehetek róla, csak egy életem van. ”
– Hicshol (Super Junior) üzenete Twitteren

Népszerűsége és hatása[szerkesztés]

Rain 2014-ben
A BTS a 2010-es évek második felétől a valaha volt legsikeresebb K-pop-előadónak számít világszerte[109]
„ Sokféle koncertet megnéztem a tradicionális zenétől a popegyüttesekig, és őszintén nagy benyomást gyakoroltak rám. A színpadra állítás, a koreográfia és az előadásmód elképesztő volt, de ami még ennél is fontosabb, hogy éreztem a lelket a zenében. A koreai zene előtt fényes jövő áll. ”
– Quincy Jones a K-popról[110]

Dél-Korea a világ popexportőrei között előkelő helyet foglal el, 2009-ben 31 millió dolláros bevételt hozott a gazdaságnak a popelőadók exportja,[111] és az összeg évente 10%-ot nő.[6] A legnagyobb felvevőpiac Japán,[77] 2011-ben a japán zenei piac 7,8%-át tette ki a koreai pop, ez az arány évek óta nő.[112] Ugyanebben az évben a koreai előadók által generált zenei CD-, DVD- és Blu-Ray-eladás meghaladta a 300 millió dollár értéket, ami 22%-kal volt magasabb a 2010-es évi eladásoknak, annak ellenére, hogy összességében a japán piaci eladások értéke csökken.[112] 2010-ben mintegy 34 000 külföldi látogatott Dél-Koreába a különféle K-pop-események (koncertek, lemezbemutatók, zenei díjátadók) miatt.[6] A nemzeti adóhivatal szerint a koreai popsztárok bevétele 2010 és 2013 között 72,2%-kal nőtt, az átlagos éves bevétel 46,7 millió von, azaz kb. tízmillió forint volt 2013-ban, duplája a három évvel azelőtti adatoknak.[* 1] A legtöbb bevételt produkáló sztárok 2014 első felében a Super Junior (31,4 milliárd von[* 2]), a Girls’ Generation (30,3 milliárd von[* 3]), a Big Bang (29,4 milliárd von[* 4]) és a 2NE1 (27,5 milliárd von[* 5]) voltak.[113] 2017-ben csak a BTS együttes miatt érkezett az országba minden 13. külföldi turista, 2018-ban pedig az összes külföldi turista 7%-a látogatott Koreába miattuk. Számítások szerint az együttes évente 3,6 milliárd USD bevételt termel Dél-Korea számára.[114] 2019-ben a zeneipari termékek exportja 640 millió USD értékű volt, ami 13,4%-os emelkedés az egy évvel korábbi adatokhoz képest.[115] 2022-ben minden korábbi rekordot megdöntött a K-pop-lemezek exportja, 233 millió dollár értékben értékesítettek külföldre, ami 5,6%-kal magasabb a 2021-es értékesítésnél. A felvevő piacok 75%-át Japán, Kína és az Egyesült Államok tette ki, de a top 10-ben Németország és Hollandia is szerepelt.[116] 2023-ban becslések szerint mintegy 100 millió fizikai lemezt adnak el koreai előadók; minden évben egyre többet, a globális trendekkel ellentétben, ahol évek óta folyamatosan csökken a fizikai zenehordozók eladása. 2023 első félévében a külföldre eladott K-pop-lemezek értéke meghaladta a 133 millió dollárt.[117]

A koreai hullám hatását mutatja, hogy több amerikai előadó is dolgozik illetve turnézik közösen koreai popsztárokkal (például Kanye West vagy a Jonas Brothers).[111] A K-pop olyan elismert zenészek figyelmét is felkeltette, mint Quincy Jones,[110] a Michael Jacksonnal is dolgozó Teddy Riley[118] vagy Alicia Keys Grammy-díjas producer férje, Swizz Beatz.[119] 2020-ban Lady Gaga közös dalt vett fel a Blackpink együttessel, Sour Candy címmel.[120]

A Billboard 2011 augusztusában elindította a saját K-pop toplistáját,[121] de a YouTube is külön műfajként kezeli a K-popot.[122] New Yorkban 40 ezer fős koncertet adtak koreai popsztárok egy fesztiválon,[123] Párizsban pedig 14 ezer fős telt házas koncertet.[111] A népszerű énekes-színész Rain a rajongóinak köszönhetően a Time magazin választásán a világ legbefolyásosabb embere címet is elnyerte.[124] A K-pop harmadik helyen szerepel a CNN „12 ok, hogy meglátogassuk Koreát 2012-ben” listáján.[125] 2011-ben a Big Bang Tonight című albumával felkerült az iTunes top 10-es listájára.[126] 2011-ben a SHINee volt az első dél-koreai együttes, amely koncertet adott Londonban.[127] A 2NE1, a Beast, a 2PM, az MBLAQ, a Big Bang és a Super Junior-M rendszeresen előkelő helyet foglalnak el a németországi VIVA zenei csatorna slágerlistáján.[128] A Wonder Girls lett az első koreai együttes, amelynek sikerült felkerülnie az amerikai Billboard Hot 100-as listára.[129][130]

2012-ben PSY Gangnam Style című dala világszerte hisztériát okozott és néhány hét leforgása alatt Guinness-rekorder lett, mint a YouTube történelmének legkedveltebb videója, több mint kétmillióan nyomták meg rajta a tetszik gombot.[131] A dal 31 országban vezette a letöltőlistákat,[132] novemberben pedig minden idők legnézettebb videója lett a YouTube-on.[133] A Gangnam-őrület a dél-koreai Külügyminisztérium szerint fontos és hasznos az ország imidzsének alakítása szempontjából, a koreai hullám részeként számos koreai cégnek jelent marketinglehetőséget.[134] Ugyanebben az évben megrendezték az első amerikai K-pop cont KCON 2012 néven.[135] 2020-ban a BTS együttes minden idők legsikeresebb globális K-pop-előadójává vált, 14 lemezük összesen több mint 20 millió példányban kelt el, hét közülük egyenként is több mint egymillió darabszámban fogyott.[136]

A Sistar, a 2PM és a Teen Top együttesek 2013-ban Pak Kunhje elnöknővel

A K-pop – és általában a koreai szórakoztatóipar – sikere egy Fülöp-szigeteki elemző szerint abban rejlik, hogy a koreai popipar nem a hagyományos módon közelíti meg a marketing fogalmát. A koreai sztárok úgynevezett fan service-szel állnak a rajongók rendelkezésére, ami egy igen közeli sztár-rajongó kapcsolatot jelent. A sztárok aktívak a közösségi oldalaikon, gyakran tartanak rajongói találkozókat, különleges projekteket készítenek kizárólag a rajongói klub tagjainak (a Big Bang együttes például minden évben rövid paródiát készít az az évi legnépszerűbb televíziós sorozatokból[137]). Ezen felül a lemezeket különleges módon csomagolják, extrákat helyeznek el bennük, elérve, hogy a rajongók ne az internetről töltsék le az albumot, hanem meg is vegyék.[84][138]

A K-pop világméretű terjedése a Times magazin szerint nagyban köszönhető az internetnek, a Facebooknak, a YouTube-nak és Twitternek, illetve az olyan, specializált hírportáloknak, mint az Allkpop vagy a Soompi, ahol a YouTube-hoz hasonlóan gombnyomással lehet a közösségi oldalakon megosztani az információt.[139][140] A Spotify streaming platform önálló műfajként kezeli a K-popot és saját gyűjteményt ajánl belőle.[141]

A K-pop Magyarországon is megjelent, 2009-ben a Csillag születik műsorban szereplő Bad Boyz tánccsoport többször is koreografált K-pop-dalokra,[142] a vietnámi származású magyar énekes Düki pedig bevallottan a K-pop hatása alatt alkot.[143] Magyarországon az első K-pop-koncertet a Teen Top együttes tartotta 2014-ben.[144][145] Azóta több együttes ellátogatott Budapestre, többek között a Block B[146] és a B.A.P is.[147]

2015-ben Kazahsztánban létrehozták a Q-pop műfaját, melyre nagy hatással volt a K-pop.[148][149][150]

A legnézettebb K-pop-videók[szerkesztés]

PSY Gangnam Style-ja 2012 novemberében minden idők legnézettebb videója lett a YouTube-on[133]
A legnézettebb K-pop-videók a YouTube-on[151]
# Előadó Cím Év Megjegyzés YouTube-link Nézettség
(millió*)
1. PSY Gangnam Style 2012 YouTube 5000
2. BLACKPINK DDU-DU DDU-DU (뚜두뚜두) 2018 YouTube 2153
3. BLACKPINK Kill This Love 2019 YouTube 1908
4. BTS Dynamite 2020 YouTube 1776
5. BTS Boy with Luv (작은 것들을 위한 시) 2019 ft. Halsey YouTube 1734
6. BLACKPINK BOOMBAYAH (붐바야) 2016 YouTube 1660
7. PSY Gentleman 2013 YouTube 1591
8. BTS DNA 2017 YouTube 1561
9. BLACKPINK How You Like That Dance Performance Video 2020 YouTube 1550
10. BTS MIC Drop 2017 ft. Steve Aoki YouTube 1393
* kerekítve
Frissítve: 2023-12-30

Kritikája[szerkesztés]

A K-pop nemzetközi vonzereje ellenére a koreai előadóknak 2012-ig (PSY Gangnam Style-jának megjelenéséig) nem sikerült betörniük az amerikai piacra – BoA angol nyelvű albuma is megbukott[152][153]

A koreai popipar egy sokat kritizált iparág.[77] A K-pop-ipar jellemzően kihasználja a fiatal tehetségeket, akik hosszú évekig „gyakornokként” dolgoznak egy-egy ügynökségnél, a BBC megfogalmazása szerint „rabszolgaszerződéssel”.[77] A sztárokat gyakran évekre lekötik exkluzív szerződésekkel, melyekbe kevés beleszólásuk van, gyakran pénzügyileg sem igen kifizetődőek.[77] 2009-ben a TVXQ együttes például bírósághoz fordult azzal, hogy túlságosan hosszúnak tartják a 13 éves szerződést a kiadóval, amellett, hogy alig látnak valamit a bevételeikből.[77] A bíróság a javukra ítélt, aminek hatására a méltányos kereskedelemért felelős bizottság mintaszerződések kiadását javasolta a szerződések szabályozása érdekében.[77]

A koreai szórakoztatóiparban jelen van a gyakornokok és művészek szexuális zaklatásának problémája is.[154] 2009-ben a Szépek és gazdagok sorozatból ismert Csang Dzsajon(wd) (장자연) színésznő öngyilkosságot követett el, búcsúlevelében azt állította, hogy menedzsere magas rangú tisztviselőkkel és menedzserekkel való szexuális aktusra kényszerítette.[155] 2012 áprilisában a dél-koreai rendőrség letartóztatta az Open World Entertainment kiadó-ügynökség igazgatóját azzal a váddal, hogy több gyakornokot is szexuálisan zaklatott, valamint a cégéhez tartozó egyes fiúegyüttesek tagjait is erre kényszerítette.[156]

A The Economist szerint a koreai popipar az 1950-es évek amerikai popiparára hasonlít, ahol burjánzik a korrupció. 2011-ben 29 rádiós illetve televíziós alkalmazottat tartóztatott le a rendőrség korrupció miatt, a vád szerint több mint 30 millió forintnak megfelelő vont fogadtak el a toplisták és lejátszási listák manipulálásáért.[157]

A zene minőségét tekintve kritika érte a műfaj erőteljesen profitorientált „ipar”-jellegét, ami egymás után gyártott, gyors fogyasztásra szánt dalokat és együtteseket jelent. Egyes kritikusok szerint a K-pop csupán a nyugati popzenét imitálja, nincs benne eredetiség, a dalszövegek egy része pedig felszínes vagy értelmetlen angol kifejezésekkel tarkított. A végtelenségig utánzott, bevált dalformátumok, valamint az autotune alkalmazását is negatívumként értelmezik. Más kritikusok „mesterségesnek” minősítették a K-pop-dalokat és úgy vélték, a koreai előadók sokkal inkább támaszkodnak a látványra, mint az énektudásra.[48][49][51][54][153]

A CNN egyik riportere, Esther Oh megkérdőjelezte a K-pop „globális dominanciáját” is, példaként felhozva Se7en és BoA amerikai debütálásának kudarcba fulladását.[152]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ Nem tévesztendő össze az azonos nevű phanszori-történettel.
  2. ↑ ADD4 & KOREAN PSYCH-ROCK & FOLK-POP reissues : ADD 4. psychemusic.org. [2013. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  3. ↑ 2012. áprilisi árfolyamon
  4. ↑ 2012. március 27-i árfolyamon megközelítőleg 35 milliárd forint
  5. ↑ A specifikus kifejezések ismeretének fontosságáról lásd a vitalapot.
  6. ↑ Példa meghajlásra szeniorok előtt Archiválva 2015. június 6-i dátummal a Wayback Machine-ben: G-Dragon egy televíziós műsorban minden részt vevő szenior (több tucat) felé egyenként meghajolt tisztelete jeléül.
  7. ↑ Nem tévesztendő össze a címadó dallal, ami angolul szintén title track.
  8. ↑ 응원법 안내 Cheer Pattern: Fan chants for K-pop songs. [2011. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  1. ↑ Bevétel alatt nem az előadó személyes keresete értendő
  2. ↑ kb. 6,2 milliárd forint (2015)
  3. ↑ kb. 6 milliárd forint (2015)
  4. ↑ kb. 5,8 milliárd forint (2015)
  5. ↑ kb. 5,5 milliárd forint (2015)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Lee Dong-hyun and Sung So-young. „Super group Super Junior says it's here to stay”, Korea Joongang Daily, 2010. június 3., 1. oldal. [2012. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. november 21.) 
  2. ↑ K-Pop band Super Junior to hold concert in Manila. ABS-CBN News, 2010. február 22. [2012. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 14.)
  3. ↑ YouTube Opens K-Pop Section. The Chosun Ilbo, 2011. december 16. [2012. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 4.)
  4. ↑ K-pop "groupie" has his ticket. Bangkok Post, 2012. február 7. (Hozzáférés: 2012. április 4.)
  5. ↑ K-Pop's official debut. Ministry of Culture, Sports and Tourism, Republic of Korea, 2012. február 24. (Hozzáférés: 2012. április 4.)
  6. ↑ a b c d South Korea's K-pop craze lures fans and makes profits. BBC, 2011. április 26. [2012. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 4.)
  7. ↑ a b K-Pop: A New Force in Pop Music 2011, 47-49. o.
  8. ↑ Trot-tastic! A Closer Look at Korea’s Traditional ‘Pop’ Music. HelloKpop, 2011. július 26. [2012. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
  9. ↑ Leeteuk and Shindong release their trot track, “Please”. Allkpop, 2011. január 16. [2012. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 20.)
  10. ↑ a b c K-Pop: A New Force in Pop Music 2011, 50-54. o.
  11. ↑ "Csomagolhattok és mehettek vissza Szöulba." Mia Kim a Quartnak, 2011. szeptember 12. [2012. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  12. ↑ a b K-Pop: A New Force in Pop Music 2011, 54-57. o.
  13. ↑ K-Pop: A New Force in Pop Music 2011, 60-61. o.
  14. ↑ Shinhwa’s Comeback Concert Tickets Go On Sale. MTV K, 2012. február 12. [2013. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 20.)
  15. ↑ a b c d e f g h K-Pop: A New Force in Pop Music 2011, 63-66. o.
  16. ↑ a b c d e f What Is K-pop? (Page 3). MTV Iggy. [2012. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  17. ↑ SM Entertainment continues to cash in profit for the 3rd Quarter of 2010. Daily K-pop News. [2012. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 6.)
  18. ↑ a b c d e K-Pop: A New Force in Pop Music 2011, 67-71. o.
  19. ↑ Will.i.am Plans To Make 2NE1 Global Superstars!. MTV K, 2011. augusztus 15. [2013. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  20. ↑ BIGBANG Praised by Famous Creative Director Laurieann Gibson. Soompi, 2012. március 3. [2012. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  21. ↑ Bunt: Südkoreanischer Rapper landet weltweiten Internet-Hit. welt.de, 2012. [2012. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  22. ↑ a b Psy Signs Contract with Justin Bieber’s Record Label. enewsworld, 2012. szeptember 4. [2012. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 4.)
  23. ↑ Here Are the Best and Worst Moments From the Billboard Music Awards 2017. Time.com. [2017. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 22.)
  24. ↑ Posted : 2020-09-01 14:54Updated : 2020-09-01 17:17. Korea Times
  25. ↑ BTS: Band gets first ever Grammy nomination for K-pop. BBC. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
  26. ↑ a b Suzuki, Sotaro: K-pop scandal spills into South Korea's political arena. Nikkei Asian Review, 2019. március 21. (Hozzáférés: 2019. március 22.)
  27. ↑ Borowiec, Steven: Commentary: BIGBANG’s Seungri’s sex scandal and the end of K-pop’s innocence. Channel NewsAsia, 2019. március 19. (Hozzáférés: 2019. március 22.)
  28. ↑ Munzenrieder, Kyle: Seungri and Jung Joon-Young Retire Amid a K-Pop Scandal That's Rocking South Korea. W, 2019. március 12. (Hozzáférés: 2019. március 22.)
  29. ↑ Jung, Da-min: Seungri apologizes over growing Burning Sun club scandal. The Korea Times, 2019. február 8. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  30. ↑ Ock, Hyun-ju: [Newsmaker State authority blocks truth, says man who blew open Burning Sun scandal]. The Korea Herald, 2019. március 19. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  31. ↑ Ock, Hyun-ju: Police accelerate probe into Burning Sun scandal. The Jakarta Post, 2019. március 19. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  32. ↑ Kang, Haeryun: The K-pop sex scandal is just the beginning. The Washington Post, 2019. március 19. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  33. ↑ Mokhtazar, Syahirah: #Showbiz: Seungri apologises over 'Burning Sun' scandall. New Straits Times, 2019. február 3. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  34. ↑ Herman, Tamar: BIGBANG's Seungri Retires From Entertainment Industry. Billboard, 2019. március 11. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  35. ↑ Kim, Jae-heun: Big Bang's Seungri booked on sex bribery charge. The Korea Times, 2019. március 10. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  36. ↑ Jung Joon-young: K-pop star quits over secret sex videos. BBC News, 2019. március 13. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  37. ↑ Lee Dong-hwi, Pyo Tae-jun, Yoon Soo-jung: Jung Joon-young Booked in Sex Tape Scandal. The Chosun Ilbo, 2019. március 13. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  38. ↑ Hurst, Daniel: 'I was stupid': K-pop scandal engulfs third star who admits watching secret sex video. The Guardian, 2019. március 14. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  39. ↑ Lee, Hakyung Kate: Sex scandal sweeps through South Korean music industry. ABC News, 2019. március 15. (Hozzáférés: 2019. március 25.)
  40. ↑ CNBLUE member Lee Jong-hyun admits to involvement in sex scandal. The Korea Times, 2019. március 17. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  41. ↑ Kim, Dae-young: "클럽 내 강간문화 근절하라"...강남 한복판서 ‘클럽시위’ (koreai nyelven). MSN, 2019. március 9. [2019. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 23.)
  42. ↑ Sam Kim and Jihye Lee: The Sex Scandal Engulfing K-Pop. Bloomberg News, 2019. március 15. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  43. ↑ Tiffany May and Su-Hyun Lee: K-Pop Singer Jung Joon-young Admits to Illicitly Filming Women. The New York Times, 2019. március 13. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  44. ↑ (LEAD) Moon orders thorough probe into snowballing scandal involving K-pop stars. Yonhap, 2019. március 18. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  45. ↑ McCurry, Justin: 'It has to create a new morality': MeToo finally reaches K-pop. The Guardian, 2019. március 22. (Hozzáférés: 2019. március 22.)
  46. ↑ Why do we enjoy K-pop so much, and how does it compare to American music?. HelloKpop, 2011. április 2. [2012. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 27.)
  47. ↑ A Dummy’s Guide to Korean Pop. SSG Music, 2012. február 14. [2012. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 27.)
  48. ↑ a b c d e How K-pop may have lowered Korean Music Standards. HelloKpop, 2011. december 1. [2012. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 27.)
  49. ↑ a b Cho, Hae-joang (2005). „Reading the "Korean Wave" as a Sign of Global Shift”, Kiadó: Korea Journal. [2013. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 17.)  
  50. ↑ K-Pop's Plague of Plagiarism. Soompi, 2010. április 26. [2011. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 27.)
  51. ↑ a b K-pop scores a knock out with lyrics you can’t forget. Korea JoongAng Daily via XinMSN, 2012. március 7. [2013. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 27.)
  52. ↑ K-pop Music: For the Eyes or For the Ears?. Seoulbeats, 2011. október 1. [2012. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 27.)
  53. ↑ Brooks, James: To Anyone: The Rise of Korean Wave. Pitchfork, 2011. november 2. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 17.)
  54. ↑ a b c K-pop grows on disposable 'fast music'. Korea Times, 2011. április 12. [2013. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 27.)
  55. ↑ Big Bang’s staying power, “Fantastic Baby” in Top 10 on music charts for 10 consecutive weeks. Allkpop, 2012. április 27. [2012. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 6.)
  56. ↑ What Is K-pop? (Page 5). MTV Iggy. [2012. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 27.)
  57. ↑ 1TYM’s Teddy Rejects Lady Gaga. Allkpop, 2009. május 25. [2012. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 13.)
  58. ↑ K-pop: how South Korea turned round its music scene. Guardian, 2011. április 20. [2012. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 27.)
  59. ↑ Behind the music: What is K-Pop and why are the Swedish getting involved?. Guardian, 2011. április 20. [2011. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 27.)
  60. ↑ New generation kpop artists dubbed "singer-songwriter idols". Koreaboo, 2011. augusztus 21. [2013. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 27.)
  61. ↑ a b c Choi, Yunjung: The Globalization of K-Pop: Is K-Pop Losing its Korean-ness? (pdf). Yonsei University, 2011. [2013. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
  62. ↑ Designer Jeremy Scott Talks About His Feelings for 2NE1. Soompi, 2011. július 10. [2011. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
  63. ↑ K-pop’s slick productions win fans across Asia. Inquirer, 2011. szeptember 21. [2011. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
  64. ↑ South Korea’s Greatest Export: How K-Pop’s Rocking the World. Time, 2012. március 7. [2012. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
  65. ↑ Bae, Hannah: Fashion is essential to tourism. CNNGo, 2012. január 6. [2012. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
  66. ↑ G-Dragon gets named in Singapore’s Top 10 ‘Men of Style’ list. Allkpop, 2012. január 4. [2012. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 4.)
  67. ↑ G-Dragon Voted as This Era's 3rd Most Influential Person in Fashion. Soompi, 2011. július 23. [2011. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 4.)
  68. ↑ K-Pop Idols Add Star Power to Korean International Style Show in Japan. Soompi, 2012. január 25. [2012. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
  69. ↑ Warning: This fad may kill you. Global Post, 2010. augusztus 26. [2011. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
  70. ↑ a b Fashion Also Influenced by South Korean Culture. The DailyNK, 2011. július 21. [2011. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 17.)
  71. ↑ a b c d e K-Pop: A New Force in Pop Music 2011, 39. o.
  72. ↑ a b c The big 3 of Korean pop music and entertainment. The Dong-A Ilbo, 2011. július 26. [2013. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
  73. ↑ Se7en: "I Had to Audition in Front of JYP for 'When I Can't Sing'". Soompi, 2012. február 27. [2012. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 1.)
  74. ↑ SM-YG-JYP band together to find the next K-pop star through new TV program. Allkpop, 2011. július 4. [2011. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 1.)
  75. ↑ United Asia Management to hold a ‘talent meeting’ at the 16th ‘Busan International Film Festival’. Allkpop, 2011. szeptember 8. [2012. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 1.)
  76. ↑ a b c d Global Star Agency, United Asia Management. Hancinema, 2011. május 6. [2011. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 1.)
  77. ↑ a b c d e f g h i The dark side of South Korean pop music. BBC, 2011. június 14. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 6.)
  78. ↑ SM, YG and JYP’s Profits for 2011 Revealed. enewsworld, 2012. március 27. [2012. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 27.)
  79. ↑ Bangtan Boys' Agency Joins Top 3 Showbiz Giants (angol nyelven). Chosun Ilbo. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  80. ↑ Rain to Reveal New Boy Band, 5-Member MBLAQ. Korea Times, 2009. szeptember 20. [2011. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 19.)
  81. ↑ 新스타고백 지드래곤③연습생시절, 1년간 죽어라 청소만. Yahoo Korean News, 2006. március 1. [2010. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 31.)
  82. ↑ What Will Become of Big Bang’s Daesung? Car Crash Leaves One Dead. MTV Iggy, 2011. május 31. (Hozzáférés: 2012. január 6.)
  83. ↑ KPop's Frontiers: How Does the Big 3 Teach Foreign Languages to Their Trainees?. Kpopstarz.com, 2012. február 7. [2012. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 1.)
  84. ↑ a b More lessons from the K-Pop industry. Yahoo! OMG, 2011. november 8. [2012. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 6.)
  85. ↑ Behind the K-Pop Scenes, Part 1. Green Tea Graffiti. [2011. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 6.)
  86. ↑ a b A Korean Idol's Life: Sweat and Sleepless Nights. Korean JoongAng Daily, 2010. február 18. [2013. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 2.)
  87. ↑ a b T.O.P. egy talkshowban mesél arról, hogyan volt vele tiszteletlen a Bigbang legfiatalabb tagja, Seungri (9:50). SBS/Daily Motion. [2012. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 28.)
  88. ↑ 까도남->예의돌 빅뱅 지드래곤 ‘폴더인사’ 과거영상 화제. Nate, 2011. február 7. (Hozzáférés: 2012. január 31.) fordítás BigbangUpdates Archiválva 2012. március 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
  89. ↑ a b c d e f g K-Pop Culture Glossary. Soompi. [2013. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 31.)
  90. ↑ The importance of the 90-degree bow in K-pop. Seoulbeats, 2011. október 24. [2012. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 30.)
  91. ↑ a b c How the Terms "Sunbae" and "Hoobae" Work in the K-Pop Industry. Soompi, 2011. október 27. [2011. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 31.)
  92. ↑ Of Bromance and Homoeroticism. SeoulBeats, 2011. szeptember 14. [2012. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 19.)
  93. ↑ OTPs – The Real Deal?. HelloKPop, 2011. október 28. [2011. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 19.)
  94. ↑ a b K-pop dictionary: Oppa, Hyung. MTV Korea. [2012. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 30.)
  95. ↑ a b K-pop dictionary: Unni, noona. MTV Korea. [2011. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 30.)
  96. ↑ K-pop dictionary: Sunbae, Hoobae. MTV Korea. [2011. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 30.)
  97. ↑ K-pop dictionary: Hwaiting! Fighting! 화이팅. MTV Korea. [2011. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 30.)
  98. ↑ Winners from the 21st Seoul Music Awards. Allkpop, 2012. január 19. [2013. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 1.)
  99. ↑ Big Bang first to achieve “Perfect All Kill” in 2012. Allkpop, 2012. február 26. [2012. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 26.)
  100. ↑ a b c d e f g h i KPOP 101: Fanclubs. Project Obangsaek, 2011. április 25. [2011. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 30.)
  101. ↑ a b 아이돌 팬 ‘응원 풍선 색깔찾기 전쟁’ (koreai nyelven). Hani.co.kr, 2011. június 13. [2013. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 25.)
  102. ↑ Big Bang. Korea Tourism Organization. [2014. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 15.)
  103. ↑ ‘Rice wreaths’ indicate that K-Pop fandoms are becoming more mature. Allkpop, 2011. augusztus 16. [2011. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 30.)
  104. ↑ Super Show 4: Bigger & Better. Channelnewsasia.com, 2012. február 21. [2012. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 28.)
  105. ↑ a b c Reporters uncover the dark truth behind the daily activities of sasaeng fans. Allkpop, 2012. március 15. [2012. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 15.)
  106. ↑ Idol manager of 10 years discloses his memories of sasaeng fans. Allkpop, 2012. március 15. [2012. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 15.)
  107. ↑ a b c d e ‘Sasaeng Stalkers’ (Part 1): K-pop fans turn to blood, poison for attention. Yahoo! Singapore, 2012. augusztus 2. [2012. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 15.)
  108. ↑ JYJ’s Sasaeng fan at the center of the recorded audio clip speaks up. Allkpop, 2012. március 10. [2012. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 15.)
  109. ↑ How a boy band from South Korea became the biggest in the world (angol nyelven). CNN, 2019. június 1. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
  110. ↑ a b Quincy Jones expresses thoughts about the K-pop industry and its bright future ahead. Allkpop, 2011. április 10. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  111. ↑ a b c Megalkotni a tökéletes popsztárt. Világszerte hódít a koreai popzene. Quart.hu, 2011. augusztus 27. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 19.)
  112. ↑ a b K-pop artists record highest-ever sales in Japan. The Korea Herald, 2012. február 19. [2012. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 2.)
  113. ↑ K-pop stars see earnings rocket. Korea Herald, 2015. január 12. [2015. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 22.)
  114. ↑ South Korea Is Feeling The BTS Bump As The Super Group Brings In $3.6B A Year (angol nyelven). Refinery29, 2019. május 18. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
  115. ↑ South Korea's exports of cultural goods reach $10 billion. Korea Times. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
  116. ↑ K-pop album exports last year soared to record-high KRW 300B (angol nyelven). Korea.net. (Hozzáférés: 2023. január 16.)
  117. ↑ K-Pop CD Sales Buck Global Shrinking Trend (angol nyelven). Chosun. (Hozzáférés: 2023. augusztus 9.)
  118. ↑ Teddy Riley is stunned over the power of K-Pop. Allkpop, 2011. április 7. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  119. ↑ Interview: Swizz Beatz. The Fader, 2012. március 2. [2012. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 2.)
  120. ↑ Lady Gaga Becomes an Honorary Blackpink Member in New Single ‘Sour Candy’ (angol nyelven). Vulture. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
  121. ↑ Billboard K-Pop Hot 100 Launches; Sistar Is No. 1 on New Korea Chart. Billboard, 2011. augusztus 25. [2012. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 19.)
  122. ↑ Youtube's K-Pop Fever. Soulbeats. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 19.)
  123. ↑ The Korean invasion: New Yorkers are screaming for the new wave of pop stars. NY Daily News, 2011. október 23. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 19.)
  124. ↑ The 2011 TIME 100 Poll Results. Time. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 19.)
  125. ↑ 12 reasons to Visit Korea in 2012. CNN, 2011. december 30. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 6.)
  126. ↑ Big Bang makes an appearance on iTunes' top charts!. HelloKpop, 2011. február 24. [2011. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 19.)
  127. ↑ Bored by Cowell pop? Try K-pop. Guardian, 2011. december 15. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  128. ↑ Pop Idols Bringing Korean Wave to Germany. The Chosun Ilbo, 2011. július 29. [2012. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 17.)
  129. ↑ Silvio Pietroluongo: Jay Sean Recaptures Hot 100's Top Slot. Billboard, 2009. október 22. [2009. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 22.)
  130. ↑ Wonder Girls Enters Billboard Hot 100. Koreatimes.co.kr, 2009. október 22. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 17.)
  131. ↑ 'GANGNAM STYLE' HOLDS GUINNESS WORLD RECORD FOR MOST 'LIKED' VIDEO IN YOUTUBE HISTORY. Guinness Rekordok Könyve, 2012. szeptember 20. [2012. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 22.)
  132. ↑ Psy’s “Gangnam Style” ranks #1 on iTunes in 31 countries. Allkpop, 2012. szeptember 22. [2012. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 22.)
  133. ↑ a b “Gangnam Style” Takes Over as Most Viewed YouTube Video of All Time. equities.com, 2012. november 23. [2012. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 24.)
  134. ↑ What Gangnam Style is doing to brand South Korea. Financial Times, 2012. október 8. [2012. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 27.)
  135. ↑ KPOPCON – The First Collegiate K-Pop Convention in the USA!. Soompi, 2012. február 2. [2012. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 23.)
  136. ↑ BTS becomes best-selling artist in K-pop history. KBS. (Hozzáférés: 2020. április 17.)
  137. ↑ Secret Big Bang. YouTube. [2012. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 25.)
  138. ↑ Lessons from the K-Pop Industry. Yahoo! OMG, 2011. május 28. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 6.)
  139. ↑ Korean Pop, with Online Help, Goes Global. Time. [2013. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 22.)
  140. ↑ The “Share” Button and the Spread of the Korean Wave. Cornell University. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  141. ↑ K-pop. Spotify. (Hozzáférés: 2019. október 21.)
  142. ↑ Hungary for some Kpop?. Allkpop, 2009. november 25. [2010. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  143. ↑ L’artiste Hongrois Düki va sortir un album avec du sang KPOP! (francia nyelven). Soompi, 2011. január 15. [2013. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 25.)
  144. ↑ Megtört a jég – K-POP Koncert Magyarországon. Globoport, 2014. március 3. [2018. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 27.)
  145. ↑ Tinisikolyok és koreaiak a PeCsában - a Teen Top budapesti fellépése. Origo, 2014. április 14. (Hozzáférés: 2019. május 27.)
  146. ↑ KOREAI ZENÉTŐL VOLT HANGOS A HUNGEXPO! BLOCK B IN THE HOUSE. Flyerz, 2017. március 18. [2017. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 27.)
  147. ↑ A B.A.P Budapesten! [Frissítve jegyárakkal!]. SoundOfJapan, 2017. február 10. [2018. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 27.)
  148. ↑ Hip Hop around the World: An Encyclopedia [2 volumes] (angol nyelven). ABC-CLIO (2018. december 31.). ISBN 9780313357596 
  149. ↑ Laruelle, Marlene. The Nazarbayev Generation: Youth in Kazakhstan (angol nyelven). Rowman & Littlefield (2019. augusztus 30.). ISBN 9781793609144 
  150. ↑ March 2016, Zhanna Shayakhmetova in Culture on 26: Kazakh Pop Music Experiencing Heyday. The Astana Times , 2016. március 26. (Hozzáférés: 2019. október 9.)
  151. ↑ Most viewed music videos of all time. Kworb. (Hozzáférés: 2023. december 30.)
  152. ↑ a b Oh, Esther: K-Pop taking over the world? Don't make me laugh. CNNgo, 2011. május 26. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 4.)
  153. ↑ a b K-Pop’s Soft Power. In These Times, 2011. június 2. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 4.)
  154. ↑ Open World Entertainment and The Ugly Side of K-pop. Seoulbeats, 2012. április 19. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 19.)
  155. ↑ Storm in South Korea over Jang Ja-yeon's suicide. Guardian, 2009. április 1. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 19.)
  156. ↑ Police confirm that Open World Ent.’s CEO forced male idols to sexually harass trainees. Allkpop, 2012. április 15. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 19.)
  157. ↑ Corruption in Korean pop music. The Economist, 2011. július 6. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 4.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz K-pop témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=K-pop&oldid=27058522”