Kovács József (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovács József
Született 1919. április 28.
Temeskeresztes
Elhunyt 1984. február 7. (64 évesen)
Bukarest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész,
egyetemi tanár

Kovács József (Temeskeresztes, Bánság, 1919. április 28.Bukarest, 1984. február 7.) romániai magyar történész, egyetemi tanár.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyváradi Emanoil Gojdu Líceumban érettségizett (1939). Előbb a gyulafehérvári teológia hallgatója, majd a kolozsvári egyetemen szerzett tanári oklevelet (1945). Pályáját a nagyváradi premontrei főgimnáziumban kezdte (1945), a kolozsvári Gépipari Líceumban folytatta (1946-48). A Bolyai Tudományegyetemen Dózsa György felkelése a magyar történetírásban és irodalomban c. értekezésével doktorált magyar irodalomból (1949). Egyetemi pályáján előadótanár (1961), professzor (1975), a Babeș–Bolyai Tudományegyetem prorektora (1976-84). A kolozsvári Történeti Intézet munkatársa, részt vett a Studia Universitatis Babeș-Bolyai, Anuarul Institutului de Istorie és Acta Musei Napocensis szerkesztésében. Román küldöttségek tagjaként több nemzetközi történettudományi értekezleten adott elő. Közéleti-politikai pályája során az Államtanács s a Tudomány és Technológia országos tanácsának alelnöke.

Román, magyar, francia és német nyelvű tanulmányait a Korunk, Era Socialistă, Revista Arhivelor, Revista de Istorie, Studia, Terra Nostra, Forschungen zur Volks- und Landeskunde, Revue Roumaine d'Histoire, népszerűsítő cikkeit az Utunk, Igaz Szó, Dolgozó Nő, A Hét, Tribuna és Igazság közölte. Főleg a mezőgazdaság és a parasztmozgalmak története foglalkoztatta, különös gondot fordítva az együttélő románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek mindennapi életére és közös harci hagyományaira.

Neve szerepel az 1848-as erdélyi forradalmak történetével kapcsolatos akadémiai forráskiadvány munkatársainak névsorában (Revoluția de la 1848-1849 din Transilvania I. 1977); társszerzője az Adalékok az 1907-es parasztfelkelés történetéhez (1957) c. kiadványnak, s feldolgozta a román parasztháború külföldi visszhangját (Korunk, 1977/3). Az 1877 – Tollal, fegyverrel c. tanulmánygyűjteményben (1977) a magyar történetírók értékeléseit ismertetette a román függetlenségi háborúról. Több írása jelent meg Erdély 1918-i történetének, főleg Romániához kapcsolásának tárgyköréből. Tanulmányokban méltatta Nicolae Bălcescu, George Barițiu, Avram Iancu alakját, s bemutatta Ion Ionescu de la Brad szerepét a román mezőgazdaság fejlesztésében (Korunk 1959/2). Az abszolutizmus korát kutatva adta ki Deák Farkas Fogságom naplója c. munkáját 1972-ben bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel, s ismertette a Habsburg Birodalombeli románság magatartását az 1867-es kiegyezéssel szemben (1878). Társszerzője az Istoria României IV. (1964) kötetének.

Fejezetekkel szerepelt az újkori egyetemes történet kézikönyveiben.

Kötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Adatok az 1848 utáni erdélyi tőkés mezőgazdaságról (Gazdaságtörténeti Tanulmányok 4. 1957);
  • Relații agrare și mișcări țărănești în România 1908-1921 (1967, többekkel);
  • Desăvîrșirea unificării statului național român (1968, többekkel);
  • Desființarea relațiilor feudale în Transilvania (Kolozsvár, 1973).

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egyed Ákos: Új könyv az erdélyi parasztság történetéről. Korunk 1958/1. *Bálint Tibor: Érzelmes sorok a börtönfalon. Utunk 1973/17.
  • Kovách Géza: Egy aktuális könyv az 1848-as forradalom eseményeiről. Vörös Lobogó 1973/29.
  • Profesor doctor Iosif Kovács la vîrsta de 60 de ani. Bevezeti Pompiliu Teodor; K. J. munkáinak bibliográfiája (1949-1979) Nicolae Edroiu, Károlyi Jolán és Maria Tecușan összeállításában. Kv. 1979.
  • D. Bartha Margit: "A történelem tanít, oktat, figyelmeztet és nevel." Beszélgetés Kovács József professzorral. Előre 1982. nov. 21.
  • Bodor András: A társadalmat odaadással szolgáló ember. K. J., a nevelő és tudós. A Hét 1984/12.