Koszmosz–954

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–954
Kozmosz-954.jpg
A Koszmosz–954 vázlatos rajza

Ország  Szovjetunió
Típus felderítő műhold
Küldetés
Indítás dátuma 1977. szeptember 18.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér 90. sz. indfítóállása
Hordozórakéta Ciklon–2
Élettartam 0,5 év
Pályaelemek
Pályamagasság 259 / 277 km
Inklináció 65°
Periódus 89,6 perc
COSPAR azonosító 1977-090A
SCN 10361

A Koszmosz–954 (cirill betűkkel: Космос–954) a szovjet Legenda globális tengeri felderítő és célmegjelölő rendszer 19671988 között indított USZ–A típusú aktív radarfelderítő műholdjainak egyike volt.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szovjet Legenda (oroszul: Легенда) tengeri felderítő rendszerhez készült USZ–A típusú, aktív radarberendezéssel felszerelt felderítő műhold. A műholdba a BESZ–5 Buk nukleáris termoeletromos generátort építették. A műholdak célja a hadihajók (polgári hajók) mozgásának figyelemmel kísérése. A Koszmosz–952 programját folytatta.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1977. szeptember 18-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Ciklon-2A hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység alappályája 89,6 perces, 64,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 250 kilométer, az apogeuma 263 kilométer volt. Hasznos tömege 3800 kilogramm. 1978-ban az űregység orbitális pályáját 19 alkalommal korrigálták, biztosítva a közel körpályás haladási magasságot. Felépítése hengeres, átmérője 1.3 méter, magassága 10 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz.

1978. január 6-án technikai hiba lépett fel (valószínű űrhulladékkal ütközött!), a fedélzeti rendszer leállt, a műhold ellenőrizhetetlenné vált. Vezérlés hiányában nem lehett a nukleáris fűtőelemet leválasztani (magasabb pályára emelni). A leereszkedési pályasíkban tájékoztatva lettek a kormányok (szükséges védelem megszervezésére).

1978. január 24-én 127 napos szolgálati idő után belépett a légkörbe és megsemmisült.

A műhold Kanada lakatlan területén érte el a Földet. A súrlódási hőtől csak részben semmisült meg, a maradványok, közöttük a sugárzó anyag Kanada Északnyugati Területén 600 kilométer hosszan szóródott szét. Az űreszköz maradványai érdekében mintegy 124 000 km²-es területen kutattak át. A kárelhárítás során egyetlen ponton találtak sugárszenyezett hulladéktömeget. Kártérítésként (kármentesítésért) a Szovjetunió 3 millió kanadai dollárt fizetett.

További balesetek, szennyezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az 1973. április 25-én elindított műhold nem érte el a tervezett pályáját, és a Csendes-óceán északi részébe csapódott. Amerikai felderítő repülőgépek sugárszennyezés nyomait mutatták ki.
  • Koszmosz–1402: Szintén nem érte el a tervezett pályáját. A visszatérés előtt a reaktormagot nem sikerült leválasztani a műholdról, így az a műholddal együtt visszazuhant. A szerkezet utolsó darabjai 1983. január 23-án a Diego Garcia szigettől több száz kilométerre délre az Indiai óceánba csapódtak, de ezeket nem sikerült fellelni.
  • Koszmosz–1900: A reaktormagot első kísérletre nem sikerült a tervezett parkolópályára juttatni. A tartalék rendszer működésbe lépett, végül a tervezettnél 80 km-rel alacsonyabb pályára juttatta azt.

Baljós kilátások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a reaktorok többségét sikerült magasabb pályára juttatni, ezek magassága is idővel fokozatosan csökken, a nagy aktivitású reaktormagok egy-kétszáz év elteltével visszahullanak a Földre. A reaktorok hűtőközege (nátrium-kálium ötvözet) kijutott a műholdakból, így ez jelentős részben hozzájárul a Föld körül keringő űrszeméthez.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–953

Koszmosz-program
1977

Utódja:
Koszmosz–955