Koszmosz–615

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Koszmosz–615 (DS-P1-I) (GRAU jel: 11F620) (oroszul: Космос 615) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Technikai műhold radarállomások etalonja.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1966-tól 1977-ig a radarállomások (felderítés, követés, pályaelemek meghatározzása) beállítására használták. Polgári (űrhajózási, csillagászati) és katonai (légvédelmi — szárazföldi, tengeri) radarállomások (eszközök) mérési etalonjaként szolgált.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1973. december 13-án a Pleszeck űrrepülőtérről egy Koszmosz–2M (63SZ1M) segítségével indították Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 95.7 perces, 71 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 280 kilométer, az apogeuma 859 kilométer volt. Hasznos tömege 400 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Műholdas formája henger, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (akkumulátor-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

A Koszmosz–497 űreszköz programját folytatta, 1973-ban az egyetlen etalon, technikai műhold.

1975. június 16-án belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]