Koszmosz–480

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–480
Ország Szovjetunió
GyártóOKB–586
TípusDSZ-U2-V
Rendeltetésgeodéziai műhold
Küldetés
Indítás dátuma1972. március 25. 02:24 UTC
Indítás helyePleszeck űrrepülőtér, LC–132/1 sz. indítóállás
HordozórakétaKoszmosz–3M
Tömeg600 kg
Energiaellátásnapelem/akkumulátor
Pályaelemek
Pályaalacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság1173/1200 km
Inklináció82,9°
Periódus109,1 perc

COSPAR azonosító1972-019A
SCN05905
SablonWikidataSegítség

Koszmosz–480 (oroszul: Космос 480) a Koszmosz műhold-család tagja, szovjet, műszeres műhold. Geodéziai műhold.

Küldetés[szerkesztés]

A Szfera program feladata a Föld geofizikai paramétereinek nagy pontossággal (3-6 ívmásodperc) történő meghatározása. Méréseivel rögzítették a kontinensek egymástól való távolságát, feltárták a geofizikai jellegű fizikai jelenségeket.

Jellemzői[szerkesztés]

Tervezte a Szövetségi Kozmikus Mérnöki Akadémia (Всесоюзная инженерно-космическая Краснознаменная академия им. А. Ф. Можайского). Gyártotta az OKB–586 (OKB Juzsnoje; ma: Pivdenne) Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában. Üzemeltetője a szovjet Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны–MO).

Megnevezései: COSPAR: 1972-019A; GRAU-kód: 11F621; Kódszáma: 5905.

1972. március 25-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–132/1 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Koszmosz–3M (11K65M) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 109,1 perces, 82,9 fokos hajlásszögű elliptikus pálya, melynek perigeuma 1173 kilométer, apogeuma 1200 kilométer volt.

A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Nincs navigációs meghajtórendszere. Tájolása alkalmazkodik a Föld mágneses-gravitációs törvényszerűségéhez. Szolgálati idejét 6 hónapra tervezték. Tömege 750 kilogramm. A hengeres test átmérője 1,2–2 m, magassága 1,8–2,1 méter. Termosztatikus (fűtés, hűtés) hőmérséklet-szabályzóval ellátott. Telemetriai rendszerének működését beépített antennák segítették. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energiaellátását újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–479

Koszmosz-program
1968

Utódja:
Koszmosz–481