Koszmosz–423

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koszmosz–423 (oroszul: Космос 423) a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Űrhadviselési műhold, DSZ–P1–Ju (oroszul: ДС-П1-Ю) űreszköz.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kijelölt pályán mérési etalonként segítette a földi felderítő (radar) rendszerek technikai műveleteinek végrehajtását.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Всесоюзная инженерно-космическая Краснознаменная академия им. А. Ф. Можайского (Leningrád) tervei alapján az OKB-586 építette. Üzemeltetője a moszkvai Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны – MO).

Megnevezései: Koszmosz–423; Космос 423; COSPAR:1971-047A; Kódszáma: 5246.

1971. május 27-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–133/1 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Koszmosz–3M (GRAU-kódja: 11K63) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 92,20 perces, 71 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 272 kilométer, az apogeuma 487 kilométer volt.

Hasznos tömege 325 kilogramm. Alakja hengeres, átmérője 1,2, hossza 1,8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Az űreszközhöz napelemeket rögzítettek, éjszakai (földárnyék) energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították.

1971. november 26-án, 183 nap után földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–422

Koszmosz-program
1971

Utódja:
Koszmosz–424