Koszmosz–351

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koszmosz–351 (oroszul: Космос 351) (DSZ-P1-Yu – oroszul: ДС-П1-Ю/34) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Technikai műhold.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladata, hogy kijelölt pályán mozogva mérési etalonként segítse a ballisztikus-ellen rakéták felderítését végző lokátorok (radarok) technikai műveleteinek tesztelését. Segítse a légvédelem szerves egységeinek (irányítás, védelmi eszközök riasztását, imitált elfogás és megsemmisítés) összehangolt működését.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz (DSZ–2/, ДС-2) műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1970. június 27-én a Pleszeck űrrepülőtérről, a LC–133/1 indítóállásából egy Koszmosz–2 (11K63) típusú hordozórakétával juttatták (LEO = Low-Earth Orbit) alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 91,4perces, 70,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 261 kilométer, az apogeuma 429 kilométer volt. Hasznos tömege 325 kilogramm.

A Koszmosz–347 programját folytatta. Alakja hengeres, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorrok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

1970. október 13-án 108 napos programja után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–350

Koszmosz-program
1970

Utódja:
Koszmosz–352