Koszmosz–212

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–212
Ország Szovjetunió
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
GyártóCKBEM
TípusSzojuz 7K–OK
Rendeltetéstesztrepülés (dokkolórendszer tesztelése)
Küldetés
Indítás dátuma1968. április 14.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér
HordozórakétaSzojuz hordozórakéta
Tömeg6530 kg
Pályaelemek
Pályaalacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság186/225 km
Inklináció51,7°
Periódus88,75 perc

COSPAR azonosító1968-029A
SCN03183
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–212 (oroszul: Космос–212) a Szojuz 7K–OK típusú űrhajó tesztrepülése volt 1968 áprilisában. A repülés során az űrhajó orientációs és dokkolórendszerét vizsgálták.

Jellemzői[szerkesztés]

A Szojuz-program keretében a Szojuz 7K–OK űrhajó tesztelését szolgáló ember nélküli repülés volt, melynek során televíziós kapcsolattal ellenőrizték az automatikus dokkolást a Koszmosz–213 jelzéssel indított űrhajóval.

Az űrhajót 1968. április 14-én indították a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szojuz (11A511) hordozórakétával. Az űrhajó alacsony Föld körüli pályára állt, keringési ideje 88,75 perc, a pályasík elhajlása 51,7° volt. Az enyhén elliptikus pálya magassága a perigeumban 186 km, az apogeumban 225 km volt.

Az űrhajó április 15-én kapcsolódott össze a Koszmosz–213-mal. A dokkolás során a Koszmosz–212 volt az aktív, a Koszmosz–213 volt a passzív űreszköz. Összesen 4 napot, 2 órát és 10 percet töltött a világűrben. Kb. 80 keringés után, április 19-én földi utasításra belépett a légkörbe, a visszatérő kabin Karagandi körzetében ért Földet.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]