Koszmosz–163

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–163
Indítás dátuma 1967. június 5.
Indítás helye Kapusztyin Jar
Hordozórakéta Koszmosz–2 hordozórakéta
COSPAR azonosító 1967-056A
SCN 02832

A Koszmosz–163 (DSZ-U2-I) (oroszul: Космос 163) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. technológiai műhold.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. A Koszmosz–145 programját folytatta. Feladata a kozmikus sugárzás vizsgálata és mikro-meteor mérések végzése. Az emberes űrkutatási program végrehajtását segítette.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1967. március 3-án a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2I (63SZI)típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 93,1 perces, 48.4 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 244 kilométer, az apogeuma 611 kilométer volt. Hasznos tömege 280 kilogramm.

Alakja hengeres, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorrok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

Feladata a kozmikus sugárzás vizsgálata és mikro-meteor mérések végzése. Az 1,5 millió elektronvoltnál (MeV) nagyobb energiájú elektronok, a 27 millió elektronvoltnál nagyobb energiájú protonok és a 0,511 millió elektronvolt energiájú gamma-sugárzás intenzitásának, az intenzitások időbeli változásának vizsgálata, valamint a Föld körüli kozmikus por regisztrálása. A gamma-sugárzást 64 csatornás amplitúdó-analizátorral kiegészített, szcintillációs gamma-spektrométerrel, a mikro-meteorit becsapódásokat piezoelektromos érzékelőkkel mérték. Az egyik jeladót a műholdon belül, annak falán, a másikat külső tartón rögzítették.

1967. október 11-én 128 napos szolgálati idő után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–162

Koszmosz-program
1967

Utódja:
Koszmosz–164