Koszmosz–133

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–133
Típus Szojuz 7K–OK
Indítás dátuma 1966. november 28.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta
COSPAR azonosító 1966-107A
SCN 02601

Koszmosz–133 (oroszul: Космос–133), a Koszmosz műholdak a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozata tagja, a Szojuz űrhajó (7K-OK/A) első ember nélküli próbarepülés.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberes űrprogram keretében, a Szojuz-program részeként a Szojuz űrhajó első ember nélküli próbarepülése volt (próbababával). A teljes programot nem tudták végrehajtani (automatikus kapcsolódás egy másik űreszközzel), mert a társ űrjármű hordozórakétája indítás közben megsemmisült. A kísérlet során működtették a tájolási rendszert, manővereket hajtottak végre a segédfúvókák üzemeltetésével, viszont elmaradt az űreszköz megközelítése, csatlakozása. Befejező kísérleti feladata volt a leereszkedés, a leszállás manőverének végrehajtása.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1966. november 28-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta juttatta pályára. Az orbitális egység alacsony Föld körüli pályán teljesített szolgálatot. A 88,4 perces, 51.82 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 223 kilométer, az apogeuma 171 kilométer volt. Hasznos tömege 6450 kilogramm. Szabványosított, tudományos-kutató űreszköz automatikus és (űrhajóssal) kézi vezérléssel közelíthette meg a másik űrjárművet (dokkolás). Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas.

November 30-án a 17. Föld körüli fordulat után, a tájolási rendszer meghibásodása miatt parancsot kapott a leszállásra. Mivel nem a kijelölt körzetbe, hanem kínai területen ért volna Földet, az űreszköz mentésének sikertelensége miatt a leszálló egységet távirányítással megsemmisítették.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–110

Szojuz-program
1966

Utódja:
Koszmosz–140

Elődje:
Koszmosz–132

Koszmosz-program
1966

Utódja:
Koszmosz–134