Koszmosz–110

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kozmosz–110
1966. Уголек и Ветерок.jpg
Vetyerok és Ugoljok bélyegen
1966. Уголек и Ветерок.jpg
Repülésadatok
Ország Szovjetunió
Személyzet 2 kutya
Hordozórakéta Voszhod
NSSDC ID [1] 1966-015A[1]
A repülés paraméterei
Start 1966. február 17. 20:09:36 UT
Starthely Bajkonuri űrrepülőtér
Földet érés
ideje 1966. március 16. 14:00 UT
Időtartam 22 nap
Űrhajó tömege 5700 kg
Pálya
Perigeum 190 km[2]
Apogeum 882 km
Pályahajlás
Föld körül 51,9°
Periódus
Föld körül 95,30 perc
Előző repülés
Következő repülés
Voszhod–2
Szojuz–1

A Koszmosz–110 (cirill betűkkel: a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja, a hosszútávú űrrepülés hatásvizsgálatait segítő első űrbiológiai/űrélettani űrhajó.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biológiai kutatások 1951-ben kezdődtek, több magassági rakétán kutyákat juttattak különböző magasságokba. A rakéták orr-részében elhelyezett, légmentesen zárt tartályok a röppálya tetőpontján leváltak, és a meghatározott szabadesést követően 4–8 kilométer magasságban a kinyíló ejtőernyő segítségével ereszkedtek le a Földre.

A Voszhod–2 problémás visszatérése után a Voszhod–3-at – amelynek a hosszú távú űrutazás hatásainak vizsgálata lett volna a célja – nem merték személyzettel indítani (a Voszhod-program befejeződött). Az élő szervezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatára indított, módosított Voszhod típusú űrhajó volt, Koszmosz–110 sorozatszám alatt. Az eredeti kutatási programmal megegyező űreszköz, személyzetet (kutyák), ellátó és ellenőrző rendszert, az automatikus vezérlést biztosító berendezéseket, illetve a leszálló egységet tartalmazta.

Kutatási program[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a súlytalanság hatása az élő szervezetre,
  • a biológiai ritmus eredete és sajátosságai,
  • a kozmikus sugárzás hatása az élőlényekre,
  • az élő szervezet alkalmazkodása a kozmikus körülményekre,

A kutyákkal folytatott kísérlet ezen program alatt volt a leghosszabb. Az űrutazás nehézségei után regenerálódtak és egészséges utódokat hoztak a világra.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1966. február 22-én indították a bajkonuri űrrepülőtérről egy Voszhod (8K71) hordozórakétával és juttatták Föld körüli, közeli pályára. Az orbitális egység pályája 95,3 perces elliptikus pálya perigeuma 192 kilométer, az apogeuma 879 kilométer volt. Hasznos tömege 5700 kilogramm.[3] A kutyák a közel egy hónapos űrbéli tartózkodást követő földet éréskor legyengült állapotban voltak, az izomzatuknak tíz nap kellett a regenerálódáshoz.[4] Az űrutazás nehézségei után regenerálódtak és egészséges utódokat hoztak a világra.

1966. március 16-án 23 napos, aktív szolgálati idejét követően, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vetyerok és Ugoljok nevű kutyák.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Cosmos 110. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  2. Voskhod Programme (english nyelven). (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  3. Turányi Tamás (2000. március 1.). „Miért nem ették meg Leonovot a farkasok?” (magyar nyelven). Aeromagazin. Hozzáférés ideje: 2012. február 27.  
  4. WEEBAU: weebau.com Cosmos 110 (english nyelven). (Hozzáférés: 2012. február 27.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–109

Koszmosz-program
1960

Utódja:
Koszmosz–111