Koszmosz–110
| Kozmosz–110 | |||||
 |
|||||
| Vetyerok és Ugoljok bélyegen | |||||
| Repülésadatok | |||||
| Ország | Szovjetunió | ||||
| Személyzet | 2 kutya | ||||
| Hordozórakéta | Voszhod | ||||
| NSSDC ID | [1] 1966-015A[1] | ||||
| A repülés paraméterei | |||||
| Start | 1966. február 17. 20:09:36 UT | ||||
| Starthely | Bajkonuri űrrepülőtér | ||||
| Földet érés | |||||
| ideje | 1966. március 16. 14:00 UT | ||||
| Időtartam | 22 nap | ||||
| Űrhajó tömege | 5700 kg | ||||
| Pálya | |||||
| Perigeum | 190 km[2] | ||||
| Apogeum | 882 km | ||||
| Pályahajlás | |||||
| Föld körül | 51,9° | ||||
| Periódus | |||||
| Föld körül | 95,30 perc | ||||
|
|||||
A Koszmosz–110 (cirill betűkkel: a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja, a hosszútávú űrrepülés hatásvizsgálatait segítő első űrbiológiai/űrélettani űrhajó.
Tartalomjegyzék |
Küldetés[szerkesztés]
A biológiai kutatások 1951-ben kezdődtek, több magassági rakétán kutyákat juttattak különböző magasságokba. A rakéták orr-részében elhelyezett, légmentesen zárt tartályok a röppálya tetőpontján leváltak, és a meghatározott szabadesést követően 4–8 kilométer magasságban a kinyíló ejtőernyő segítségével ereszkedtek le a Földre.
A Voszhod–2 problémás visszatérése után a Voszhod–3-at – amelynek a hosszú távú űrutazás hatásainak vizsgálata lett volna a célja – nem merték személyzettel indítani (a Voszhod-program befejeződött). Az élő szervezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatára indított, módosított Voszhod típusú űrhajó volt, Koszmosz–110 sorozatszám alatt. Az eredeti kutatási programmal megegyező űreszköz, személyzetet (kutyák), ellátó és ellenőrző rendszert, az automatikus vezérlést biztosító berendezéseket, illetve a leszálló egységet tartalmazta.
Kutatási program[szerkesztés]
- a súlytalanság hatása az élő szervezetre,
- a biológiai ritmus eredete és sajátosságai,
- a kozmikus sugárzás hatása az élőlényekre,
- az élő szervezet alkalmazkodása a kozmikus körülményekre,
A kutyákkal folytatott kísérlet ezen program alatt volt a leghosszabb. Az űrutazás nehézségei után regenerálódtak és egészséges utódokat hoztak a világra.
Jellemzői[szerkesztés]
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1966. február 22-én indították a bajkonuri űrrepülőtérről egy Voszhod (8K71) hordozórakétával és juttatták Föld körüli, közeli pályára. Az orbitális egység pályája 95,3 perces elliptikus pálya perigeuma 192 kilométer, az apogeuma 879 kilométer volt. Hasznos tömege 5700 kilogramm.[3] A kutyák a közel egy hónapos űrbéli tartózkodást követő földet éréskor legyengült állapotban voltak, az izomzatuknak tíz nap kellett a regenerálódáshoz.[4] Az űrutazás nehézségei után regenerálódtak és egészséges utódokat hoztak a világra.
1966. március 16-án 23 napos, aktív szolgálati idejét követően, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.
Személyzet[szerkesztés]
Vetyerok és Ugoljok nevű kutyák.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Cosmos 110. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
- ↑ Voskhod Programme (english nyelven). (Hozzáférés: 2012. február 27.)
- ↑ Turányi Tamás (2000. március 1.). „Miért nem ették meg Leonovot a farkasok?” (magyar nyelven). Aeromagazin. Hozzáférés ideje: 2012. február 27.
- ↑ WEEBAU: weebau.com Cosmos 110 (english nyelven). (Hozzáférés: 2012. február 27.)
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai/Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Koszmosz–110. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 15.)
- Koszmosz–110. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. május 4.)
- N. P. Kamanyin: Szkritij koszmosz, Infortekszt-IF, Moszkva, 1997. (oroszul) Koszmosz–110. airbase.ru. (Hozzáférés: 2012. november 15.)
|
Elődje: |
Koszmosz-program |
Utódja: |
