Kossuth tér (Tata)
A Kossuth tér Tata óvárosának központja. A Kocsi utca kiindulópontja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A teret eredetileg piac és vásár tartásra használták. Nevét többször is változtatták: a 19. század elejétől Piaci vidéknek, Piac térnek, Fő térnek és Kossuth Lajos 1894. évi halála után, 1895-ben Kossuth térnek nevezték el. A teret, mai parkosított formájában, 1964-ben alakították ki, ekkor helyezték el Brém Ferenc süttői mészkőből készült Vízbe néző lány című szobrát. A tér közepén háromszög alakú talapzatból kiindulva 17 méter magas obeliszk tetején levő felhőgomolyagos földgömbön, jobb kezét szívére tartva áll Mária Immaculata (Szeplőtlen Boldogasszony), Schweiger Antal 1780 táján készített szobra, mely eredeti alakjának megtartásával Szakál Ernő újította meg 1961-ben.
[szerkesztés] Épületei
[szerkesztés] Posta
(Kossuth tér 19.) A 19. század végén magánházaknál működő postát és távírdát 1902-ben egyesítették és ekkor költözött mai helyére a postahivatal. Bejárata akkor a Rákóczi utca felől volt. Az 1970-es évek elején az épületet kívül felújították és belül is átalakították.
[szerkesztés] Fischer-ház
(Bercsényi utca 1.) A 18. század végén épült barokk stílusú manzárdtetős lakóház. Az épületben 1799. március 25-én született Farkasházy Fischer Mór, aki 1839-ben Herenden megalapította a porcelángyárat. Fischer Mór és legkedvesebb fia, Dezső Herendről az ősi tatai családi házban telepedett le, ahol megvalósították az európai hírű porcelánfestő műhelyüket. Tervezték a fehér edény gyártását is, de megvalósítását Farkasházy Fischer Mór 1880 februárjában bekövetkezett halála meghiúsította.
[szerkesztés] Városháza
(Kossuth tér 1.) A jelenlegi épület helyén állt a földszintes községháza. A városháza építésére meghirdetett pályázatra beérkezett öt pályázó közül Geschery Antal fővárosi építész pályázatát fogadták el. Az építési szerződést 1885-ben Witauschek Vencel építőmesterrel kötötték meg. A városi hivatalokat az átépítés idejére a Hajdú utcai Hannigné-féle (ma Béres szanatórium) házban helyezték el. Az épület homlokzatára felkerült a Tata városa a közügyért - 1885 aranybetűs felirat. 1885-ben készült el.
[szerkesztés] Gyógyszertár
(Kossuth tér 2.) A gyógyszertárat 1774-ben alapították. Első tulajdonosa: Nirtit Ferenc gyógyszerész volt. 1876-ban Bischoff Lipót gyógyszerész vette át a patika vezetését. 1907-ben Michl Géza megvette a gyógyszertárat. 1949-ben meghalt, s özvegyének a haszonélvezeti joga 1950. július 28-ig, a gyógyszertár államosításáig tartott.
[szerkesztés] Kőkúti Általános Iskola
(Kőkút köz 2.) A Kossuth térhez közel 1982-1983-ban épült fel a 16 tantermes, testnevelő tagozatos általános iskola, 600 adagos konyhával. 1989. március 15-én az iskola udvarán felavatták Petőfi Sándor szobrát, Várady Sándor szobrászművész alkotását. 2009-ben az iskola mellé megépítették a város és a környező községek iskolásai részére a Tanuszodát. Az iskolában többek között működik egy Diákönkormányzat ( DÖK ) amiben minden osztályból 1 képviselő vesz részt. Ebből a felsőtagozatos testületből választják ki azt a tanulót/tanulókat akik képviselik az iskolát a VDÖK-vagy más néven Városi Diákönkormányzat-ülésein.
Az iskola kiemelkedően jó mindenféle sportok terén, jelentősebb díjakat a leány kézilabda és a fiú focicsapatok érnek el, de talajtornában és úszóversenyeken is aktívan részt vesznek.
Ám nem csak a sportban jók az ott tanuló diákok. 2000-ben létrehoztak egy ún. minerva osztályt, ami a színjátszás rejtelmeibe avatja be a kis elsősöket. Sulyokné Nagy Tünde elismert drámapedagógus sikeresen fogja össze osztályait, akik sok verseny, többek között a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó arany érmeit is elhozták már, több ízben is.
[szerkesztés] Zeneiskola
(Kossuth tér 10.) Az épületet a 19. század elején vendéglőnek építették. A nagykapu és az ablakok fölött levő griffmadarakról Griff vendéglőnek nevezték. 1830-tól 1834-ig Forsl János volt a bérlője. A lóistállójáról, zsokéiról híres Szemere Miklósról, aki itt a vendéglőjében tartotta összejöveteleit, Szemere Szállónak nevezték el. A vendéglőt 1905-től Simon János bérelte. Az 1930-as évektől Hajba Sándor volt a tulajdonosa. Az 1870-es évektől a Tatára látogató vándor színtársulatok a vendéglő nagytermében színdarabokat mutattak be. A tatai egyesületek öntevékeny színjátszóinak is gyakran adott otthont. Nagytermében, 1910-ben Justh Gyula, az 1930-as évek végén Móricz Zsigmond tartott előadást. Az államosítás után 1950-től Béke kultúrház volt a neve. A Zeneiskola, jelenlegi nevén Menner Bernát Zeneiskola Tata Város Alapfokú Művészetoktatási Intézménye, 1970-ben költözött az épületbe és 2010-ben helyezték át a Fazekas utcai Általános Iskola régi épületébe, melyet még abban az évben kívül-belül felújítottak.
[szerkesztés] Tatai Református Gimnázium
(Kossuth tér 11.) Pontosan ugyanazon a helyen, ahol 1608-tól 1759-ig református iskola (1660-tól középiskola) volt, kezdte meg működését az iskola.Az épület helyén a 19. század elején ispotály működött. Kórházzá az 1831 augusztusától október végéig dühöngő kolerajárvány idején vált. Az épületet a nagy tűzvész 1834. március 11-én elpusztította. Helyén 5229 Ft költséggel emeletes kávéházat építettek. 1869-ben átalakították kaszinónak. Az épület utcai frontján megmaradtak az üzletek. Erkélyéről országgyűlési képviselők szóltak a nagygyűlések résztvevőihez, 1907-ben Giesswein Sándor, 1945-ben Veres Péter. A Tatai Járási Bíróságot és a Telekkönyvi Hivatalt 1952-től a régi helyéről ide helyezték át. Húsz évig a melléképületben volt a mentőállomás. 1974-től a Városi Bíróság működött itt, melyet 1985-ben áthelyeztek Tatabányára. Több mint tíz évig a Talentum Általános Iskola és Gimnázium bérelte az épületet. 2004-ben a református egyház iskola céljára megvásárolta. 2008 május.18-án adták át a korszerűen berendezett, háromszintes új épületszárnnyal bővült iskolát. 8 tanteremmel, 4 csoportszobával, szertárakkal, vizesblokkokkal bővült. Szeptembertől már ott folytatódik a tanítás.
[szerkesztés] Mázsaház
(Kossuth tér 12.) 1820-as évek körül épült a földszintes, egész homlokzata előtt nyolc négyszögletes pilléren nyugvó tető alatti árkáddal. Az épület előtti nagy mázsán mérték le a kocsikat a rajtuk szállított gabonával, szénával. A tulajdonosáról nevezték Czermann-háznak és az 1930-as években Weisz-háznak is. A mázsaházat az 1930-as évek közepén, a kocsik szemetelése miatt, a Kossuth térről kivitték a Móricz Zsigmond térre, ahol a második világháború utáni években megszűnt
[szerkesztés] Római katolikus plébániatemplom
A tatai városrész főterén álló, középkori plébániatemplom a 18. században már meglehetősen romos állapotban volt. 1751-ben alapították az ezt felváltó, új plébániatemplomot, amelyet eredetileg Szent Márton tiszteletére kívántak szentelni, de végül is az időközben beomló gótikus várkápolna Szent Kereszt titulusát örökölte. A főtér felett emelkedő magaslatot, az egykori kőbánya dombját szemelték ki a tájból messzire kiemelkedő kegyúri templom helyéül. Az eredeti tervet a jeles bécsi építésztől, Anton Pilgramtól rendelték meg, de a hosszan elhúzódó építkezést Fellner Jakab irányítására bízták, ezért az eredeti tervet nyilván többször is módosító tatai mestert tekintjük a nagytemplom alkotójának.
- 1751. október 24.: alapkőletétel
- 1777: kész a két torony
- 1778: a toronyóra beszerelése
- Fellner Jakab 1780-ban meghalt, az épületet Grossmann József fejezte be 1784-ben.
A két barokk sisakkal lezárt csaknem 60 méter magas tornyok közül az északiba egy 15 és egy 30 mázsás, a keletibe egy 68 mázsás harangot helyeztek fel. Az épület külső és belső díszítésében a későbarokk korszak népszerű ornamense, a levelekből font füzérdísz uralkodik, melyről e korstílus a copf elnevezést nyerte. A kétboltszakaszos, cseh süvegboltozattal fedett főhajóban a Szeplőtelen Szűz Mária (Mária Immakuláta), Szent Anna, Szent Márton és a Szent Család mellékoltárait helyezték el. A főhajónál szűkebb terű szentély főoltárán oszlopos architektúrában a Kálvária faragott korpusza emelkedik. A templomtér legszebb dísze a márvány szentélyrács és a gazdag faragványú szószék, Gött Antal alkotása, valamint Hubert Mauer festménye (1799), amely Péter és Pál apostol búcsúját ábrázolja. A sekrestyében a II. József által megszüntetett majki kamalduli remeteség templomának faragott sekrestyeszekrénye (1767) látható, amely a rokokó bútorművesség remeke. A gyóntatószékek és padok copf stílusúak. Fellner Jakab a mű elkészültét nem érhette meg, de végakaratának megfelelően a templom kriptájában temették el – akárcsak más, az uradalom szolgálatában működő korabeli mestereket és művészeket, valamint Károly Ambrus hercegprímást és Esterházy Ferenc grófot. 1940-ben rendezték a templom előtti teret, Wälder Gyula tervei alapján, és felállították Fellner Jakab Ungvári Lajos által készített, egész alakos szobrát. Az 1990-es évek végére a templom állaga leromlott. Először a tető felújítását végezték el. A 2000-es évek elején megtörtént a templom vakolása. A meglazult toronysisakokat a 2009-2010 években vörösréz lemezzel újra burkolták.
[szerkesztés] Fazekas utcai Általános Iskola
(Fazekas utca 43.) Esterházy Ferenc gróf a nagytemplom mögötti részt a katolikus egyháznak ajándékozta, hogy ott új elemi iskolát építsenek. A terveket Kerekes András építész készítette. Az iskola építésére az egyház állami segélyt kért. A kultuszminiszter 40 000 pengőt biztosított, a hiányzó 40 000 pengőt a hitközség adományozta az építkezésre. Az építőanyagot az uradalom ingyen adta és a helyszínre szállította. A hat tantermes, díszteremmel, igazgatói lakással ellátott iskola, 1930. szeptember 7-ére készült el, és Mohl Adolf apátkanonok szentelte fel. Szent Imre-év lévén az iskola a herceg nevét vette fel.
1969-1970-ben az öreg iskola mellé négyemeletes iskolát építettek, melynek a lapos tetejét 2004-ben cseréptetős sátortetővel fedték be. 2010-2011-ben az 1930-ban felavatott iskola épületét, a teljes külső megújításával, ablakok és ajtók cseréjével teljesen felújították.
[szerkesztés] Római katolikus plébánia
(Kossuth tér 15.) A nagytemplom szomszédságában, a 18. század végén épült. A térre néző homlokzatán három rokokó ráccsal díszített ablak van, egy 1925-ben közbeiktatott, a tatai születésü Giesswein Sándor munkásságát megörökítő, emléktáblával. A plébánia épületét 1883-ban, az 1960-as és 2000-es években tatarozták.
[szerkesztés] Források
- Horváthné Smudla Mária: Patikusok és patikák Tatán és környékén. – Tatabánya, 2007. p. 11-14.
- Körmendi Géza: Tata és környéke. – Sopron: Escort Tourist Bt., 2009. p. 27-32.
- Mohl Adolf: Tatai plébánia története. - Győr, 1909. p. 83-92.
- Rohrbacher Miklós: Tata története. – Tata, 1888. p. 171-173.
