Kossuth-barlang (Jósvafő)

Kossuth-barlang
A barlang bejárata
Hossz	1610 m
Magasság	221 m
Hely	Jósvafő
Hegység	Aggteleki-karszt
Típus	korróziós/karszt
Kataszteri szám	5440-1
Kossuth-barlang Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
é. sz. 48° 29′ 15,18″, k. h. 20° 33′ 02,82″48.48755, 20.5507833333

Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai
Világörökség
Adatok
Ország	Magyarország
Típus	Természeti helyszín
Kritériumok	VIII
Felvétel éve	1995, 2000

A Kossuth-barlang az Aggteleki-karsztban található, 1610 méter összhosszúságú fokozottan védett, hidrológiai szempontból jelentősnek tekinthető barlang. Vízfolyása a Jósvafő község közelében fekvő Nagy Tohonya-forrást táplálja. Kataszteri száma 5440-1, vertikális kiterjedése 60 méter, bejárata 221 m tengerszint feletti magasságban, Jósvafő határában, közvetlenül a forrásterület mellett nyílik. Az Aggteleki- és Szlovák-karszt barlangjaival együtt a Világörökség része.

Létezését korábban is sejtették, de feltárására csak 1956-ban került sor, jelenlegi végpontját egy évtizedeken keresztül áthatolhatatlannak bizonyuló szifon átúszásával 2010-ben érték el. A barlang és a hozzá tartozó forrás különlegessége, hogy vizének hőmérséklete melegebb, mint a környező karsztforrásoké, amely a mélykarszt melegebb vizével való keveredés eredménye. Képződményekben jóval kevésbé gazdag, mint a környék más barlangjai.

Feltárása

A környék forrásainál melegebb, erősen változó vízhozamú forrás, és nem túl távol, fölötte, a hegyoldalban elhelyezkedő kis üreg (Szelelő lyuk), amelyből télen gőz emelkedik fel, valamint a terület zsombolybeszakadásai barlangot sejtettek. 1933-ban a Kessler Hubert vezetésével dolgozó BETE barlangkutató csoport behatolt az említett üregbe, de csak egy kisebb cseppköves terembe jutottak be. Több, 1950-es évek eleji vizsgálatra alapozva, Jakucs László ötlete alapján 1953-ben tárót kezdtek hajtani a forrás fölött a barlang feltételezett irányába, amellyel 50 méter után 1956-ra jutottak be a barlangrendszerbe. A több helyen tóvá szélesedő barlangi vízfolyást gumicsónak segítségével küzdötték le és eljutottak a barlang mai végpontjának közelébe, a Reménytelen szifonig, amelyet először 1957-ben próbáltak búvárfelszerelés segítségével átúszni.

Kutatása

A felfedezést követően több kísérletet is tettek a szifon leküzdésére, illetve szifonkerülő járat kialakítására, de a robbantásos bontások csak eltömítették a szifon nyílását. A további kutatást lehetetlenné tevő törmelék kiemelését 1968 és 1972 között végezték el az Amphora Könnyűbúvár SC barlangi búvárai, majd addig ismeretlen, tágas víz alatti hasadékba jutottak, ahol 30 méteres mélységben, nagyjából 50 méteres víz alatti szakasz után újabb szűkületet értek el. Ezen az 1988-ban szervezett nagy szabású MKBT kutatótábor alatt sem sikerült túljutni, viszont tovább tisztították a szifon még mindig törmelékes bejáratát és fix vezetőkötelet építettek be a már ismert végpontig. A kutatást nagyban hátráltatta, hogy a járat falain és alján finom agyagréteg található, amely a kutató búvárok legkisebb mozgásának hatására is átláthatatlanná tette a vizet.

1997-ben a Plózer István Víz Alatti Barlangkutató Szakosztály búvárai átjutottak a szűkületen, a szifon ismert hosszát 50 méterről nagyjából 97 méterre emelve, 33 méteres mélységet elérve. A kutatásnak egy búvár halálos balesete vetett véget. Újabb kutatáshoz csak 2005-ben láttak hozzá. Az Amphora Búvár Klub kutatói négyévnyi munka eredményeként végül 2009-ben jutottak át a szifonon és emelkedhettek fel a másik oldalon, ahol egy nagy termet (Apáink-terme) és 15 méter széles, 30-40 méter hosszú tavat találtak. Az Amphora búvárai 2010-ben részletesen feltérképezték a Reménytelen szifont és az új szakaszokat, majd a szabad vízfelületen túl újabb szifont találtak, amelyen eddig nem sikerült túljutni.

Vízrendszere

A barlang forrásának (Tohonya-forrás vagy Nagy Tohonya-forrás) erősen változó vízhozama és vizének a szokásosnál melegebb hőmérséklete a kezdetektől fogva számot tartott a kutatók érdeklődésére. A mérési eredmények szerint a forrás vize nagyobb vízhozam esetében hidegebb, de még így is melegebb, mint a környező karszforrásoké, átlagosan 14°C. A feltételezések szerint ezt vagy a mélykarsztból feláramló (állandó hozamú) melegebb víz hozzákeveredése okozza, vagy az, hogy a felszínről beszivárgó vízmennyiség jut el olyan mélységbe, ahol felmelegedik.

A forrásban időnként a csapadéktól függetlenül jelennek meg áradások, amely összetett szivornyarendszert feltételez. Gádoros Miklós részletes méréssorozattal megállapította, hogy az ilyen aklimatikus áradások alkalmával a vízhőmérséklet néhány század fokkal megváltozik, majd további tényezők figyelembevételével (áramlási sebesség, vízhozamok, a nyomáshullám terjedése stb.) kiszámította, hogy a még ismeretlen barlangszakaszban milyen távolságra található a szivornyarendszer. Felfigyeltek arra is, hogy összefüggés lehet a Nagy Tohonya-forrás és a közeli Lófej-forrás vízhozamváltozásai között. Ez utóbbinak a vize ugyanis nem sokkal a forrás után eltűnik a völgyfenéken, és egy 1967-es konyhasóval történő vízmegjelöléses kísérlet eredményei alapján megjelenik a Nagy Tohonya-forrásban. A vízrendszer felmérések eredményei alapján valószínűsíthető, hogy a ma ismert Kossuth-barlang csak egy kis része egy még feltáratlan, nagyobb barlangrendszernek.

Túra a barlangban

A barlang az Aggteleki Nemzeti Parknál tett előzetes írásbeli jelentkezés alapján speciális barlangtúra keretében látogatható, minimum 5, maximum 10 fős csoportokban. A szervezett túrákon bárki részt vehet 14 éves életkor illetve 160 cm-es testmagasság fölött, ugyanakkor a barlangban állandóan jelenlévő víz miatt gumicsizma és vízhatlan ruha vagy váltócipő és váltóruha kötelező. Sisakot és fejlámpát az Aggteleki Nemzeti Park biztosít a látogatók számára.

A bejárati táró után a tágas Aulába jutunk, ez a terem lehet kapcsolatban a barlang fölötti Szelelő lyukkal, majd folyosó következik, amelynek alján víznyelőket látunk. Árvíz esetén egészen ezekig folyik ki a víz a barlang főágában, különösen nagy áradáskor ezeken túl is folyik, majd a bejárati tárón keresztül jut ki a szabadba, újra egyesülve a forrás vizével. Egyre erősödő csobogó hangot hallunk (Moraj forduló), majd a hasadék alján megjelenik a forrás vize, amely itt tűnik el és folytatja útját a forrás irányába. Tovább haladva, a patak vizéből egyre mélyülő tó lesz, amelyet az első kutatók gumicsónak segítségével küzdöttel le, de volt egy időszak, mikor lehordott deszkékból ácsolt facsónak, majd később egy traktorbelső segítette a barlangászokat a viszonylag száraz átjutásban, ma drótkötélhídon, lépő- és kapaszkodósodronyok segítségével lehet előrejutni, anélkül, hogy nyakig vizesek lennénk. A tavat két kisebb vízesés követi, amelyek fölött kürtők nyílnak felfelé. (Ezek vezetnek a cseppkövekben jóval gazdagabb, nagyjából 300 méter hosszú felső szintre, ennek bejárása azonban már speciális felkészültséget igényel.) A vízeséseket elhagyva, a vízfolyást követve nagy méretű terembe jutunk, alján tóval, ebből indul ki a Remélytelen szifon. Itt megtekinthető a továbbjutás reményében az 1960-as élvekben robbantott fülke, ez a víz alatti kutatások kiindulópontja, eddig tartanak a vezetett túrák. Innen csak a szifonon keresztül lefelé, vagy a szűk Agyagkuszodán át felfelé lehet továbbjutni. A barlang legmélyebb pontja a szifon alján mért -33 méter, legmagasabb pontja az Agyagkuszoda végén mért +28 méter.

Források

• Kordos László – Jakucs László – Gádoros Miklós – Tardy János. Magyarország barlangjai. Gondolat, Budapest (1984). ISBN 963 281 351 0 

• Kutatási napló az Amphora Búvár Klub honlapján
• Kossuth-barlang (KvVM Természetvédelmi Hivatala)
• Mozsáry Gábor: Föld alatti vizek mélyén – Ráció Kiadó, 2002. pdf vagy Magyar Elektronikus Könyvár
• Jakucs László – Kessler Hubert. Barlangok világa. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest (1962) 

• Kossuth-barlang (Aggteleki Nemzeti Park)
• Dunaújvárosi Hírlap 2009. november. 14. – Áttörés a Kossuth-barlang kutatásában