Korpona
| Korpona (Krupina) | |||
| Korpona látképe | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Kerület | Besztercebányai | ||
| Járás | Korponai | ||
| Turisztikai régió | Hont | ||
| Rang | város | ||
| Első írásos említés | 1135 | ||
| Polgármester | Radoslav Vazan | ||
| Irányítószám | 963 01 | ||
| Körzethívószám | 045 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 8046 fő (2011)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 90 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 271 m | ||
| Terület | 88,97 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 48° 21′ 16″, k. h. 19° 04′ 00″ | |||
| é. sz. 48° 21′ 16″, k. h. 19° 04′ 00″ | |||
| Korpona weboldala | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Korpona (szlovákul Krupina, németül Karpfen, latinul Carpona korábban Corpona) város Szlovákiában. A Besztercebányai kerület Korponai járásának székhelye. 2011-ben 8046 lakosából 7070 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Zólyomtól 27 km-re délre a Korpona-patak völgyében erdős hegyek között fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
Nevének eredete vitatott. Az egyik változat szerint a népvándorláskori kárpokról kapta a nevét. Mások szerint az itteni szászok a környék tavainak halászatából éltek és pontyokkal kereskedtek. A ponty német "karpfen" nevéből lett a latin Carpona, majd a magyar Korpona.
Története [szerkesztés]
A város területe ősidők óta lakott, határában a lausitzi kultúra hamvasztásos temetőjét és számos emlékét tárták fel. A 13. század első feléből éremlelet került elő a Pijavica dűlőben a 20. század elején.[3]
A falut a Hont-Pázmány nemzetség alapította a 11. században, majd német hospesek jöttek, akik a harcokban szerzett érdemeik alapján már I. Istvántól kiváltságokat nyertek. A 13. században II. Endre Erdélyből szász bányászokat telepített ide.
Nevét a fennmaradt írásos források 1238-ban említik először "Corpona" néven, amikor a király megerősíti a korponai szászok és a bozóki apátság közötti vámegyezséget. A tatárjárás a települést teljesen elpusztította. A város 1244-ben IV. Bélától kapott ismét kiváltságlevelet. A temploma már a 13. században állt. 1393-ban vásártartási jogot kapott. A 15. század elején védőfalakkal vették körül, majd Giskra katonáinak 1440-es támadása után a templomot még külön erődítménnyel is körülvették. A huszita sereg, majd 20 évig birtokolta a várat, amikor is Mátyás király kiverte őket a környékről. 1546-ben a város feletti hegycsúcsra őrtornyot építettek, melyet a köznyelv Tarisznyavárként emlegetett. 1564-ben az alsó kapu elé külső erődöt emeltek, melyet 1905-ben bontottak le. 1582-ben a török sikertelenül ostromolta. Az állandó török veszély miatt a 17. század végéig Hont vármegye székhelye volt.
1604-ben Bocskai vezére Rhédey Ferenc foglalta el. 1605 novemberében országgyűlés színhelye volt. 1626. július 25-én kirabolta a török. 1647. július 24-én ismét török ostromot szenvedett. 1678-ban két török ostromot vert vissza. 1682-ben Thököly, 1703-ban Ocskay foglalta el. 1708. október 23-án Andrássy György visszavonuló kuruc serege gyújtotta fel a várost a császáriak előtt. A harcok megszüntével erődítései fokozatosan lepusztultak, kevés maradvány maradt fenn. 1715-ben 3 malom és 164 ház állt a városban. 1724-ben Olasz Pál püspök algimnáziumot alapított a városban, mely 1848-ig működött. 1828-ban 358 házában 3461 lakos élt.
Vályi András szerint "Jeles dombos helyen épűlt Szentegyháza a’ Városnak, melly tornyokkal, és magas falakkal meg erőssíttetett vala, ’s Vár gyanánt szolgált. Épűletei e’ Városnak tsínosak, mellyek között emlékezetet kíván a’ Piaristáknak Szentegyházok, és Klastromjok, ’s oskolájok is, mellyben az ifjúságot minden szorgalommal nevelik. Lakosai e’ Városnak külömbféle mesterségeknek folytatása, földmivelés, szőlő, ’s gyümölts termesztés által táplállyák életeket. Vidékje igen kies, levegője egésséges, gyűmöltsei kedvesek, bora középszreű, földgyének némelly része kiváltképen jó, ’s mind búzát, mind gabonát, és egyéb veteményeket is haszonnal terem, fája, legelője, piatza van." [4]
Fényes Elek geográfiai szótárában így ír a városról: "Korpona, (Carpona, Karpfen, Krupina), Zólyom m. szabad kir. v. Egy a legrégiebb városok közül egész hazánkban, ugy hogy IV. Béla 1244-ben csak a régi s tatár pusztitás alkalmával elvesztett szabadság-leveleit erősitette meg. Később több királyok is megajándékozták különböző kiváltságokkal. Nevezetesen 1270-ben V. István, 1272-ben IV. László; majd I. Lajos, Zsigmond, Erzsébeth, V. László, Corvin Mátyás. 1437-ben már kőfallal meg volt erősitve. 1440-ben régi várának omladékain uj vár épült. A török időkben, Zolyom, Árva, Liptó, Thurócz, Trencsén, Bars, Hont, Nógrád több izben járultak a város kőfalainak jó karban tartására; minthogy Korpona ekkor védfala volt a bányavárosoknak, s menedékhelye számos gazdag nemes nemzetségeknek, mellyek közül: Duló, Szentiványi, Gerhárd, Bényei, Madách, Beniczky, Zsembery, Medveczky, Sindler, Péchy, Radványszky, Balassa, Szmrcsányi, Trajtler, Bory, Zmeskál, Podmaniczky, Veres, Balogh, különösen feljegyeztettek; s ez időben a városi tanács nagyobb része nemesekből állott. 1605-ben Bocskay congressust tartván, a bécsi békesség pontjai itt tétettek fel először. A mostani belső város négyszeget ábrázol, mellyhez 2 erős kapu vezet észak és délfelé. Piaczán lévő házai emeletesek, de régi épületek. Ékesitik a kath. paroch. templom, a kegyes osk. atyák és az evangelikusok szentegyházai, a kath. kis gymnasium, s a tanácsház. Fekvése szőlőhegyek, s gyümölcsös kertek közt igen gyönyörü, s mivel a zólyomi hegyláncz az északi szeleket fentartóztatja, éghajlata is jóval szelidebb, s melegebb, mint a megye többi vidékein. Szőlőhegye savanyu bort ád ugyan, de gyümölcsére nézve annyival hiresebb. Népsége 3533 lélek, u. m. 1613 róm. kath., 1920 evang. kik még a 15-ik században németek valának, de jelenleg egészen eltótosodtak. Ut. post. Selmecz." [5]
1910-ben 4016 lakosából 3460 szlovák és 484 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásának székhelye volt. 1925-ben határában kőbánya nyílott. A szlovák nemzeti felkelés idején határában partizánok tevékenykedtek. A várost 1944. október 18-án szállták meg a német csapatok. 1944. december 14-én a szlovák Hlinka-gárdisták 13 zsidó származású személyt végeztek ki. Korponát 1945. március 3-án szabadították fel a 2.ukrán front csapatai.
2001-ben 7991 lakosából 7802 szlovák volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- A 13. századi templom körüli erődítmény falai csaknem épségben állnak.
- Plébániatemploma 13. századi román eredetű háromhajós bazilikatemplom, melyet 1669 és 1705 között barokk stílusban építettek át. Késő gótikus szárnyasoltárának képei 1500-1520 körül készültek a korponai M. S. mester műhelyében.
- A Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt barokk-klasszicista kápolna 1794-ben épült.
- A Szent Anna kápolna 1852-ből való.
- Barokk Szentháromság-szobra 1752-ben készült.
- Az evangélikus templomot 1784 és 1786 között építették klasszicista stílusban, 1824 és 1829 között tornyot építettek hozzá.
- A Szentháromság téren több 16.-18. századi reneszánsz és barokk polgárház áll még.
- A városi múzeum (Múzeum Andreja Sládkoviča v Krupine) a város történetét, néprajzát és íróit mutatja be.
- Tarisznyavár őrtorony (szk. Vartovka) a várostól keletre
- A zsidó áldozatok emlékműve Korponától északra a Zólyom felé vezető úton. A szlovák Hlinka-gárdisták 1944. december 14-én 13 zsidó származású személyt a városból kivezető út melletti tankcsapdák gödreihez vezettek és brutálisan kivégezték őket. A 10 azonosított és a 3 ismeretlen áldozat emlékét síremlék őrzi.[6]
Híres emberek [szerkesztés]
- Balassa Ádám, Balassa Bálint és Farkas Ádám korponai várkapitányok voltak a 17. században.
- Innen származott Borsos István papnövendék.
- Innen származott Ifjabb Burius János evangélikus lelkész.
- Innen származott Cornides Péter orvos.
- Itt született 1696-ban Samuel Hruškovic szlovák költő és evangélikus (ág. hitv.) püspök.
- Itt született 1806-ban Karol Braxatoris szlovák költő, műfordító, evangélikus lelkész, Andrej Sládkovič bátyja.
- Itt született 1807-ben Csery József a budapesti Egyetemi Könyvtár őre és Zólyom megye táblabírája, költő.
- Itt született 1820-ban Andrej Sládkovič szlovák költő.
- Itt született 1855-ben Elena Maróthy-Šoltésová az első szlovák írónő.
- Itt született 1872-ben Liffa Aurél geológus.
- Itt született 1909-ben Kálmán Kata Balázs Béla-díjas fotóművész, a magyar szociofotó kiemelkedő alakja.
- Itt született 1919-ben Juraj Špitzer szlovák irodalomtörténész, újságíró.
- Itt született 1928-ban Viliam Polónyi szlovák színész.
- Itt hunyt el 1688-ban Burius János evangélikus lelkész.
- Itt hunyt el 1761-ben Deményi László piarista rendi pap, tanár.
- Itt hunyt el 1845-ban Ondrej Braxatoris szlovák tanító, író, történész.
- Itt hunyt el 1853-ban Cservényi Alajos piarista rendi tanár, költő.
- Itt hunyt el 1910-ben Geschwind Rudolf német rózsatenyésztő és Korpona városának erdőmestere.
- Itt dolgozott Dubovszki Márton iskolaigazgató, szlovák tanár.
- Itt dolgozott Fiala Jakab (1696–1733) piarista rendi pap, tanár.
- Itt dolgozott Matunák Mihály (1866-1932) római katolikus pap, tanár, történész, turkológus, levéltáros.
Korpona az irodalomban [szerkesztés]
- Korpona a címadója és ihletője Móra Ferenc ’’A korponai országgyűléshez’’ című írásának.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Matunák, M. 1898: Korpona szabad királyi város birái és polgármesterei 1266-1898. Ipolyság.
- Matunák, M. 1900: Korpona 1848-49-ben. Ipolyság.
- Matunák, M. 1901: Korpona várkapitányai. Ipolyság.
- Matunák, M. 1901: Korpona város terei, utcái, közei s házsorai elnevezésének tervezete. Ipolyság.
- Matunák, M. 1901: Érsekújvár a török uralom alatt (1663-85). Nyitra.
- Matunák, M. 1902: Adalékok Korpona történetéhez. Ipolyság.
- Matunák, M. 2005: Krupinský krajinský snem v novembri - decembri roku 1605 (preklad Alexander Adam, úvod Miroslav Lukáč). Krupina.
- Sliačan, J. 1944: Krupina-vlastivedná a propagačná brošúra. Krupina.
- Zrebený, A. 1974: Z feudálnych dejín Krupiny. Banská Bystrica.
- Lukáč, M. et al. 2006: Krupina - monografia mesta. Banská Bystrica.
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város
- ↑ Petrikovich 1907, 59; Eisner 1933, 264; Hlinka-Kraskovská-Novák 1968, 55; Bialeková, D. 1992 (Zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia II. Nitra, 167 No. 12/1053.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
- ↑ Tipary László írása a Múltunk Emlékei 2005 novemberi lapszámában
|
|||||||||||


