Kornett

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kornett
Bb-Kornett.JPG

Más nyelveken
angol: cornet
francia: cornet à pistons
német: Kornett
Besorolás
aerofonfúvóstölcséres fúvókájú
szelepekkel
Csőhossz B-hangolású: 140 cm
Rokon hangszerek trombita, szárnykürt
Hangszerjátékos trombitás

A kornett a tölcséres fúvókájú, más néven rézfúvós hangszerek közé tartozik. Hangja, kinézete hasonlít a trombitához, és nem tévesztendő össze az azonos nevű középkori eredetű hangszerrel, amely cink néven is ismert. Elsősorban a 19. században volt népszerű, manapság a dzsesszben, a nyugati fúvószenekarokban használják.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kornett egy változó keresztmetszetű, többszörösen meghajlított csőből áll, melynek egyik végén helyezkedik el a fúvóka, a másik végén tölcsérszerűen kiszélesedik. Anyaga sárgaréz, vagy más rézötvözet. A trombitához hasonló szelepekkel van ellátva. A trombitánál bővebb menzúrájú, és szinte egész hosszában kúpos csőformája van, így hangja valamivel lágyabb, melegebb, kevésbé fényes, mint a trombitáé. Leggyakrabban B hangolású.

Megszólaltatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi tölcséres fúvókájú hangszerhez hasonlóan a kornett elsődleges hangforrása a játékos fúvókához illesztett ajkaival létrehozott periodikus nyomásingadozás, amely a cső levegőoszlopának különböző rezonanciáit képes megszólaltatni. A rezonanciasor alaphangja, a pedálhang nem használatos, csak a 2. – 8. részhang, vagyis a hangszert a felhangsor harmadik oktávjáig lehet átfújni. A legtöbb szelepes rézfúvós hangszerhez hasonlóan az első szelep egy egészhanggal, a második félhanggal, a harmadik kisterccel mélyíti az alaphangot, vele együtt a hozzá tartozó rezonanciasort. Ezek kombinációi teszik lehetővé, hogy a hangszer egész hangterjedelmében teljes skálákat játszhasson. A kornett hangolása, játékmódja megfelel a trombitáénak, ma jellemzően a trombitások váltóhangszernek használják, elsősorban a dzsesszben.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kornett a 19. század elején, Franciaországban jött létre úgy, hogy a postakürtre, a vadászkürtnél kisebb, magasabb hangú kürtféleségre egy új találmányt, szelepeket, ventileket helyeztek. Kezdetben kettő, majd három szeleppel ellátva a hangszer csőhossza játék közben módosítható lett úgy, hogy egész hangterjedelmében a teljes kromatikus hangsor játszhatóvá vált rajta. Innen eredeti neve: cornet à pistons, azaz kis szelepes kürt.

Elsősorban Franciaországban vált népszerűvé, Berlioz, Meyerbeer, Bizet partitúráiban gyakran szerepel, szinte mindig együtt a (még szelep nélküli) trombitákkal. Ez volt a szimfonikus zenekarok legkorábbi szelepes rézfúvós hangsze, a szelepes trombita, a szelepes kürt csak jóval később vált a hangversenyzenében elfogadottá. A kornett kezdetben őrizte a postakürt kerek formáját, később trombitaszerűen lapított lett. Eredetileg szoprán (C, B-be és A-ba áthangolható) és alt (F, Eszbe és D-be áthangolható) változatban készült, később a B hangolású vált általánossá. A 19. században fényes karriert futott be, a legkönnyebben kezelhető, legvirtuózabb rézfúvós hangszer volt. A modern trombita csak a 20. század elejétől kezdte el fokozatosan kiszorítani szinte minden zenei területről, miközben ő maga fejlődése során több vonásában a kornetthez hasonult.

Kornettisták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jean-Baptiste Arban
  • Jean-Baptiste Arban (1825-1889)

Trombitások kornettel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Van der Meer, John Henry. Hangszerek az ókortól napjainkig. Zeneműkiadó (1988). ISBN 963 330 670 1 

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek a kornettről