Hússzínű vadgesztenye
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Aesculus x carnea Hayne |
A hússzínű vadgesztenye, piros virágú vadgesztenye vagy korcs vadgesztenye (Aesculus × carnea) a közönséges vadgesztenye (A. hippocastanum) és az Amerikában honos vörös vadgesztenye (A. pavia) hibridje.
Pontos eredete nem ismert, valószínűleg parkban történő véletlen kereszteződés során jött először létre, Németországban 1820 előtt. A hibrid mérete közepestől 20-25 méter magasságig terjed, legtöbb jellemzőjében a szülőfajok közti átlagokat hozza, pirosas színű virágai azonban az A. pavia-tól származnak. Nagyobb kertekben, parkokban található meg, legnépszerűbb fajtája a 'Briotii' cultivar (1858-ben Pierre Louis Briot, a Párizs környéki trianon-versailles-i kastély botanikusának emlékére nevezték így el), melynek 25 cm-es, mélyrózsaszín virágai vannak és kis termetű fa. Említésre méltó fajta még az 'O'Neil', melynek nagyobbak (25–30 cm-es) és élénkebb színűek a virágai, a 'Fort McNair' (kiválasztásának helyéről kapta nevét), melynek sötétrózsaszín virágainak sárga „torka” van, és ellenálló a tűzelhalással és a levélfoltossággal szemben, valamint a 'Plantierensis', melynek intenzív rózsaszín, sárga torkú virágai vannak, és nem hoz termést, ami megkönnyíti a vele való bánást.[1]
A hibrid helyett néha a közönséges vadgesztenyére ráoltott hússzínű vadgesztenye is előfordul, ennek növekedése eltér a hibridétől.
Jellemzése [szerkesztés]
A hússzínű vadgesztenye lombhullató, 15 méternél ritkán magasabb fa, a közönséges vadgesztenyénél kisebb, törékenyebb. Koronája kevésbé magasra törő, sűrűn ágas, szabályos, gömbös alakú. Törzse egyenes, a koronáig jól követhető. Egyenesen felfelé törő ágai a korona alsó részében vízszintesek vagy lefelé hajlanak, gyakran elágaznak. A fiatal fák finom csíkozású, barnásszürke kérge az idősebb fákon barnásvörösre színeződik, a közönséges vadgesztenyénél is megtalálható nagy dudorokkal. Hajtásai a közönséges vadgesztenye barnásvörös hajtásaitól eltérően világosabb szürkészöldek vagy szürkésvörösek, világos paraszemölcsökkel, nagy levélripacsokkal. A rügyek is sötétbarna helyett zöldesszürkék, 1,5–2 cm hosszúak, kb. 1 cm vastagok, nem ragacsosak. 5 levélkéből tenyeresen összetett levelei erős, akár 20 cm-nél hosszabb levélnyélen helyezkednek el. A rombusz vagy széles ék formájú levélkék levéllemezei közepükön szélesebbek (az A. hippocastanumnál a felső harmadában), 8–12 cm hosszúak, fogazott szélűek. A sötétzöld, néha enyhén ráncos vagy érdes levelek ősszel sokszor halványzölden vagy barnásan elszáradva hullanak le a fáról. A sűrűn, hosszú egyenes bugában májusban-júniusban növő húspiros vagy rózsaszín virágok szirmainak széle pelyhes-mirigyes, sárga vagy piros nektárvonal található rajtuk; a közönséges vadgesztenyéhez hasonlóan a sárga folt azt jelzi, hogy van nektár a virágban, a vörös folt pedig annak elapadását. A kissé, vagy egyáltalán nem tüskés zöldesszínű toktermésben 1-3 világosbarna, sima mag (gesztenye) található, kisebb mint a fehér virágú vadgesztenyénél.
Képek [szerkesztés]
-
Virágzó hússzínű vadgesztenye
-
Hússzínű vadgesztenye virágzata közelről
-
Források [szerkesztés]
- ↑ Roth, Susan A.. Taylor's guide to trees. Boston, MA: Houghton Mifflin Harcourt, 408. o (2001. május 25.). ISBN 9780618068890
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Aesculus × carnea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Természetkalauz – Bruno P. Kremer: Fák – Őshonos és betelepített fafajok Európában (M-Érték Kiadó Kft., 2006, ISBN 963 7304 80 0, korábbi kiadások: 1984, 1995)
